ellenségeskedik tn ige 12b

1. ’〈ország, csoport stb. vmely másikkal v. több ország, csoport egymással〉 fegyveres viszályban van, harcol, háborúskodik, ill. ellenségesen, támadóan lép fel vele v. velük szemben’ ❖ kezdettek vólna ellenségeskedni a Tatárok (1783 Magyar Hírmondó C0271, 441) | Szokásban van az ellenségeskedő államok között az, hogy különböző pótvámokkal […] akadályozzák egymás forgalmát; az ilyen vámokat nevezik harci vámoknak (1897 PallasLex. CD02) | [Katalónia] Kasztiliával mindig ellenségeskedett (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 147) | Mintegy húsz személy vesztette életét a hét végén a nigériai Lagosban ellenségeskedő etnikai csoportok között kitört véres villongásokban (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈személy, csoport vmely másikkal v. több személy, csoport egymással szemben〉 ellenségként, rosszindulatúan, ártó szándékkal lép fel, ill. ellenséges viszonyban van vele v. velük’ ❖ két akarat ellenségeskedik Egymással (1798 Csizi István C1315, 39) | a’ Tsászárnak ugyan sok ellenségeskedő irigyei vóltak (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 144) | csak nagyon kevesen jelentkeztek [Czinke Ferenc egyetemi tanár] óráira, később ezek is ellenségeskedve támadták (1932 Pintér Jenő CD44) | [a kaposvári tűzoltóság szakszervezeti vezetője] hangsúlyozta: nem ellenségeskedni akarnak az önkormányzattal, azt szeretnék, ha sikerülne békés úton rendezni a többéves tartozást (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈vmely állat az emberrel v. vmely másik állattal, ill. több állat egymással〉 ellenségesen, barátságtalanul, támadóan viselkedik’ ❖ a’ Salavári költ ſzobában a’ balhák vagy a’ legyek ellenségeskedni kezdenének (1788 Magyar Kurír C0313, 396) | [az ún. fitorka gyíkok] egymás közt folytonosan ellenségeskednek (1874 Vasárnapi Újság C7388, 342) | [a párzásra kész szkolopendrák, vagyis egyfajta százlábúak] nem ellenségeskednek egymással, hanem inkább csápjaikkal simogatják a közeledőt (1971 Urania állatvilág ford. C6212, 600).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.

ellenségeskedik tárgyatlan ige 12b
1.
〈ország, csoport stb. vmely másikkal v. több ország, csoport egymással〉 fegyveres viszályban van, harcol, háborúskodik, ill. ellenségesen, támadóan lép fel vele v. velük szemben
kezdettek vólna ellenségeskedni a Tatárok
(1783 Magyar Hírmondó)
Szokásban van az ellenségeskedő államok között az, hogy különböző pótvámokkal […] akadályozzák egymás forgalmát; az ilyen vámokat nevezik harci vámoknak
(1897 PallasLex.)
[Katalónia] Kasztiliával mindig ellenségeskedett
(1927 TolnaiÚjLex.)
Mintegy húsz személy vesztette életét a hét végén a nigériai Lagosban ellenségeskedő etnikai csoportok között kitört véres villongásokban
(2002 Magyar Hírlap)
2.
〈személy, csoport vmely másikkal v. több személy, csoport egymással szemben〉 ellenségként, rosszindulatúan, ártó szándékkal lép fel, ill. ellenséges viszonyban van vele v. velük
két akarat ellenségeskedik Egymással
(1798 Csizi István)
a’ Tsászárnak ugyan sok ellenségeskedő irigyei vóltak
(1812 e. Rájnis József ford.Vergilius)
csak nagyon kevesen jelentkeztek [Czinke Ferenc egyetemi tanár] óráira, később ezek is ellenségeskedve támadták
(1932 Pintér Jenő)
[a kaposvári tűzoltóság szakszervezeti vezetője] hangsúlyozta: nem ellenségeskedni akarnak az önkormányzattal, azt szeretnék, ha sikerülne békés úton rendezni a többéves tartozást
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
〈vmely állat az emberrel v. vmely másik állattal, ill. több állat egymással〉 ellenségesen, barátságtalanul, támadóan viselkedik
a’ Salavári költ ſzobában a’ balhák vagy a’ legyek ellenségeskedni kezdenének
(1788 Magyar Kurír)
[az ún. fitorka gyíkok] egymás közt folytonosan ellenségeskednek
(1874 Vasárnapi Újság)
[a párzásra kész szkolopendrák, vagyis egyfajta százlábúak] nem ellenségeskednek egymással, hanem inkább csápjaikkal simogatják a közeledőt
(1971 Urania állatvilág ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.

Beállítások