egyít ts ige 4b4 (rég) ögyít (nyj)
1. ’〈két v. több elemet, összetevőt, ill. egy(ik)et a másikkal〉 új egésszé összekapcsol(ja), összeköt(i), egyesít(i)’ ❖ edgy tudos férjfiakbol állo Tárſaſág […] azon munkálkodik, hogy az Europábann lévö vallás-Réſzeket öſzve gyalulja és edgyitſe (1785 Magyar Hírmondó C0273, 311) | a honpolgárok szerte szaggatott osztályai a nemzetiség és alkotmányosság alapján érdekeikben egyitessenek (1847 Kossuth Lajos CD32) | nevelte mégis egyben nagy becsét [ti. a Szent Koronáét] László király […] Hogy egyíté ama koronát vele, Mellyet Géjza, Dukás Mihálytól nyere (1852 Garay János C1814, 31) | Kötendő szövetség által egyiteni a két külön birtokot (1860 Virág Lajos C4510, 14).
1a. (ritk) ’〈vmely összetett dolgot〉 két v. több elemből, összetevőből, azok összekapcsolásával, egyesítésével létrehoz’ ❖ több ſzókból egyített rfnyi nevezetek (1806 Mátyási József 7221027, 31).
2. ’〈két v. több anyagot, ill. anyagot vmely másikkal〉 összekever, elegyít v. vegyít’ ❖ fűszert borssal egyítve (1791 Verseghy Ferenc CD01) | Nagy hordókat töltet meg borral – A bort egyitve álomporral (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Forgách] bolyhos avart, széltört aszugallyacskákkal egyítve, gyujt meg (1879 Szabó Dávid C3764, 218).
2a. (ritk) ’〈keveréket〉 vmilyen anyagok összevegyítésével létrehoz’ ❖ a’ ſzörnyű mostoha barnás mérget egyít (1818 Verseghy Ferenc ford.–Ovidius C4442, 27).
3. ’〈két v. több tulajdonságot, jelenséget stb., ill. egy(ik)et a másikkal〉 úgy jelenít(i) meg v. azokat úgy birtokol(ja) egyszerre, hogy azok egy szerves egységben jelennek v. nyilvánulnak meg, ill. 〈vmely, a többitől eltérő elemet〉 belevisz, belekever vmibe’ ❖ Vajha! fel ſzóll Burbon, Frantz a’ ditsöséget Egyíthetné, mint ti, ’s a’ jó Békeſséget! (1784 Szilágyi Sámuel¹ ford.–Voltaire C4021, 18) | még a’ leg vadabb emberek is az foglalatosságaikba […] ném-ném rythmust egyítenek (1791 Verseghy Ferenc C4439, IX) | hasznost édessel ögyíteni (1813 Virág Benedek ford.–Horatius C4509, 19) | Mind ezen egyített, összefűzött, egygyé harmonizált nyelvfajokból nyelvünk [ti. a francia] jöve elő (1839 Athenaeum C0018, 387).
Sz: egyítés.
Vö. CzF. egyít · egyit