egyedüllét fn 3B11

’vkinek, es. vmely állatnak az az állapota, hogy nincs vele senki, társ(aság) nélkül van (vhol)’ ❖ ne hogy valamelly szerentsétlenség történyen vélle egyedül létében (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 175) | Hogy mertek, egyedül-Létembe’ háborítni? (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | [a báróné] a legnagyobb egyedüllétben tudja magát fent az emeleten (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3117, 114) | A félénk kiskutya magától értetődően szenved a magánytól […]. Szoktassuk csak bátran hozzá az egyedülléthez, de sohase hagyjuk magára túlságosan sokáig (1995 Szinák János–Veress István CD59) | Piroska néni után jó darabig nem akadt lakótárs. Mamám jól elvolt eleinte magában, egy idő után azonban elege lett az egyedüllétből (2008 Kováts Judit 3151009, 1424).

a. ’vkinek, ill. két v. több személynek az az állapota, hogy vkivel úgy van(nak) együtt egy helyen, hogy nincs velük senki más, ill. rajtuk kívül nincs ott senki’ ❖ az ő egyedűlléte Dermiddal csak történetből esett (1832 Mulattató ford. C3235, 120) | A kék emberrel, állítólagos rokonommal, kerültem az egyedüllétet, mert tudtam, hogy új szemrehányások jönnek (1913 Babits Mihály 9014130, 178) | egy kis meghitt egyedüllétre vágynék, hacsak olyanra is, amilyen egy kissé félreeső utca, ahol, ha szerencsések vagyunk, van két perc, amikor nem téved arra más járókelő. Ahol tehát „egyedül”, bármilyen szegényes egyedüllétben, mégiscsak „kettesben” lehetünk (1984 Somlyó György 9608052, 74).

b. ’vkinek az az állapota, hogy nincs (vele a) társa, magányos(an, egyedül él)’ ❖ Hogy lehetnék bóldog egyedl létemre? […] Igaz könyörl ſzíved meg-ſzánhatna; Áldott kezed hamar újj társot adhatna (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121003, 78) | Évekig tarthatott az egyedüllétük a távol országokban harcoló férfiak asszonyainak (1886 Jókai Mór CD18) | Sokat szenvedtem az egyedülléttől, az otthontalanságtól, a sehová és senkihez nem tartozástól (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 372).

Sz: egyedüllétel.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

egyedüllét főnév 3B11
vkinek, es. vmely állatnak az az állapota, hogy nincs vele senki, társ(aság) nélkül van (vhol)
ne hogy valamelly szerentsétlenség történyen vélle egyedül létében
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Hogy mertek, egyedül-Létembe’ háborítni?
(1867 Szász Károly² ford.Shakespeare)
[a báróné] a legnagyobb egyedüllétben tudja magát fent az emeleten
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
A félénk kiskutya magától értetődően szenved a magánytól […]. Szoktassuk csak bátran hozzá az egyedülléthez, de sohase hagyjuk magára túlságosan sokáig
(1995 Szinák János–Veress István)
Piroska néni után jó darabig nem akadt lakótárs. Mamám jól elvolt eleinte magában, egy idő után azonban elege lett az egyedüllétből
(2008 Kováts Judit)
a.
vkinek, ill. két v. több személynek az az állapota, hogy vkivel úgy van(nak) együtt egy helyen, hogy nincs velük senki más, ill. rajtuk kívül nincs ott senki
az ő egyedűlléte Dermiddal csak történetből esett
(1832 Mulattató ford.)
A kék emberrel, állítólagos rokonommal, kerültem az egyedüllétet, mert tudtam, hogy új szemrehányások jönnek
(1913 Babits Mihály)
egy kis meghitt egyedüllétre vágynék, hacsak olyanra is, amilyen egy kissé félreeső utca, ahol, ha szerencsések vagyunk, van két perc, amikor nem téved arra más járókelő. Ahol tehát „egyedül”, bármilyen szegényes egyedüllétben, mégiscsak „kettesben” lehetünk
(1984 Somlyó György)
b.
vkinek az az állapota, hogy nincs (vele a) társa, magányos(an, egyedül él)
Hogy lehetnék bóldog egyedl létemre? […] Igaz könyörl ſzíved meg-ſzánhatna; Áldott kezed hamar újj társot adhatna
(1789 Göböl Gáspár ford.Durand)
Évekig tarthatott az egyedüllétük a távol országokban harcoló férfiak asszonyainak
(1886 Jókai Mór)
Sokat szenvedtem az egyedülléttől, az otthontalanságtól, a sehová és senkihez nem tartozástól
(1989 Fel a kezekkel!)
Sz: egyedüllétel
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások