elbágyaszt ts ige 5a2

1. ’〈embert, állatot v. annak testrészét〉 elgyengít(i), ellankaszt(ja), levertté, bágyadttá tesz(i) vmi’ ❖ Ézópus minek utánna a sok dolog által meg fáraſztatott, és el bádgyaztatott haza érkezne, egy fa alá vetemedett, el aluſzik (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 16) | A’ hugynak büdös, ’s tpös göze [...] el-bádjaſztya, és rontya ſokſzor a’ ſzegény állatot (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4227, 37) | [A matróz] feje szörnyen fájt; az egész napi erőködés annyira elbádjasztá, hogy ülni sem birt (1840 Peregriny Elek 8360003, 65) | Sappho bevallja [...], hogy a nő szerelem Erosa az, mely szívét megrázkódtatja, mely tagjait elbágyasztja (1909 Hatvany Lajos CD10) | A hosszú élet egyeseket elbágyaszt, másokat bölcsességgel ajándékoz meg (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (/vál) ’hatásában, erejében stb. meggyengít vmit’ ❖ A hoszszas vetekedés az elméket el bádgyasztya (1826 Cserey Miklós C4937, 162) | a szenvedések nem hogy elbágyasztották volna, de sőt az égő vágyig fokozták nemzetünk elhatározását: fegyverrel vívni vissza az ősök szent hagyományait (1860–1862 Kossuth Lajos CD32) | Szegedet nem emelte a rekonstrukció, hanem még jobban elbágyasztotta, mint azelőtt volt (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Nagyon, szörnyen, iszonyún elbágyasztotta ezt a [vers]sort Vajda János (1982 Nemes Nagy Ágnes 9479032, 35).

2a. (vál) ’〈színt, fényt〉 elhalványít, eltompít vmi’ ❖ a friss falombok újra elbágyasztják rikoltó zöldjüket szeptember édesen szétcsurgó, arany napfényében (1917 Kaffka Margit CD10) | Röghöz kötött szomorú emberek gubbasztottak [Fényes Adolf] vásznain, a fényt, a színek tüzét elbágyasztotta a tudatosan alkalmazott szürkeség, a tompító, fátyolos tónus (1919 Bálint Aladár CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elbágyaszt tárgyas ige 5a2
1.
〈embert, állatot v. annak testrészét〉 elgyengít(i), ellankaszt(ja), levertté, bágyadttá tesz(i) vmi
Ézópus minek utánna a sok dolog által meg fáraſztatott, és el bádgyaztatott haza érkezne, egy fa alá vetemedett, el aluſzik
(1777 Németh Antal¹ ford.Morvan de Bellegarde)
A’ hugynak büdös, ’s tpös göze [...] el-bádjaſztya, és rontya ſokſzor a’ ſzegény állatot
(1786 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
[A matróz] feje szörnyen fájt; az egész napi erőködés annyira elbádjasztá, hogy ülni sem birt
(1840 Peregriny Elek)
Sappho bevallja [...], hogy a nő szerelem Erosa az, mely szívét megrázkódtatja, mely tagjait elbágyasztja
(1909 Hatvany Lajos)
A hosszú élet egyeseket elbágyaszt, másokat bölcsességgel ajándékoz meg
(1998 Magyar Hírlap)
2. (/vál)
hatásában, erejében stb. meggyengít vmit
A hoszszas vetekedés az elméket el bádgyasztya
(1826 Cserey Miklós)
a szenvedések nem hogy elbágyasztották volna, de sőt az égő vágyig fokozták nemzetünk elhatározását: fegyverrel vívni vissza az ősök szent hagyományait
(1860–1862 Kossuth Lajos)
Szegedet nem emelte a rekonstrukció, hanem még jobban elbágyasztotta, mint azelőtt volt
(1880 Mikszáth Kálmán)
Nagyon, szörnyen, iszonyún elbágyasztotta ezt a [vers]sort Vajda János
(1982 Nemes Nagy Ágnes)
2a. (vál)
〈színt, fényt〉 elhalványít, eltompít vmi
a friss falombok újra elbágyasztják rikoltó zöldjüket szeptember édesen szétcsurgó, arany napfényében
(1917 Kaffka Margit)
Röghöz kötött szomorú emberek gubbasztottak [Fényes Adolf] vásznain, a fényt, a színek tüzét elbágyasztotta a tudatosan alkalmazott szürkeség, a tompító, fátyolos tónus
(1919 Bálint Aladár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások