egzaltált mn 12A (vál)
1. ’érzelmileg csapongó, szertelen, ill. szenvedélyes, túlfűtött 〈személy, alkat〉’ ❖ egy oly istentelen embertől, mint Martinovits és egy oly exaltalt főtől mint Laczkovicsé, lehet ugyan várni még effélét is (1811–1820 Kazinczy Ferenc C5318, 398) | Ő igen exaltált nő volt mindenekben; kitárt karokkal rohant a színpadra (1872 Déryné Széppataki Róza 8102004, 611) | Ifj. Biky szép, erős egzaltált fiatalember, impresszionista, a pillanat hatása alatt áll, folyton az érzések végletein jár, nagy szavak, nagy gesztusok (1916 Barta Lajos 9033004, 34) | őrültnek semmiképp sem nevezhető, de egzaltált alkatában jelen voltak a hullámzó kedélyállapotot előidéző depresszió, valamint szkizofrénia jegyei (1995 Új Könyvek CD29) | Boyle láthatóan nem egzaltált, hanem hűvösen gondolkodni tudó virtuóz (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen emberre valló, felfokozott izgatottságot tükröző 〈megjelenés, megnyilvánulás, érzés, lelkiállapot〉’ ❖ az egész arcz minden exaltalt kinézése mellett sem kellemetlen (1856 Jókai Mór C2247, 50) | mikor megcsapta a fülét az a szó, hogy „kommunista,” szinte egzaltáltan robbant ki belőle a gyűlölet (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 65) | A valóságot fölmérő józanságnak s az egzaltált szenvedélynek épp ily tömör szintézisét adja [Szemlér Ferencnek] néhány késői szerelmes verse is (1982 Kántor Lajos–Láng Gusztáv CD53) | a család – a fiát ösztönösen védő mama, a szolgalelkű és butácska Ágika, és maga Tót Lajos is – igyekszik mindenben kedvére tenni a meglehetősen egzaltált idegállapotban lévő katonatisztnek (1999 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’(túlzottan) szenvedélyes, a hétköznapi stílusnál ünnepélyesebb, patetikusabb v. teátrálisabb 〈hangvétel, stílus, megnyilatkozás(i mód)〉’ ❖ [Berzsenyi] kifejezései exáltáltak (1817 Kölcsey Ferenc C5486, 99) | – Bocsáss meg, de te mindig hajlamos voltál a szuperlatívuszokra. Vagy csak a stílusod ilyen barokk és egzaltált? (1925 Surányi Miklós CD10) | Egzaltált beszédek! (1970 Örkény István 9500038, 372) | Halics gondolata az első kocsmajelenetben: „Valaki meghalt”, amely előre vetíti Estike öngyilkosságát, és amelyre a következő lapon Halicsné egzaltált kiáltozása válaszol: „Feltámadás!” (1985 Balassa Péter 1008005, 184).
2. ’magasztosan lelkesült, elragadtatott, átszellemült 〈állapot〉, ill. ilyen állapotban levő 〈személy〉’ ❖ Az angyal, kit ezelőtt kevés hetekkel még exaltált lélekkel imádék, most való alakjában, mint csalfa, mint hiteszegett leány álla előttem (1814 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2531, 54) | a spiritizmus pedig érzékbódító s agyzavaró jövendőmondások tudománya, exaltált médiumok, tükörből jósló ébrenálmodók bolondítására (1872–1874 Jókai Mór C2291, 102) | jönnek egzaltált próféták, jönnek mámoros költők (1915 Kaczér Illés CD10) | Örömtől síró, egzaltált tömeg fogadta [Bécsben] a bevonuló Hitlert (1982 Berend T. Iván 9049005, 308).
3. ’olyan 〈idő(szak), helyzet stb.〉, amelyet szenvedélyes túlfűtöttség, ill. magasztos lelkesültség jellemez’ ❖ némi „vitam et sangvinem”-féle exaltált pillanatokon kivül (1843 Széchenyi István 8429029, 142) | Voltaképp még nincs eldöntve, hogy Shakespeare nőhöz vagy férfihoz írta-e rajongó verseit, amelyekből a mámoros szerelem érzéseit épp úgy ki lehet olvasni, mint az egzaltált barátság himnuszát (1911 Szini Gyula CD10) | a serdülő kor exaltált hangulatában tett fogadalma (1935 Prahács Margit 2134001, 4) | [az utolsó tíz] illúziókkal telt, egzaltált, reményteli napban (1978 Kabdebó Tamás 9816001, 28).
4. (kissé rég) ’hóbortos, bolondos, beszámíthatatlan 〈személy〉’ ❖ Ó, ebben a percben tudom, hogy nevet rajtam! Hogy hiszen alig van két éve annak még és én éppen olyan csacsi, egzaltált és fontoskodó iskoláslány vagyok! (1912 Kaffka Margit CD10) | És Hermann, szokatlan szeretettel simogatva meg a szipákoló fiúcskát, így szól: – Te kis Kossuth! Te kis Rákóczi! Te kis egzaltált! Én tebelőled egy okos, józan üzletembert akarok nevelni… (1927 Hatvany Lajos 9229004, 95).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.