elfárad tn ige 2a1
1. ’〈ember (tagja, testrésze, érzékszerve) v. állat megerőltető v. hosszan végzett munkától, tevékenységtől〉 fáradttá, kimerültté válik’ ❖ [A nők] egynéhány eſztendkkel hamarább, minek eltte a’ hó-ſzám [= havi vérzés] reájók ér, betegeskedni kezdenek, könnyen el-fáradnak, és azért-is mulatják el a’ dolgos mozgáſt, hanem inkább tunyábbak és reſtebbek léſznek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 358) | el-fáradt lova le-rogyott alatta (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess 7377001, 65) | Mint a’ mai bálban sok láb, Elfáradtam a’ verselésben (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 188) | addig nézte a fehér mezőt, amíg a szeme elfáradt, könnyezni kezdett (1917 Krúdy Gyula CD54) | [az öreg tanár] amint a képleteket felállította, elfáradt bele s le kellett ülnie (1920 Móricz Zsigmond C6293, 141) | A kezem elfáradt, levelemet egy későbbi időpontban folytatom (1972 Örkény István 9500037, 301).
1a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely egyhangú v. hosszasan végzett(, kilátástalan) tevékenységbe belefárad, arra ráun vki, vmi〉’ ❖ már a’ ſzívem dobogni el-fáradt (1772 Bessenyei György¹ C1076, 127) | 1867-ben rég el volt feledve a hét év előtt inaugurált magyar divat, az urak elfáradtak az antik gombok viselésében (1895 Jókai Mór CD18) | Mikor elfárad már igen az ember s nem tud már várni semmit, egy kis véletlen reminiszcencia helyrehozza (1901 Ady Endre C0535, 255) | [Barta János] utolsó éveiig nem fáradt el az új iránt érdeklődni (1988 Németh G. Béla 2019029, 763).
1b. ’〈vmely tevékenység, jelenség〉 korábbi erejét, elevenségét (fokozatosan) elveszti, kiüresedik’ ❖ Add-viszsza magadat rk hívségemnek; Ne legyél gyilkosa el-fáradt él’temnek (1772 Bessenyei György¹ C1076, 120) | keblében a remény Elfáradt, a hit megtörött (1867 Vajda János 8503037, 24) | szemedben fojtott lobogások szád körül elfáradt konokság (1930 Justus Pál 9286013, 20) | – Most végre sikerül kijutnom Olaszországba. Értesítem őt, oda értem jöhet. – És ha elfáradt ez a kapcsolat? – Meglehet (1969 Fejes Endre 9139002, 154).
2. (Műsz) ’〈tárgy, szerkezet (anyaga)〉 eredeti szilárdságát elveszti, elhasználódik, elöregszik’ ❖ Ha eltörik egy rögzítőheveder, a pályamunkások a régi váltók alól kivett lemezekből vágnak ki „új”-at, persze az elfáradt anyag nem bírja sokáig, ezen a vonalon egy évben öt-hatszáz heveder is felmondja a szolgálatot (1977 Moldova György 9449006, 156) | minden jel arra utal, hogy a hatalmas tömegű szerkezet [ti. a csernobili vasbeton szarkofág] lassan elfárad, és szétmállik (1996 Magyar Hírlap CD09) | a második világháború után egyszerre újjáépített vasúti hidak most, ötven év után közel egyszerre fáradnak el (1998 Országgyűlési Napló CD62).
3. (vál) ’〈udvarias felszólításban is:〉(fáradság árán) elmegy, eljön vhova v. vmeddig’ ❖ Ez a kolostor környéke legkedvesebb helyem. Fél napig elfáradok idáig: hogy a nap másik felét itt tölthessem (1851 Jókai Mór CD18) | Nem kár tanácsukért elfáradni Pestig (1855 Vasárnapi Újság CD56) | fáradjon el délután az uraság és akkor megállapodhatnak a lakás dolgában (1906 Krúdy Gyula C2831, 86) | nem hívott fel, megint személyesen fáradt el hozzám (1973 Déry Tibor 9107018, 78) | kérem, hogy a frakcióvezetők vagy azok helyettesei fáradjanak el a házbizottság üléstermébe (1995 Országgyűlési Napló CD62).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfáradt; ÚMTsz. elfáradik