elérzékenyül tn ige 1c1
1. (átv is) ’vki(nek a szíve, lelke) meghatódik, ellágyul (vmitől v. vmin)’ ❖ Látom a’ még setétben szunnyadó időnek óráit, mellyekben engem az emlékezés Barátimhoz teremt, mellyekben elérzékenyűlve némelly nyári estvéken gondolatimban elfogom képzelni Széphalmot (1806 Döbrentei Gábor C2557, 144) | kiválóan egyenes és bátor jellemű franczia négyesek’ andalitó zengzetére elérzékenyűl a’ sziv (1845 Irinyi József 8200003, 166) | [az asszony] oly szelíd s kedves szavakkal fogadta, hogy a tele szivü árva fiú egészen elérzékenyült bele, s nem csak a szava, de az öntudata is elállott egy pillanatra (1910 Elek Artúr 9122001, 39) | [Nero császár] alkonyattájt itt szokott időzni, a szökőkút mellett, mely […] zajával ábrándokat fakasztott könnyen elérzékenyülő lelkéből (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Az oly lélek, mint Arnoux-né, bizonnyal elérzékenyülne e látványon (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 101) | Már kezdenék elérzékenyülni attól, hogy ebben a munka nélküli világban egyesek mennyire odafigyelnek a fogyatékos emberekre (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) ’〈vkinek az arca, vmely megnyilvánulása stb.〉 meghatódottság, ellágyulás, elérzékenyedés jeleit mutatja’ ❖ A’ méltatlan vádolt ’s belső öntudatának nemes érzetéből önvédelemre felhivott tisztviselőnek elérzékenyült felszólalása azonban megtevé a’ maga érdemlett hatását (1844 Pesti Hírlap CD61) | Megszorítá Tarnaváry kezét, és azon pillanatban mind a két férfi arca ellágyult, elérzékenyült (1854 Jókai Mór CD18) | – Az uram kutyái, amelyeket gondjaimra bízott, mielőtt a csatába elindult volna – mond Mária, és ritkán elérzékenyülő szeme most könnybe borult (1929 Krúdy Gyula CD54) | [Roberto Duran] pályafutása állítólag úgy indult, hogy atyja elérzékenyült büszkeséggel mutatta egy barátjának, amint éppen az utcán verekedett (1989 Tények könyve CD37) | „De jó lenne” – sóhajt fel elérzékenyült hangon (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’〈annak kif-ére, hogy vmely szerző, alkotó érzelmileg telítetten ábrázol, az ábrázolt dolgok, személyek iránt érzelmességet mutat〉’ ❖ [Mikszáth Kálmán] tud tréfás, maliciózus lenni, keserű a legritkábban. Gyöngéd is tud lenni, elérzékenyülni nem tud (1910 Schöpflin Aladár CD10) | hideg és szívtelen írásai során csak egyszer érzékenyült el Flaubert, és pedig szegény kis Justin-en (1920 Gyergyai Albert CD10) | [Takács Tibor] az első ciklus – Európa ajtaja előtt – darabjaiban szeretettel, olykor elérzékenyülve emlékezik szülővárosára, Szegedre (1998 Új Könyvek CD29).
2. ’(túlzottan) érzékennyé válik, a lelki hatásokra fokozottan reagál vki, vmi’ ❖ A’ busongó [ember] egy folyvást tartó izgatást szenved, idegei elérzékenyűlnek, teste külső befolyásoknak könnyebben hódol (1833 Kovács Pál² C2761, 99) | [Niccolò Piccinni a 18. században] a századvég elérzékenyülő „polgári” humanizmusának zenei úttörője (1931 ZeneiLex. CD49) | keresve mindenben valami kis racionalitást ebben az elérzékenyült világban (1998 Országgyűlési Napló CD62) | [A párt] szociálisan mindig elérzékenyül, ha ellenzékbe kerül (2001 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.