egybeír ts ige 1a4

1. ’〈két v. több önálló jelentéssel bíró nyelvi egységet, ill. vmivel vmit〉 egy szóba ír, ill. 〈összetett szót〉 egy szóként, egyben ír le’ ❖ De mivel az [ti. a kötőjel] igen alkalmatlan az írás közbenn, más nemzeteknek példájokra miis tsak elfogjuk hagyni, és egybeírjuk a’ foglalt réſzeket: megirtam, egyſzer, mindazonáltal (1779 Révai Miklós 7283025, 16) | Van (holland), németalföldi személyneveknél eredetileg a származást, de nem a nemességet mutató előszó; gyakran az őt követő szóval egybeirják (p. Vanderbilt) (1897 PallasLex. CD02) | egybeirjuk ezeket az összetett névmásokat és kötőszókat: énvelem, őróla, aki, ami, amely, amint, amig, ahányszor (1913 RévaiNagyLex. C5705, 719) | Ha betűvel írjuk ki a számneveket, kétezerig egybeírunk mindent (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈szöveg(egységek)et, karaktersort〉 egy tömbbe, szóköz v. sorköz nélkül ír’ ❖ az egybe írt nyolcz sorú Strophák (1826 Bajza József C4937, 5) | Az volt a baj, hogy először négysoros versszakokban írtam le a verset. Úgy rossz. Most egybeírtam az egészet, versszakolás nélkül. Így jó (1975 Nemes Nagy Ágnes 9479036, 52) | [az ókorban] a papirusszal való takarékoskodás végett nem használtak központozást, és a szavakat egybeírták (1997 PedagógiaiLex. C6809, 654) | A felhasználói nevünk egy legfeljebb 8 karakterből álló, egybeírt szó (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (/ritk) ’〈személyeket, tárgyakat, adatokat〉 összegzés v. nyilvántartás céljából összeír, jegyzékbe foglal, ill. 〈jegyzéket, listát〉 így összeállít’ ❖ az e’ végre tett kltségeket, ’s arányzások-szerént meg-érdemlett jutalmokat fel-jegyezzék ’s szorgalmatosan egybe-írják (1787 II. József jobbágyperrendelete ford. C2452, 39) | Belügyminister parancsára épen működik a honvédeket egybeiró bizottmány (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Az itt egybeirt ingóságok összértéke (1873 Thaly Kálmán CD57) | A mult század első harmadából valók azok a mustrakönyvek, amiket szűcsök írtak egybe (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | Az Olvasó Társaság könyvtárosává Markovits Mártont választották meg, akinek kötelessége a könyveket jegyzékbe egybeírni, a tagdíjat beszedni (1997 Magyar Könyvszemle CD40).

2a. (rég) ’〈különböző szövegeket〉 egy helyre, egy egységbe, pl. egy füzetbe, kötetbe gyűjtve lejegyez, ill. 〈gyűjteményt〉 így összeállít’ ❖ el vittem Márkovits Mátyás volt Tanítómhoz Liviusomat: ő viszsza adta a’ régtől fogva nála heverő Svetoniust. Kérte tőlem tavali Letzkéiből egybe írtam jegyzéseimet (1806 Horvát István 8186009, 285) | [A Balassa-kódex másolója] mintha csupán világi énekeit akarta volna összegyűjteni s az istenes énekeket külön kötetbe szándékozott volna egybeírni! (1899 Erdélyi Pál CD55) | [Ocsovay Mátyás] kézirati munkája: Balogi Cancionale, 4rét 700 lap; 1659-ben irta össze; nem rendszeres cancionale, hanem időről időre folytatott és egybeirt gyűjtemény (1903 Magyar írók élete CD27).

2b. (rég, ritk) ’〈sok(féle) dolgot〉 válogatás nélkül leír, összeír’ ❖ kevésbbé fellengők legyünk, – mint mondani szoktuk mi Irókul, miután egy falka sültelenséget egybe irtunk (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3516, 24).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

egybeír tárgyas ige 1a4
1.
〈két v. több önálló jelentéssel bíró nyelvi egységet, ill. vmivel vmit〉 egy szóba ír, ill. 〈összetett szót〉 egy szóként, egyben ír le
De mivel az [ti. a kötőjel] igen alkalmatlan az írás közbenn, más nemzeteknek példájokra miis tsak elfogjuk hagyni, és egybeírjuk a’ foglalt réſzeket: megirtam, egyſzer, mindazonáltal
(1779 Révai Miklós)
Van (holland), németalföldi személyneveknél eredetileg a származást, de nem a nemességet mutató előszó; gyakran az őt követő szóval egybeirják (p.például Vanderbilt)
(1897 PallasLex.)
egybeirjuk ezeket az összetett névmásokat és kötőszókat: énvelem, őróla, aki, ami, amely, amint, amig, ahányszor
(1913 RévaiNagyLex.)
Ha betűvel írjuk ki a számneveket, kétezerig egybeírunk mindent
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
〈szöveg(egységek)et, karaktersort〉 egy tömbbe, szóköz v. sorköz nélkül ír
az egybe írt nyolcz sorú Strophák
(1826 Bajza József)
Az volt a baj, hogy először négysoros versszakokban írtam le a verset. Úgy rossz. Most egybeírtam az egészet, versszakolás nélkül. Így jó
(1975 Nemes Nagy Ágnes)
[az ókorban] a papirusszal való takarékoskodás végett nem használtak központozást, és a szavakat egybeírták
(1997 PedagógiaiLex.)
A felhasználói nevünk egy legfeljebb 8 karakterből álló, egybeírt szó
(1998 Magyar Hírlap)
2. (/ritk)
〈személyeket, tárgyakat, adatokat〉 összegzés v. nyilvántartás céljából összeír, jegyzékbe foglal, ill. 〈jegyzéket, listát〉 így összeállít
az e’ végre tett kltségeket, ’s arányzások-szerént meg-érdemlett jutalmokat fel-jegyezzék ’s szorgalmatosan egybe-írják
(1787 II. József jobbágyperrendelete ford.)
Belügyminister parancsára épen működik a honvédeket egybeiró bizottmány
(1848 Kossuth Hírlapja)
Az itt egybeirt ingóságok összértéke
(1873 Thaly Kálmán)
A mult század első harmadából valók azok a mustrakönyvek, amiket szűcsök írtak egybe
(1916 e. Malonyay Dezső)
Az Olvasó Társaság könyvtárosává Markovits Mártont választották meg, akinek kötelessége a könyveket jegyzékbe egybeírni, a tagdíjat beszedni
(1997 Magyar Könyvszemle)
2a. (rég)
〈különböző szövegeket〉 egy helyre, egy egységbe, pl. egy füzetbe, kötetbe gyűjtve lejegyez, ill. 〈gyűjteményt〉 így összeállít
el vittem Márkovits Mátyás volt Tanítómhoz Liviusomat: ő viszsza adta a’ régtől fogva nála heverő Svetoniust. Kérte tőlem tavali Letzkéiből egybe írtam jegyzéseimet
(1806 Horvát István)
[A Balassa-kódex másolója] mintha csupán világi énekeit akarta volna összegyűjteni s az istenes énekeket külön kötetbe szándékozott volna egybeírni!
(1899 Erdélyi Pál)
[Ocsovay Mátyás] kézirati munkája: Balogi Cancionale, 4rét 700 lap; 1659-ben irta össze; nem rendszeres cancionale, hanem időről időre folytatott és egybeirt gyűjtemény
(1903 Magyar írók élete)
2b. (rég, ritk)
〈sok(féle) dolgot〉 válogatás nélkül leír, összeír
kevésbbé fellengők legyünk, – mint mondani szoktuk mi Irókul, miután egy falka sültelenséget egybe irtunk
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások