elájul tn ige 1a1

’〈a testet v. lelket érő erős hatás következtében〉 eszméletét veszti (és összeesik)’ ❖ [a hidegleléses] beteg hirtelen erejébe meg-tſkkenn, gyakran el-ájul (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 279) | el ne ájulj ijedtedben (1847 Petőfi Sándor 8366469, 93) | Az éhségtől ájult el szegény fiú (1881 Jókai Mór CD18) | [a sebesültet] eltámogatták egy erdei faházig, ahol a vérveszteségtől elájult (1978 Fekete Gyula 9141001, 37).

a. ’gyönyörködéstől, csodálattól v. csodálkozástól elragadtatott állapotba kerül’ ❖ Jó reggelt Bokori úr! – Nos hogy tetszem? Bokori.: [...] Feri elájul, ha meglátja (1863 Szigligeti Ede 8446014, 40) | [a hölgyek] büszkék voltak az erdélyi dicsőségre s szerették, hogy ez a magyarországi így el van ájulva (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 107) | én egy nagy kalapban dolgozom, gyöngyök a nyakamban, minden, persze az a sok egyenruhás melós mind elájul (1971 Csörsz István 9092001, 124) | Annak idején sem teljesen értettük, hogy a látogatók miért voltak annyira elájulva „ingyenes” állami egészségügyünktől és iskoláinktól (1999 Magyar Hírlap CD09).

b. ’hirtelen igen mély álomba merül’ ❖ Zsófi néni életműszereire e jelenetnek oly nagy hatása lőn, hogy szobájába érve, ágyát amint megpillantotta, rögtön elájult, s fel sem is ébredt reggelig (1860 Virág Lajos 8523002, 153) | Álmosságtól meggyötört tömeg indul a gép belseje felé. ... Becsatolom magam. Hátradőlök, s elájulok a fáradtságtól (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elájúl, elájúlt, elájúlva; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elájul tárgyatlan ige 1a1
〈a testet v. lelket érő erős hatás következtében〉 eszméletét veszti (és összeesik)
[a hidegleléses] beteg hirtelen erejébe meg-tſkkenn, gyakran el-ájul
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
el ne ájulj ijedtedben
(1847 Petőfi Sándor)
Az éhségtől ájult el szegény fiú
(1881 Jókai Mór)
[a sebesültet] eltámogatták egy erdei faházig, ahol a vérveszteségtől elájult
(1978 Fekete Gyula)
a.
gyönyörködéstől, csodálattól v. csodálkozástól elragadtatott állapotba kerül
Jó reggelt Bokori úr! – Nos hogy tetszem? Bokori.: [...] Feri elájul, ha meglátja
(1863 Szigligeti Ede)
[a hölgyek] büszkék voltak az erdélyi dicsőségre s szerették, hogy ez a magyarországi így el van ájulva
(1922 Móricz Zsigmond)
én egy nagy kalapban dolgozom, gyöngyök a nyakamban, minden, persze az a sok egyenruhás melós mind elájul
(1971 Csörsz István)
Annak idején sem teljesen értettük, hogy a látogatók miért voltak annyira elájulva „ingyenes” állami egészségügyünktől és iskoláinktól
(1999 Magyar Hírlap)
b.
hirtelen igen mély álomba merül
Zsófi néni életműszereire e jelenetnek oly nagy hatása lőn, hogy szobájába érve, ágyát amint megpillantotta, rögtön elájult, s fel sem is ébredt reggelig
(1860 Virág Lajos)
Álmosságtól meggyötört tömeg indul a gép belseje felé. ... Becsatolom magam. Hátradőlök, s elájulok a fáradtságtól
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elájúl, elájúlt, elájúlva; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások