elfülel ts ige 1b (rég)
1. ’füle mellett elereszt, figyelmen kívül hagy vmit’ ❖ Nem gondolom penig: hogy, mind magadról, mind következend ſzerencsédrl úgy-annyira meg-feletkezhetnél: hogy ſzép Urunkhoz való el-jövetelednek meg-ígérését abban-hagyhatnád, és magad’ nagy kárával Jót javasló ſzavaimat el-fülelhetnéd (1786 Dugonics András 7087011, 302) | gondolhatod-é azt, édes mindenem: hogy valaha leg-kissebb kérésedet el-fülelhetném? (1795 Dugonics András C1473, 289) | [a beteg] nem meri mondani: hogy az étel nem árthat; hanem (ezt elfülelvén) csak azzal enyeleg: hogy ár (subula) a’ Vargának kezeibe illik (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1476, 3) | Elfülel, […] füle mellett elereszt, semmibe sem vesz (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 264).
2. ’nem tesz szóvá, szó nélkül hagy vmit’ ❖ ? Ezt a’ dögleletes nyavalyát nem vetted-e éſzre? Vagy leg-alább hiteles Magyaroktól nem de nem hallád? Hallád, ’s el-füleléd; – bnhödjél! (1773 Rájnis József C3575, 36) | Egy ’s két eſztendeig tsak el fülelték tunya fejedelmeknek alkalmatlanságát (1792 Decsy Sámuel C1378, 490) | [A Csákiak] igen jó szívűek, és adakozók lévén, a’ parasztoknak patvarságjokat könnyen el fülelhették (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1477, 76) | Azon ti méltán nem csudálkozhattok, ha tévelygéstöket el nem filellyük (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 449).
3. ’hosszasan hallgat vkit, vmit’ ❖ eme’ beſzédet el-fülelvén a’ tova-látó Hadi-vezérek; cſak éppen azon ſzorgalmatoskodttanak: hogy a’ Katona-élelemnek módgya meg-könnyebbíttetne (1786 Dugonics András C1470, 272) | Egy szép nyáréjen hárfázott Dávid a holdban: A föld elfülelé és – született Garay (1846 Kenézy Lajos C2621, 199) | Ezer Éber figyelmező van untalan Egy fejedelem körül, kik elfülelvén, Tudják annak minden szavát, sohaját (1856 Sárosi Gyula ford.–Monti C3706, 5).
4. (ritk) ’hallgat(óz)va felismer v. megtud vmit’ ❖ [az összes béka] rekegett a’ puha káka megett. Ennye! beh! vartzogtak! – Mint egy vetekedve morogtak, A’ mikor el-fülelék hogy gyepes ágyra lelék. Ugy neki-zendültek füleim majd meg-süketültek! (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 218) | Némelyik ember hangjában, akit pedig fiú-korában nem ismertem, elfülelem a diákkori hangját (1941 Szép Ernő 2041008, 547).
Vö. CzF.; ÚMTsz.