ellenálló mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → ellenáll.

II. mn 17A5

1. ’olyan 〈anyag, dolog〉, amely vmely felé v. rá irányuló erő v. (vminek a) fizikai, kémiai, biológiai hatás(a) ellen védekezni tud, annak ellenáll, ill. 〈vmely anyagnak, dolognak〉 az erre való 〈képessége, ereje〉’ ❖ a’ nyálas nedveſſég a’ lankadttabb réſzre rohanik, holott gyengébb ellen álló eröt talál (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 137) | a’ puskacső hoszasága felöl, csak akkor fog valami bizonyos megállapittathatni, ha a’ puskapor’ hatósága és az ellenálló erő között valóságos iránylatot kitanuljuk (1829 Pák Dienes 8346002, 4) | [az áradó víz] elsepréssel fenyegeté az egész ellenálló gátat (1862 Jókai Mór CD18) | A spórák az élő világ eddig ismert legellenállóbb képződései: a szárazságot éveken át tűrik (1911 RévaiNagyLex. C5698, 466) | a testi ellenálló képesség csekély (1961 Buga László 9075001, 171) | [a] gyapjúszövetet kallózással posztóvá alakították, s ezzel ellenállóbbá és tartósabbá tették (1973 Castiglione László 9076001, 87) | [A digitális fényképezőgépben] a gépváz maga rendkívül ellenálló, jól bírja az állandó használatot (2005 Teveli Gábor ford.–Daly 3318001, 26).

2. ’olyan 〈jelenség〉, amely a változásoknak ellenáll, sokáig (változatlan formában, állapotban) megmarad, ill. 〈vmely jelenségnek〉 erre irányuló 〈képessége〉’ ❖ Az antik és eszményi költészet kezd modern és egyéni költészetté alakulni. S az átalakulás először a tartalomban ment végbe; a forma nagyobb ellenálló képességet tanusított (1889 Négyesy László 8329004, 168) | [a középosztály] némely megcsontosodott szokása, mely szinte egy ősi, titokzatos szertartásra emlékeztet és konokabb, szövevényesebb, ellenállóbb, mint a babonák évezredek óta (1935 Kosztolányi Dezső 9359254, 237) | A játszmák, más okok mellett, azért is olyan masszívak és minden terapikus beavatkozással szemben meglehetősen ellenállók, mert a játszmában gyakran egymást kölcsönösen kiegészítő partnerek kerülnek össze (1978 Hankiss Ágnes 1063004, 163) | a nemzetközi pénzügyi rendszer „alapvetően ellenálló(2001 Magyar Hírlap CD09).

3. (vmely dologban) vmely (ellenséges) politikai, szellemi stb. erővel, szándékkal, ill. katonai támadással szembeszegülő, az ellen védekező v. harcoló 〈személy, csoport, intézmény〉, ill. 〈vmely személynek, csoportnak, intézménynek〉 az ilyen ellenállásra való 〈ereje, képessége〉’ ❖ Livornóban több napokig tartott a minap emlitett utcai zavar, s a nép aug. 26-kán a „porta murata”-ba fegyverért akarván betörni, az ellenálló nemzetőrséget megszalasztá (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Hogy Magyarország állami önnállóságának eszméje mennyire kiveszett a szellemekből s mennyire meg volt törve az ország ellenálló ereje, erre nézve érdekes adatokat szolgáltat az 1715. évi országgyűlés (1888 Grünwald Béla 8165003, 163) | Németország ma a blokáddal szemben nem fog olyan ellenálló készséget mutatni, mint a világháboruban (1939 Független Újság 2126001, 12) | A harcok elcsitulóban vannak [1956. október 25-én]. Az ellenálló csoportok egy részén úrrá lett a fáradtság; mások kifogytak a munícióból (1977 Méray Tibor 9434003, 192) | [Feri bátyám] cölibátusban élte le az életét, ellenálló katolikus pap (2005 Polcz Alaine 3148001, 164).

III. fn 1A

(vmely dologban) vmely politikai rendszerrel, hatalommal való együttműködést elutasító, ill. az ellen (fegyveresen) fellépő személy’ ❖ Pagnétom ellenállókat Öl, globicsom nyit ajtókat (1813 Pálóczi Horváth Ádám C2122, 155) | [a megyei követ szerint] most a’ közvélemény ellen akarjuk adó alá vonni a’ nemest. Jósolá, hogy a’ börtönök teli lesznek nyilvános ellenállókkal (1843 Pesti Hírlap CD61) | [Bodó Ferenc] szánalom nélkűl vágta le azokat is, a kik az oltárokhoz menekűltek és a miseruhát lótakarónak terítette a nyereg alá s levágatta az ellenállók orrát, fülét, őket magukat is (1913 Márki Sándor CD55) | Szétmorzsolni a bűntelen ellenállót: így segít magán a zsarnok, ha bajba került! (1938 e. Dsida Jenő ford.–Goethe CD01) | az ’56-os ellenállókat (1997 Országgyűlési Napló CD62).

a. (Tört) ’〈a II. világháború idején a nemzetiszocialista Németországban, az általa megszállt és a vele szövetséges országokban:〉 a hódítókkal v. a velük együttműködő helyi hatalommal, ill. ált. a náci ideológiával szemben kibontakozó szervezett ellenszegülésben, (fegyveres) harcban részt vevő 〈személy〉’ ❖ németellenes antifasiszta ellenállót (1947 Népszava jan. 18. C4837, [3]) | Friedrich Wolf (a 19-es forradalom harcosa, francia ellenálló, spanyol forradalmár, és kitűnő politikai költő) (1969 Almási Miklós 1002002, 458) | A Gestapo fokozott akciókat indít az illegális ellenállókkal szemben (1990 Tények könyve CD37).

ÖE: ~képes.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

ellenálló melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévellenáll
II. melléknév 17A5
1.
olyan 〈anyag, dolog〉, amely vmely felé v. rá irányuló erő v. (vminek a) fizikai, kémiai, biológiai hatás(a) ellen védekezni tud, annak ellenáll, ill. 〈vmely anyagnak, dolognak〉 az erre való 〈képessége, ereje〉
a’ nyálas nedveſſég a’ lankadttabb réſzre rohanik, holott gyengébb ellen álló eröt talál
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ puskacső hoszasága felöl, csak akkor fog valami bizonyos megállapittathatni, ha a’ puskapor’ hatósága és az ellenálló erő között valóságos iránylatot kitanuljuk
(1829 Pák Dienes)
[az áradó víz] elsepréssel fenyegeté az egész ellenálló gátat
(1862 Jókai Mór)
A spórák az élő világ eddig ismert legellenállóbb képződései: a szárazságot éveken át tűrik
(1911 RévaiNagyLex.)
a testi ellenálló képesség csekély
(1961 Buga László)
[a] gyapjúszövetet kallózással posztóvá alakították, s ezzel ellenállóbbá és tartósabbá tették
(1973 Castiglione László)
[A digitális fényképezőgépben] a gépváz maga rendkívül ellenálló, jól bírja az állandó használatot
(2005 Teveli Gábor ford.Daly)
2.
olyan 〈jelenség〉, amely a változásoknak ellenáll, sokáig (változatlan formában, állapotban) megmarad, ill. 〈vmely jelenségnek〉 erre irányuló 〈képessége〉
Az antik és eszményi költészet kezd modern és egyéni költészetté alakulni. S az átalakulás először a tartalomban ment végbe; a forma nagyobb ellenálló képességet tanusított
(1889 Négyesy László)
[a középosztály] némely megcsontosodott szokása, mely szinte egy ősi, titokzatos szertartásra emlékeztet és konokabb, szövevényesebb, ellenállóbb, mint a babonák évezredek óta
(1935 Kosztolányi Dezső)
A játszmák, más okok mellett, azért is olyan masszívak és minden terapikus beavatkozással szemben meglehetősen ellenállók, mert a játszmában gyakran egymást kölcsönösen kiegészítő partnerek kerülnek össze
(1978 Hankiss Ágnes)
a nemzetközi pénzügyi rendszer „alapvetően ellenálló
(2001 Magyar Hírlap)
3.
(vmely dologban) vmely (ellenséges) politikai, szellemi stb. erővel, szándékkal, ill. katonai támadással szembeszegülő, az ellen védekező v. harcoló 〈személy, csoport, intézmény〉, ill. 〈vmely személynek, csoportnak, intézménynek〉 az ilyen ellenállásra való 〈ereje, képessége〉
Livornóban több napokig tartott a minap emlitett utcai zavar, s a nép aug.augusztus 26-kán a „porta murata”-ba fegyverért akarván betörni, az ellenálló nemzetőrséget megszalasztá
(1848 Kossuth Hírlapja)
Hogy Magyarország állami önnállóságának eszméje mennyire kiveszett a szellemekből s mennyire meg volt törve az ország ellenálló ereje, erre nézve érdekes adatokat szolgáltat az 1715. évi országgyűlés
(1888 Grünwald Béla)
Németország ma a blokáddal szemben nem fog olyan ellenálló készséget mutatni, mint a világháboruban
(1939 Független Újság)
A harcok elcsitulóban vannak [1956. október 25-én]. Az ellenálló csoportok egy részén úrrá lett a fáradtság; mások kifogytak a munícióból
(1977 Méray Tibor)
[Feri bátyám] cölibátusban élte le az életét, ellenálló katolikus pap
(2005 Polcz Alaine)
III. főnév 1A
(vmely dologban) vmely politikai rendszerrel, hatalommal való együttműködést elutasító, ill. az ellen (fegyveresen) fellépő személy
Pagnétom ellenállókat Öl, globicsom nyit ajtókat
(1813 Pálóczi Horváth Ádám)
[a megyei követ szerint] most a’ közvélemény ellen akarjuk adó alá vonni a’ nemest. Jósolá, hogy a’ börtönök teli lesznek nyilvános ellenállókkal
(1843 Pesti Hírlap)
[Bodó Ferenc] szánalom nélkűl vágta le azokat is, a kik az oltárokhoz menekűltek és a miseruhát lótakarónak terítette a nyereg alá s levágatta az ellenállók orrát, fülét, őket magukat is
(1913 Márki Sándor)
Szétmorzsolni a bűntelen ellenállót: így segít magán a zsarnok, ha bajba került!
(1938 e. Dsida Jenő ford.Goethe)
az ’56-os ellenállókat
(1997 Országgyűlési Napló)
a. (Tört)
〈a II. világháború idején a nemzetiszocialista Németországban, az általa megszállt és a vele szövetséges országokban:〉 a hódítókkal v. a velük együttműködő helyi hatalommal, ill. ált. a náci ideológiával szemben kibontakozó szervezett ellenszegülésben, (fegyveres) harcban részt vevő 〈személy〉
németellenes antifasiszta ellenállót
(1947 Népszava jan. 18.)
Friedrich Wolf (a 19-es forradalom harcosa, francia ellenálló, spanyol forradalmár, és kitűnő politikai költő)
(1969 Almási Miklós)
A Gestapo fokozott akciókat indít az illegális ellenállókkal szemben
(1990 Tények könyve)
ÖE: ellenállóképes
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások