dicsőült mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → dicsőül.

II. mn 12C7

1. (rég) ’〈tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai’ ❖ Régi ditslt Eleink! o kedves régi Királyink! (1778 Révai Miklós C3622, 36) | [megjelent] azon Emlékbeszéd, mellyet a dicsőült Horváth István, mint Széchenyi – országos könyvtári őr felett, Mátyás Gábor, a mostani őr tartott vala (1847 Pesti Divatlap C5841, 1152) | Azt gondoltuk, hogy dicsőült jó anyád szellemében cselekszünk (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).

1a. (rég, Vall) ’az öröklétben, üdvösségben részes’ ❖ A negyedik Henrik dicsőűlt árnyéka Kiszáll az udvarló szentek pitvarából (1798 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | azon dicsőült szent, kinek nevét a bérmálásban fölvették, legyen nekik ez élet harcainak közepette előképök, példányuk s ösztönük (1857 Lonovics József 8578007, 75) | Száll le angyaloknak dicsőült serege. Föltűn Jehovának trónja a magasban S áldásos jobbján az angyalok megállnak (1864 e. Madách Imre CD01) | a dicsőült mennyei lakókat vagy szenteket sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítségül nem hívjuk, sem őket az Atya előtt a mennyben szószólóinknak vagy közbenjáróinknak el nem ismerjük (1954 Szabadi Béla CD1211).

2. (rég) ’rendkívüli tiszteletet, megbecsülést érdemlő 〈dolog〉’ ❖ büszkén idézhetjük elő a Zrínyi Ilonák […] dicsőűlt emlékét (1865 Toldy István C4186, 34) | a mi Kinizsink, Báthorynk, Hunyadink […] a haza megtartásáért, a keresztyénség megszabadításáért, a török kiűzésére dicsőülten estek el (1900 Széchy Károly CD55).

3. (/ritk) ’magasztos 〈örömérzés〉, ill. ezt az örömöt átélő 〈személy〉, ezt az örömérzést kifejező 〈arc, mosoly〉’ ❖ nekem Az  ditslt érzése, ollyan Szelídnek tetsze (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 103) | [Ocskay szemeibe] visszatért az élet fénye: ajkai dicsőülten mosolyogtak (1882 Jókai Mór C2306, 299) | mikor estenden hazatért [a kis libapásztorlány] a karámba, olyan szép, olyan dicsőült volt, hogy édes apja alig merte [megcsókolni] (1886 Irányi Dezső C2179, 62) | csak utópiákért halnak dicsőült arccal mártírhalált az emberek (1917 Kaffka Margit CD10) | kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

III. fn 2C1 (rég)

1. ’tisztelettel, megbecsüléssel említett elhunyt személy’ ❖ köszöni a’ Nemzet […] mind azt, a’ mit Kazinczynk, rokonfele ’s Barátja ’s most már Kiadója ’s Biographja is mind a’ két Dicsőültnek, mindeddig írt ’s írand (1814 Helmeczy Mihály C2564, 534) | [Zsarnay Imre] lelkes szónoklatával felragadott bennünket a szellemnek honába a dicsőülthöz, s oly hatást eszközölt honfiui érzelemtől átmelegült szavaival, […] hogy a bánatos szemekben örömkönyek csillogának (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A közérzületben való részvételének mintegy családi jelleget adott s adhatott is a maga körében a nemzeti casino, mely a dicsőültnek [ti. Széchenyi Istvánnak] egyik első alkotása, s hazánk szinejavának ama bús napokban mintegy menhelye volt (1897 Zichy Antal CD55).

2. (csak tbsz-ban) (Vall) ’azok összessége, akik haláluk után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részesei’ ❖ dicsölteknek szentelt oltárokat (1789 Barcsay Ábrahám C0794, 135) | amint a pap ama levelet végigolvasá, arcvonásaira valami csodálatos öröm fénye szállott alá, hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait környezi (1857 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

dicsőült ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenév → dicsőül
II. melléknév ◦ 12C7
1. (rég)
〈tisztelettel említett személy jelzőjeként:〉 néhai
Régi ditslt Eleink! o kedves régi Királyink!
(1778 Révai Miklós)
[megjelent] azon Emlékbeszéd, mellyet a dicsőült Horváth István, mint Széchenyi – országos könyvtári őr felett, Mátyás Gábor, a mostani őr tartott vala
(1847 Pesti Divatlap)
Azt gondoltuk, hogy dicsőült jó anyád szellemében cselekszünk
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
1a. (rég, Vall)
az öröklétben, üdvösségben részes
A negyedik Henrik dicsőűlt árnyéka Kiszáll az udvarló szentek pitvarából
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
azon dicsőült szent, kinek nevét a bérmálásban fölvették, legyen nekik ez élet harcainak közepette előképök, példányuk s ösztönük
(1857 Lonovics József)
Száll le angyaloknak dicsőült serege. Föltűn Jehovának trónja a magasban S áldásos jobbján az angyalok megállnak
(1864 e. Madách Imre)
a dicsőült mennyei lakókat vagy szenteket sem nem imádjuk, sem nem tiszteljük, sem segítségül nem hívjuk, sem őket az Atya előtt a mennyben szószólóinknak vagy közbenjáróinknak el nem ismerjük
(1954 Szabadi Béla)
2. (rég)
rendkívüli tiszteletet, megbecsülést érdemlő 〈dolog〉
büszkén idézhetjük elő a Zrínyi Ilonák […] dicsőűlt emlékét
(1865 Toldy István)
a mi Kinizsink, Báthorynk, Hunyadink […] a haza megtartásáért, a keresztyénség megszabadításáért, a török kiűzésére dicsőülten estek el
(1900 Széchy Károly)
3. (/ritk)
magasztos 〈örömérzés〉, ill. ezt az örömöt átélő 〈személy〉, ezt az örömérzést kifejező 〈arc, mosoly〉
nekem Az  ditslt érzése, ollyan Szelídnek tetsze
(1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer)
[Ocskay szemeibe] visszatért az élet fénye: ajkai dicsőülten mosolyogtak
(1882 Jókai Mór)
mikor estenden hazatért [a kis libapásztorlány] a karámba, olyan szép, olyan dicsőült volt, hogy édes apja alig merte [megcsókolni]
(1886 Irányi Dezső)
csak utópiákért halnak dicsőült arccal mártírhalált az emberek
(1917 Kaffka Margit)
kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét
(1995 Protestáns Biblia ford.)
III. főnév ◦ 2C1 ◦ (rég)
1.
tisztelettel, megbecsüléssel említett elhunyt személy
köszöni a’ Nemzet […] mind azt, a’ mit Kazinczynk, rokonfele ’s Barátja ’s most már Kiadója ’s Biographja is mind a’ két Dicsőültnek, mindeddig írt ’s írand
(1814 Helmeczy Mihály)
[Zsarnay Imre] lelkes szónoklatával felragadott bennünket a szellemnek honába a dicsőülthöz, s oly hatást eszközölt honfiui érzelemtől átmelegült szavaival, […] hogy a bánatos szemekben örömkönyek csillogának
(1860 Vasárnapi Újság)
A közérzületben való részvételének mintegy családi jelleget adott s adhatott is a maga körében a nemzeti casino, mely a dicsőültnek [ti. Széchenyi Istvánnak] egyik első alkotása, s hazánk szinejavának ama bús napokban mintegy menhelye volt
(1897 Zichy Antal)
2. (csak tbsz-ban) (Vall)
azok összessége, akik haláluk után az üdvösség, a halál utáni boldog örök élet részesei
dicsölteknek szentelt oltárokat
(1789 Barcsay Ábrahám)
amint a pap ama levelet végigolvasá, arcvonásaira valami csodálatos öröm fénye szállott alá, hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait környezi
(1857 Jókai Mór)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások