elél ige 1b4

1. tn ’〈élőlény vmennyi ideig, vmely időpontig v. vmely időszakon keresztül〉 életben van, életműködést fejt ki’ ❖ [I. Béla király íródeákja] elélhetett Kálmán Király’ idejéig is (1792 Mándy István 7498001, VII) | minden halandó okvetlenül elél addig, mig meg nem hal (1875 Ábrányi Kornél² 8003003, 45) | Ha elgondolom magamban, hogy ezek a szegény nyomorult emberek is érdemesnek tartják elélni a születésüktől a halálukig. Pedig még csontot is milyen ritkán kapnak ezek a szegény katonák. – Gondolta magában a kutya (1922 Szabó Dezső 9623011, 143) | Nem lehet könnyű, egy nővel elélni egy életen át (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 144) | [a kidöntött fán] a korona még elél egy ideig, elszívja a nedvességet a törzsből (1996 Természet Világa CD50).

1a. ts (rég) ’〈vmennyi időt v. vmely életszakaszt〉 végigél, (vhol) átél vki’ ❖ El-éltem azt az idöt, mellyben az ember nagyra szokott vágyni (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 26) | le nem fekszünk, míg az elélt napnak hisztóriája nem lészen ledictálva (1825 Dessewffy József C4936, 380) | Mondja meg a jó Istennek [édesanyám], hogy én is meghalok, pedig még ugy se jött el erre az időm, mint magának, a ki még sok szép esztendőt elélhetett volna (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 71).

2. tn (túlzó is) ’〈élőlény〉(vhol, vmeddig v. vmilyen körülmények között) képes életben maradni’ ❖ [az állatok a Földön] úgy ſzaporodnak, hogy ſzámakhoz-képeſt el-élheſsének [!] (1775 Molnár János 7232028, 179) | Bizonnyal mondhatom, hogy az Ánglus el-nem élhetne ujságok nélkül (1789 Magyar Merkurius C0341, 423) | némelly növények, noha hidegebb tartományokban is elélnek, de virágzásig soha sem jutnak (1847 Peregriny Elek 8360016, 312) | Fris lég nélkül el nem élhetsz, azért szobádat szellőztesd (1876 Bárány Ignác 8028006, 60) | Egyik szemét elfutotta a vér. Ijedten kérdeztem tőle, mi lelte. – Voltál orvosnál? – Nem. – Mért nem mégysz hozzá? – Majd elmulik. – De ha megvakulsz? – Itt a másik. Azzal is elélek (1912 Kosztolányi Dezső 9359183, 78) | Fészekből kiszedett kanalasgém könnyen megszokja a rabságot, s elél a baromfiak között (1980 NéprajziLex. CD47).

2a. (-val/-vel v. -on/-en/-ön ragos bővítménnyel) ’〈ember, állat〉 vmivel (mint egyedüli v. legfőbb táplálékkal) táplálkozva életét fenn tudja tartani’ ❖ Isten áldását [ti. a kenyeret] elhajitni nem kell, mert azzal a’ szegény elélhet (1830 Széchenyi István 8429002, 50) | Azt mondta kis urának, hogy ő elél száraz kenyéren és vizen (1898 Gaál Mózes¹ C1793, 50) | Némelyik macska évekig elél kásán, egeren, csirkebélen, halfejen [...], de egyszer csak rájön a gonosz vágy és apró csibehus kell neki (1949 Veres Péter C5108, 8) | olyan vagyok, mint a teve, amely hónapokig elél vízen és valami rágnivalón (1980 Magyar Konyha 2206013, 7).

2b. (rég)(vmely tevékenységből, ill. vmely kereseti v. jövedelmi forrásból) megélhetését tartósan biztosítani tudja, megél’ ❖ Nints-mod benne, (azt írja [egy pap]) hogy el-élheen az Ember, és ſok kegyes, és buzgo Papok, a’ kik egyebet nem tudnak, hanem tsak a’ magok Miséjeket imigy amugy llabizálni, vagy baktatni, kéntelenittetnek vagy fa-vágókká, vagy Udvari bolondokká lenni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301006, 41) | Tudományom után akarván el-élni, Azon kell nékem is jóſzágot tserélni (1810 Farkas András 7041007, 31) | a’ negyed telkes jobbágy földéből el nem élhet (1847 Pesti Hírlap 8656001, 105) | [az árus] sétál a két szamara mellett, s épenségesen ugy elél a viz-árulásból, mint más becsületes ember, keserves kézimunkájával (1864 Zilahy Károly 8539018, 110) | nyár jött, az ember akárhogy elél nyáron (1916 Kaffka Margit 9290041, 23).

3. ts (/nyj) ’szükségleteire fordítva, kül. (táplálékul) elfogyasztva v. az árát elköltve elhasznál, felél vmit’ ❖ Menj elébb, kitsinyke nyájam! [...] Éljed-el, míg tartja kedved, A’ mosolygó szép füvetskét (1775 Rájnis József C3575, 16) | [Magyarország] annyi ſok Gabonát, úgymint Búzát, Rozſot, Árpát, Zabot, Kukoritzát, Hajdinát vagy-is Pohánkát ’s a’ t. termeſzt, hogy küls Orſzágok, ’s kiváltképen Auſtria élik-el azt (1796 Szaller György 7307005, 9) | elkellene adni lovaimat vagy ökreimet, az árukat elélném (1851 A Falu Könyve C1667, 27) | Jaj fiacskám, a mi kis földem van, abból nem élünk meg, arra nem támaszkodhatol, azt én is elélem, aztán mit csinálsz? (1867 Tolnai Lajos 8483015, 136) | a karácsony előtti disznótor aprólékait a besózott szalonna, felfüstölt kolbász és sonka kivételével húshagyóra a család már elélte (1968 Bálint Sándor 9022002, 167).

Sz: elélhetés.

Vö. CzF. ~, elélt; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, elélhet; ÚMTsz.

elél ige 1b4
1. tárgyatlan
〈élőlény vmennyi ideig, vmely időpontig v. vmely időszakon keresztül〉 életben van, életműködést fejt ki
[I. Béla király íródeákja] elélhetett Kálmán Király’ idejéig is
(1792 Mándy István)
minden halandó okvetlenül elél addig, mig meg nem hal
(1875 Ábrányi Kornél²)
Ha elgondolom magamban, hogy ezek a szegény nyomorult emberek is érdemesnek tartják elélni a születésüktől a halálukig. Pedig még csontot is milyen ritkán kapnak ezek a szegény katonák. – Gondolta magában a kutya
(1922 Szabó Dezső)
Nem lehet könnyű, egy nővel elélni egy életen át
(1935 Móricz Zsigmond)
[a kidöntött fán] a korona még elél egy ideig, elszívja a nedvességet a törzsből
(1996 Természet Világa)
1a. tárgyas (rég)
〈vmennyi időt v. vmely életszakaszt〉 végigél, (vhol) átél vki
El-éltem azt az idöt, mellyben az ember nagyra szokott vágyni
(1772 Zalányi Péter ford.Marmontel)
le nem fekszünk, míg az elélt napnak hisztóriája nem lészen ledictálva
(1825 Dessewffy József)
Mondja meg a jó Istennek [édesanyám], hogy én is meghalok, pedig még ugy se jött el erre az időm, mint magának, a ki még sok szép esztendőt elélhetett volna
(1906 e. Thury Zoltán)
2. tárgyatlan (túlzó is)
〈élőlény〉 (vhol, vmeddig v. vmilyen körülmények között) képes életben maradni
[az állatok a Földön] úgy ſzaporodnak, hogy ſzámakhoz-képeſt el-élheſsének [!]
(1775 Molnár János)
Bizonnyal mondhatom, hogy az Ánglus el-nem élhetne ujságok nélkül
(1789 Magyar Merkurius)
némelly növények, noha hidegebb tartományokban is elélnek, de virágzásig soha sem jutnak
(1847 Peregriny Elek)
Fris lég nélkül el nem élhetsz, azért szobádat szellőztesd
(1876 Bárány Ignác)
Egyik szemét elfutotta a vér. Ijedten kérdeztem tőle, mi lelte. – Voltál orvosnál? – Nem. – Mért nem mégysz hozzá? – Majd elmulik. – De ha megvakulsz? – Itt a másik. Azzal is elélek
(1912 Kosztolányi Dezső)
Fészekből kiszedett kanalasgém könnyen megszokja a rabságot, s elél a baromfiak között
(1980 NéprajziLex.)
2a. (-val/-vel v. -on/-en/-ön ragos bővítménnyel)
〈ember, állat〉 vmivel (mint egyedüli v. legfőbb táplálékkal) táplálkozva életét fenn tudja tartani
Isten áldását [ti. a kenyeret] elhajitni nem kell, mert azzal a’ szegény elélhet
(1830 Széchenyi István)
Azt mondta kis urának, hogy ő elél száraz kenyéren és vizen
(1898 Gaál Mózes¹)
Némelyik macska évekig elél kásán, egeren, csirkebélen, halfejen [...], de egyszer csak rájön a gonosz vágy és apró csibehus kell neki
(1949 Veres Péter)
olyan vagyok, mint a teve, amely hónapokig elél vízen és valami rágnivalón
(1980 Magyar Konyha)
2b. (rég)
(vmely tevékenységből, ill. vmely kereseti v. jövedelmi forrásból) megélhetését tartósan biztosítani tudja, megél
Nints-mod benne, (azt írja [egy pap]) hogy el-élheen az Ember, és ſok kegyes, és buzgo Papok, a’ kik egyebet nem tudnak, hanem tsak a’ magok Miséjeket imigy amugy llabizálni, vagy baktatni, kéntelenittetnek vagy fa-vágókká, vagy Udvari bolondokká lenni
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
Tudományom után akarván el-élni, Azon kell nékem is jóſzágot tserélni
(1810 Farkas András)
a’ negyed telkes jobbágy földéből el nem élhet
(1847 Pesti Hírlap)
[az árus] sétál a két szamara mellett, s épenségesen ugy elél a viz-árulásból, mint más becsületes ember, keserves kézimunkájával
(1864 Zilahy Károly)
nyár jött, az ember akárhogy elél nyáron
(1916 Kaffka Margit)
3. tárgyas (/nyj)
szükségleteire fordítva, kül. (táplálékul) elfogyasztva v. az árát elköltve elhasznál, felél vmit
Menj elébb, kitsinyke nyájam! [...] Éljed-el, míg tartja kedved, A’ mosolygó szép füvetskét
(1775 Rájnis József)
[Magyarország] annyi ſok Gabonát, úgymint Búzát, Rozſot, Árpát, Zabot, Kukoritzát, Hajdinát vagy-is Pohánkát ’s a’ t.és a többi termeſzt, hogy küls Orſzágok, ’s kiváltképen Auſtria élik-el azt
(1796 Szaller György)
elkellene adni lovaimat vagy ökreimet, az árukat elélném
(1851 A Falu Könyve)
Jaj fiacskám, a mi kis földem van, abból nem élünk meg, arra nem támaszkodhatol, azt én is elélem, aztán mit csinálsz?
(1867 Tolnai Lajos)
a karácsony előtti disznótor aprólékait a besózott szalonna, felfüstölt kolbász és sonka kivételével húshagyóra a család már elélte
(1968 Bálint Sándor)
Sz: elélhetés
Vö. CzF. ~, elélt; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. ~, elélhet; ÚMTsz.

Beállítások