ellenségeskedés fn 4B

1. ’az ellenségeskedik igével kifejezett cselekvés’ ❖ [amit valaki még barátságotok idején] követett-el, azt ellenſégeskedéſének idejében ellene ſoha ſe fordittsad (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 61).

2. ’fegyveres konfliktus, háborúskodás, háborús villongás’ ❖ [sereget küldtek az angolok és a franciák] Napkeleti Indiára, a’ hól e’ ſzerént, talám leg elsöben kezdödhetnek el ujonnan az ellenségeskedések (1784 Magyar Hírmondó C0272, 357) | [Pálffy megígérte, hogy Munkács és Ungvár semlegesek maradnak,] ha magok az e várakbeliek nem kezdenek valami ellenségeskedést (1870 Thaly Kálmán CD57) | az ellenségeskedések átterjednek az amerikai kontinensre (1939 Független Újság 2126001, 2) | [Afganisztán keleti részén] a pastu és gurbez törzsi erők között kitört ellenségeskedésnek legalább két halottja és sok sebesültje van (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. ’egymásra ellenségként tekintő, egymással szemben rosszindulatúan, ártó szándékkal, támadóan fellépő személyek v. csoportok között fennálló viszony, ill. a közöttük szokásos megnyilvánulások összessége’ ❖ [az ajánlott személy] ellenségeskedést támaszt a’ vólt barátok között (1788 Vályi András C4334, 133) | Prága megúnta a sok ellenségeskedést és azon gondolkozik, hogy Csehországnak egy királyt válasszon (1813 Katona József 8226003, 196) | Capuleti v. Capuletti, veronai nemes család, mely a Montecchi-családdal halálos ellenségeskedésben élt (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 49) | [Nyugat-Európában] az iszlám iránti közömbösség az utóbbi évtizedekben megvetésbe, később gyanakvásba, újabban pedig ellenségeskedésbe csapott át (2002 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’egymással szemben ellenségesen, támadóan fellépő állatok viszonya, ill. a közöttük szokásos megnyilvánulások összessége’ ❖ a’ terméſzet ſzerint való ellenségeskedés […] miném van az oroſzlyán, és az elefánt kzt (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 148) | a rőtvad és az őz közötti ellenségeskedés (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | akadnak olyan ebek is, amelyeknek sok ellenségük van. Ezeknek az állatoknak szinte minden kapcsolatukat az agresszió, az ellenségeskedés jellemzi (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

3b. (kissé rég, tréf is) ’az a viszony, hogy vki ellentétben áll vmivel, ellene van vminek’ ❖ [a betelepített idegenek] köztünk mindig különvált s érdekeinkkel gyakran ellenségeskedésben levő néposztály maradtak (1855 Vasárnapi Újság CD56) | a számokhoz éppen semmit sem értett: az algebrával örökös ellenségeskedésben élt (1892 Jókai Mór CD18) | [manapság a költők] nyíltabb ellenségeskedésben élnek a korral (1938 Vas István CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ellenségeskedés ❖ főnév ◦ 4B ◦
permalink
1.
az ellenségeskedik igével kifejezett cselekvés
[amit valaki még barátságotok idején] követett-el, azt ellenſégeskedéſének idejében ellene ſoha ſe fordittsad
(1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax)
2.
fegyveres konfliktus, háborúskodás, háborús villongás
[sereget küldtek az angolok és a franciák] Napkeleti Indiára, a’ hól e’ ſzerént, talám leg elsöben kezdödhetnek el ujonnan az ellenségeskedések
(1784 Magyar Hírmondó)
[Pálffy megígérte, hogy Munkács és Ungvár semlegesek maradnak,] ha magok az e várakbeliek nem kezdenek valami ellenségeskedést
(1870 Thaly Kálmán)
az ellenségeskedések átterjednek az amerikai kontinensre
(1939 Független Újság)
[Afganisztán keleti részén] a pastu és gurbez törzsi erők között kitört ellenségeskedésnek legalább két halottja és sok sebesültje van
(2002 Magyar Hírlap)
3.
egymásra ellenségként tekintő, egymással szemben rosszindulatúan, ártó szándékkal, támadóan fellépő személyek v. csoportok között fennálló viszony, ill. a közöttük szokásos megnyilvánulások összessége
[az ajánlott személy] ellenségeskedést támaszt a’ vólt barátok között
(1788 Vályi András)
Prága megúnta a sok ellenségeskedést és azon gondolkozik, hogy Csehországnak egy királyt válasszon
(1813 Katona József)
Capuleti v.vagy Capuletti, veronai nemes család, mely a Montecchi-családdal halálos ellenségeskedésben élt
(1926 TolnaiÚjLex.)
[Nyugat-Európában] az iszlám iránti közömbösség az utóbbi évtizedekben megvetésbe, később gyanakvásba, újabban pedig ellenségeskedésbe csapott át
(2002 Magyar Hírlap)
3a.
egymással szemben ellenségesen, támadóan fellépő állatok viszonya, ill. a közöttük szokásos megnyilvánulások összessége
a’ terméſzet ſzerint való ellenségeskedés […] miném van az oroſzlyán, és az elefánt kzt
(1780 Patay Sámuel ford.)
a rőtvad és az őz közötti ellenségeskedés
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
akadnak olyan ebek is, amelyeknek sok ellenségük van. Ezeknek az állatoknak szinte minden kapcsolatukat az agresszió, az ellenségeskedés jellemzi
(1993 Sárkány Pál et al.)
3b. (kissé rég, tréf is)
az a viszony, hogy vki ellentétben áll vmivel, ellene van vminek
[a betelepített idegenek] köztünk mindig különvált s érdekeinkkel gyakran ellenségeskedésben levő néposztály maradtak
(1855 Vasárnapi Újság)
a számokhoz éppen semmit sem értett: az algebrával örökös ellenségeskedésben élt
(1892 Jókai Mór)
[manapság a költők] nyíltabb ellenségeskedésben élnek a korral
(1938 Vas István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások