elégel ts ige 6b9 (rég)

1. ’elegendőnek, elégnek tart vmit, beéri v. megelégszik vele’ ❖ ha ezt nem elégli (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 118) | megtanított tűrni, fáradozni, ’s a’ mit vetett sorsunk, elégleni (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 263) | Szándékáról, a korona-öröködést külön törvény által szabályozni, lemondott a király, mert legbuzgóbb hivei is veszélyesnek látták a jelen körülmények között szóbahozni az ügyet. Egyelőre eléglették, hogy a korona meg visszakerült (1861 Szalay László 8419012, 586).

2. ’megelégel vmit, véget akar vetni neki, v. nem akar belőle többet’ ❖ ’ha itt a’ meleget ’s szokott játékomat Eléglem, sietek a’ híves ferdbe (1814 Kis János¹ ford.–Horatius 8240030, 103) | Elnyugoszik vala már a nap, úntig elégli az ontott vért szemlélni (1879 Szabó Dávid C3764, 42) | mintha a bécsi is elégelné már a sok mesterséges egzotikumot (1926 Aszlányi Károly CD10).

Ö: meg~.

Vö. CzF. elégėl, elégėll; ÉrtSz.; TESz. elég; SzT.; ÚMTsz.

elégel ❖ tárgyas ige ◦ 6b9 ◦ (rég)
1.
elegendőnek, elégnek tart vmit, beéri v. megelégszik vele
ha ezt nem elégli
(1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford.)
megtanított tűrni, fáradozni, ’s a’ mit vetett sorsunk, elégleni
(1824 Vörösmarty Mihály)
Szándékáról, a korona-öröködést külön törvény által szabályozni, lemondott a király, mert legbuzgóbb hivei is veszélyesnek látták a jelen körülmények között szóbahozni az ügyet. Egyelőre eléglették, hogy a korona meg visszakerült
(1861 Szalay László)
2.
megelégel vmit, véget akar vetni neki, v. nem akar belőle többet
’ha itt a’ meleget ’s szokott játékomat Eléglem, sietek a’ híves ferdbe
(1814 Kis János¹ ford.–Horatius)
Elnyugoszik vala már a nap, úntig elégli az ontott vért szemlélni
(1879 Szabó Dávid)
mintha a bécsi is elégelné már a sok mesterséges egzotikumot
(1926 Aszlányi Károly)
Vö. CzF. elégėl, elégėll; ÉrtSz.; TESz. elég; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások