egyhangú mn és fn 

I. mn 18A2

1. ’Egy hangot tartalmazó, ill. megszólaltató.’

1a. (rég, Zene) ’egyszólamú 〈ének(lés)〉 v. egyetlen hangszeren előadott 〈zene〉, ill. olyan 〈hangszer〉, amely több különböző magasságú hang egyidejű megszólaltatására ált. nem alkalmas’ ❖ Az két els rendbéli Muſikákat [ti. a fuvolát és a többi fúvós hangszert] Egyhangú, az utólsó rendbélieket [ti. a hegedűt, hárfát, orgonát stb.] pedig Sokhangú Muſikáknak lehet nevezni (1802 Gáthy István C1857, 16) | az egyhangú füz-sipocskánál (1824 Tudományos Gyűjtemény C5576, 91) | Az első ker. századokban az egyházi éneklés csak egyhangu volt. A többszólamuság (Polifonia) első megalapítója Hucbald flandriai barát volt a X. sz.-ban (1893 PallasLex. CD02) | egyhangú zene, valamely zenedarabnak egy hangszerre aIkalmazott része (1922 RévaiNagyLex. C5711, 220).

1b. (rég, Nyelvt) ’olyan 〈szó〉, amely egyetlen magánhangzót tartalmaz, tehát egy szótagból áll’ ❖ Egyhangu ſzó: Monoſyllaba vox (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 26) | E’ gyökszók ismét részint a) egyhanguak, a’ hogy imént láttuk: fő, szép, kék, zöld; részint b) több hanguak, mint: ember, gyermek, ország (1844 Táncsics Mihály C4629, 4).

1c. (rég) ’(vmivel) rímelő, összecsengő 〈szó(tag)〉’ ❖ sokkal könnyebb két szavat egy hanguakat találni, mint négyet, tehát ez a valóságos oka, hogy kegyelmetek metamorfosis módijok kétsoros versekkel ír (1788 Gvadányi József C1936, 76) | E’ szót is: Meggy: Cerasum nigrum, így írják közönségesen: Medgy. melly eggyhangú ezzel: eggy (1789 Főldi János C2554, 445).

1d. ’olyan 〈hangjelenség, zaj〉, amely csupán egy v. néhány hangból áll, ill. amely időbeli előrehaladásában is változatosság nélküli, monoton’ ❖ Egy hangú. Monotonus (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 53) | [a tücsök] feleselt egyhangu dalokban (1831 Vörösmarty Mihály 8524387, 205) | a falon egyhangú zajával Az örök idő halk lépte kopog (1889 Vajda János CD01) | Az eső sűrűsödött: egyhangú zúgása elkábította a fáradt, álmos embereket, lovakat (1934 Pap Károly CD10) | [mesemondóink] teljesen egyhangúan, mondókaszerűen pergetik a szavakat (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’minden változatosság nélküli, fárasztóan egysíkú, jellegtelen, unalmas 〈folyamat, állapot, élet(mód) stb.〉, ill. olyan 〈időszak〉, amelyre ilyen állapot, élet(mód) jellemző’ ❖ Itt éli egyhangu napjait egy öreg úr (1842 e. Szentiváni Mihály 8442001, 4) | [Heine] 1829-ben egy időre Berlinbe tette át lakását, hol élete igen egyhangulag folyt (1866 Szana Tamás 8421002, 149) | Lassan és egyhangún teltek a napok (1924 Déry Tibor CD10) | egyhangú munka (1942 Hajnal István CD43) | A nyelvtanulás legalapvetőbb, ám bizonyosan legegyhangúbb és legfárasztóbb része a szókincs megtanulása (1999 Új Könyvek CD29) | Rá kellett jönnie, hogy kissé nyomasztja a családja, egyhangú élete, hiszen számára a mindennapok nem kínálnak semmi színes, derűs változatosságot (2008 Benedek István Gábor 3151005, 900).

3. ’egyetértést, összhangot tükröző 〈megnyilvánulás, megnyilatkozás〉, ill. megegyezést, megállapodást, közös állásfoglalást jelző 〈(hivatalos) döntés, határozat stb.〉’ ❖ Ezen Tudósíttásokkal egy hanguak a’ többi-is (1799 Molnár János C0301, 265) | mindnyájunk egyhangú szavazata (1862 Arany János 8014015, 371) | egyhangú volt az igenlő válasz (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A Központi Vezetőség egyhangú határozatot hozott; elvetette a Gerő-Friss tervet (1977 Méray Tibor 9434001, 71) | A legszabadabb társadalmak a legegyhangúbbak világszemléletükben és ízlésükben (1994 Magyar Hírlap CD09) | A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta (2003 Századok CD58).

II. fn 1A4

1. (rég, Nyelvt) ’magánhangzó’ ❖ egy-hangun (vocalis-on) kezdődő szó következik utána (1791 Andrád Sámuel C0615, 10) | a’ mással hangzó betket (consonantes) egy hangúakkal (vocales) lágyitották (1806 Cházár András C1219, 8).

2. (rég, Nyelvt) ’rövid mássalhangzó’ ❖ mi lesz úgy Nyelvünkből, ha a’ három betűs két hangúkat a’ pronunciátiónak [= kiejtésnek] ellenére eggyhangúakká olvasztjuk? (1830 Kazinczy Ferenc C4938, 238).

Vö. CzF. egyhangú · egyhangu, egyhangúlag · egyhangulag; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.