egres¹ fn 4B  agress (rég v. nyj) , egrös (nyj)

1. (Növ is) ’főként az északi mérsékelt égöv alatt honos, apró és jellegtelen virágú, rendsz. dúsan elágazó tüskés cserje, amelynek serteszőrös, rendsz. 3 v. 5 karéjú levelei viszonylag kis méretűek, kül. az ún. kerti egres fajba (Ribes uva-crispa) tartozó, Magyarországon elsősorban termesztett kertészeti növényként ismert, akár másfél méteresre megnövő, szélesen elterülő, zöldes fürtvirágzatú lombhullató növény’ ❖ Tsipke bokor az egressel Nagy nehezen tántzra kél: Távúl járnak két lépéssel, Egyik a’ másiktól fél (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 36) | Az egrest különféle alakban nevelhetjük. Leggyakoribb alakja a közönséges bokor és ujabban a koronás fácska, melyen szebb és nagyobb gyümölcs terem, mint az előbbin (1893 PallasLex. CD02) | Egres (növ.), piszke, néhol pöszméte, köszméte, csipkeszőllő (agras v. agress), 60–120 cm. magas cserje, többnyire hármas tagú szúrós tövisekkel a csoportos levelek alatt (1912 RévaiNagyLex. C5702, 176) | [Nagyivánban] a háznál, a kertekben még a két világháború között is alig volt gyümölcsfa, egy-két eperfa, szilvafa, néhány bokor egres (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’〈az ilyen cserjék fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ egres Ribes (1986 Növényneveink C5237, 57) | kaliforniai egres R. [= Ribes] lobbii (1998 Növényneveink C6120, 78).

1b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. kerti egres (Ribes uva-crispa) elnevezéseként〉’ ❖ Ribes: Groſſularia. Hung. Egres; Szörös egres; Köſzméte (1780 Benkő József C0290, 343) | egres […] R. [= Ribes] uva-crispa (kerti egres) (1998 Növényneveink C6120, 78).

2. ’〈vmely étel alapanyagaként is:〉 az ilyen cserjék vmelyikének, kül. az ún. kerti egresnek gömbölyű v. hosszúkás, rendsz. finoman szőrözött, zöldes v. sárgás, es. pirosas, savanykás ízű bogyója’ ❖ ſavanyú gyümltſket egyen, úgy mint tſeresnyét, megyet, egreſt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 255) | [az ún. vörös áfonya] nyersen nem igen kellemes étel. Éretlen egreshez hasonló (1833–1834 Teleki László² 8473005, 166) | Az éretlen szőlőből főzött levesek, mártások stb. helyére lépett az egres a régi magyar konyhában (1999 Magyar néprajz CD47).

3. (nyj) ’kifejletlen szőlőfürt, ill. (apró,) savanyú szőlőszem’ ❖ Bé szüretelte a’ szllk idétlen egreseit (1794 Mátyási József C3062, 6) | Ha éretlen szőlőt, vagy is egrest kaphatsz, és a fris pecsétet vele kidörgölöd, az azonnal kimegy (1826 Fáy András¹ 8139010, 36) | le van tarolva a szőlő, nincs azon még egres se (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312015, 223) | Szüret után a szőlőben akárki böngészhet, azaz összegyűjtheti az elmaradt fürtöket, vagy a második virágzásból származó, a tőke felső részén található, szüretkor még éretlen, egrös néven emlegetett termést (1974 Börcsök Vince C7107, 488).

J: köszméte, piszke, pöszméte.

UB: -mártás.

ÖU: vad~.

ÖE: ~bokor, ~fa, ~szósz, ~szőlő.

Vö. CzF. egres¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

egres² (I. 2B II. 4B) l. égeres

égeres mn és fn (/rendsz. Növ)  egeres (rég v. nyj) , egres (rég v. nyj) , égres (rég v. nyj)

I. mn 2B

1. ’(jellemzően) égerfák alkotta 〈növényzet, kül. erdő〉’ ❖ Égerfamaggal jó bévetni vagy hinteni az elpusztúlt egres erdő’ hellyén kivűl akarmelyik alljas, nedves, sőt motsáros és ’sombokos hellyeket (1805 Pethe Ferenc 8364020, 649) | égeres berkek (1900 Kovács Dezső¹ C2755, 184) | Az éger eurázsiai flóraelem, síkságtól a hegyvidékig előfordul, a ligeterdők fontos elegyfája. A soproni hegyvidéken patakok mentén égeres társulásokban találjuk legméretesebb egyedeit (1987 Majer Antal CD52) | A láprétek égeres láperdők helyén, oxigénszegény, pangó vizes területeken alakulnak ki (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. ’ilyen erdővel borított, ill. égerfákkal benőtt 〈hely, terület〉’ ❖ A zöld mezők, hímes rétek, Egres, füzes szigetek, A harmatnak gyöngyeivel Sűrűen felékülve, Szelíd fény-folyamban úsznak, Egészen megüdülve (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Szellős buczka búbján túlra, Égeres hegyhát élén túlra (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521005, 123) | égeres-füzes völgytalpakon (1975 Hegyi Imre C7004, 124).

II. fn 4B

’égerfa tömegesen, sűrűn nőve, ill. (jellemzően) égerfák alkotta erdő, égererdő’ ❖ [Tisztabereknek] kaszálója bven vagyon, nevezetes tölgyes erdeje, és Égres, a’ hol 8. 9. öles Éger fák nnek (1810 Szirmay Antal C4042, 268) | [A daru] tartózkodó helyekül embertelen, mocsaras, terjedelmes pusztaságokat választ, hol szabad kilátása van s a róna egyhangúságát legföljebb kisebb füzesek, egeresek tarkítják (1899 Chernel István CD34) | [a Bükk] hegyi patakjait kísérő magaskórós égeresek alhavasi ritkasága a hamvas éger, a fehér acsalapu és a telekivirág (1997 Magyarország földje CD05).

Vö. CzF. égerės¹, égerės²; SzT. égeres · egres; ÚMTsz. ~, égres; ÉKsz.².