ekhó¹ fn 1A (kissé rég v. nyj) 

1. ’rudakkal v. abroncsokkal sátorszerűen a szekérre erősített, rendsz. gyékényből v. vászonból készült ponyva’ ❖ Ernyő: […] Buríték. Buritott szekér (Currus tectus) Fedél. Ennek Debretzemben [!] Ekhó a’ neve (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 108) | Török [ti. Thewrewk József] echo (ernyő) nélkül akar a’ Satyra’ tartományában szekerezni (1834 Velencei szappanpor C4157, 179) | Katka ott leste az eseményeket egy parasztszekér ekhója alól, mely a piac vásári oldalán állt (1903 Jókai Mór CD18) | Jellegzetes vásározó kocsi volt az ekhós kocsi vagy szekér. Az ekhó mind az erős napsütéstől, mind pedig a megázástól védte a vásározókat (1991 Magyar néprajz CD47).

2. ’pásztorok menedékéül szolgáló, két rúddal alátámasztott nádtető v. napsütéstől, széltől védő falazat’ ❖ enyhely: földre állított, két karóval feltámasztott, összekorcolt, kb. 2-3 m magas és széles falazat. […] Nevezik ekhónak is (1977 NéprajziLex. CD47) | Nádból készül a legegyszerűbb alföldi, hordozható, illetve fordítható kunyhóféle, az ún. enyhely vagy ekhó (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉrtSz. ekhó¹; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ekhó¹

ekhó² (1A) l. echó

echó fn 1A  ekhó, ekó (rég, ritk)

1. (tulajdonnévszerűen is) (irod v. vál) ’az a jelenség, hogy vmely hang(sor) egy távolabbi felületről visszaverődik, és (többször, fokozatosan elhalkulva) újra hallatszik, ill. az a hely, ahol ilyen jelenség tapasztalható’ ❖ Száz ostorpattanás hallik a völgyekben, Száz vig kürtölések legelő hegyekben, A felelő ekhó felkapja, duplázza (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | A tihanyi ekhóhoz (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069067, 161) | Ormos bérceknek felelő üregében az Ekkó Csak kesereg, búsong, hallgat, mert nem feleselhet (1817 Vörösmarty Mihály CD01) | Egyszer angol hölgy kisérté meg a viszhanggali beszélgetést; szél lehetett, a viszhang nem felelt neki: „Hjaj asszonyom, szólt neki a kalauz, nem tud ám még a mi ecchónk ezen a nyelven.” (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A rémes, ugató férfisírás sokáig búgatja a mély bolthajtás echóját (1913 Laczkó Géza CD10) | az echójáról és a fenségesen a tó fölé magasodó apátságáról nevezetes Tihany (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (irod v. vál) ’az így visszavert, megismételt hang’ ❖ Tihan alatt lövöldöztünk, és igen szép echokat hallottunk (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 385) | „Hurrah!” volt rá a válasz, mely ekót keltve morajlott el a viz fölött (1871 Ágai Adolf C0548, 275) | kalapácsuk kongó ekhója még száll a Szent-Márk-tér fölött (1938 Jékely Zoltán CD10) | Északról szól a hun kürtök szava, ritmusra fogta kobzom dallama, nem lesz tizenkilenc dal… Elcsitul, de zeng echója múlhatatlanul (1964 Áprily Lajos ford.–Caj Jen 9008087, 65).

2. (rég) ’〈echós versben:〉 olyan 〈rím〉, amely vmely versszak végén, közvetlenül az előtte álló szó(tag)ra visszhangszerűen felel’ ❖ Berzsenyit örömmel olvasom. Kár hogy annyit botlik! Személyjét nem ösmerem, jóllehet majd szomszéd Vármegyébenn hangoztatja ekkhójit (1813 Édes Gergely C2564, 33) | Gyöngyösi echói (1888 Zlinszky Aladár CD44) | A Bach névre csak egy echo van: Ach! (1897 Zichy Antal CD55).

3. (Távk) ’visszavert v. visszatérő ultrahang, ill. rádióhullám (keltette zavaró jelenség)’ ❖ echó (hírad) visszhang (1970 MűszakiLex. C5415, 529) | Az ultrahangsugárzás a test mélyébe hatolva részlegesen visszaverődik az olyan szervek felületéről, amelyeknek hangvezetése (akusztikus impedanciája) eltér a környezetétől. E hangvisszaverődéseket (echókat) az ultrahangimpulzust kibocsátó rezgő kristály a következő pillanatban mint vevő érzékeli (1988 Tények könyve CD37) | a radarok képernyőjén sokszor szabálytalan alakú, nagy területű foltok, szaknyelven echók is megjelentek (1998 Természet Világa CD50).

4. (Zene) ’rövid zenei részleteknek, motívumoknak, rendsz. ének- v. hangszerszólamok által történő, halkított megismétlése’ ❖ Ekhó zenei értelemben olyan zöng-egymásutánt, dallami v. harmoniai frázist jelent, mely énekben vagy hangszereken előbb erősen s utána mindjárt gyöngéden s elhalóan lép fel s ez által a visszhang hatását kelti fel (1893 PallasLex. CD02) | Kb. a 16. század végéig és egyes műformákban tovább is a természetes dinamika uralkodott s ezt csak a szöveghez alkalmazkodás vagy egyes megismételt frázisokban az echo (l. o.) módositotta helyenként (1930 ZeneiLex. CD49) | echo […] 2. zenei hangzáseffektus. Többnyire forte dinamikájú, rövid zenei részletek, motívumok piano dinamikában történő ismételgetése (1998 MagyarNagyLex. C5819, 915).

5. (birtokszóként) (kissé rég, vál, gúny is) ’mások szavait, véleményét (meggyőződés és változtatás nélkül,) szolgai módon ismételgető, követő személy, csoport’ ❖ [az országgyűlésen] csak a kormány echója leszünk, néhány ellene fog mondani, néhány mellette, s az Előlülő arra jelenti a többséget, a hová akarja (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a párt egyik része] mindig az ugynevezett nemzetnek hódolt, melly, mint tudjuk, sokszor nem egyéb, mint nehány nyersebben szólónak echoja (1845 Széchenyi István CD1501) | egy kitünő ügyvédre van szükségem, a ki egyúttal és főképpen: beszélő ujság, s nekem hűséges ekhóm (1907 Ambrus Zoltán C0596, 235).

5a. (gyakr. birtokszóként) (kissé rég, ritk) ’vmely véleménynek, eszmének stb. a szolgai ismétlése, változtatás nélküli átvétele’ ❖ a’ jövedelmi adóról mondott véleményünk nem egyéb, mint […] az angol whig lapok kürtöléseinek echoja (1842 Pesti Hírlap CD61) | A legutóbbi Nyugatban volt egy cikk, mely ekhónak tetszhetett az én egyik múltkori írásomra – noha csak véletlenül, mert ez a cikk, úgy tudom, régibb az enyémnél (1925 Babits Mihály CD10).

6. (gyakr. birtokszóként) (vál) ’másokban keltett hatás, fogadtatás’ ❖ a szinpadon előadott mű hatása és ekhója sokszorta nagyobb, mint a könyvé (1913 Ambrus Zoltán C0606, 99) | Az európai kultúrsüllyedésről a háború után sokan, sokszor és sokat vitáztak. A spengleri filozófia pesszimisztikus echó-ja még nem halt el (1926 Papp György CD10) | azzal a másik – képletes – echóval, amelyet a tihanyi apátság múzeumának nagy sikerű kiállításai keltettek nyaranta (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: visszhang.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. echo