elmés mn 15B (/vál)
1. ’jó értelmi képességű, okos, eszes, ill. rátermett, vmiben tehetséges 〈személy〉’ ❖ [Az írás] sokakat el halgatva mond, és az olvaſo itéletére bizza azoknak, a’ miket el hagyott, ki potoláſát; ugy, hogy igen elmés olvaſot kiván értelme (1775 Báróczi Sándor 7031003, [XX]) | Jókai egyike a legnépszerűbb embereknek egész Magyarországon, a mint kétségtelenűl az első és legelmésebb irókhoz tartozik (1877 Századok CD57) | [Nero] gyűlöl és elpusztít mindenkit, aki különb nála, tanítómesterét, Senecát éppúgy, mint az elmés és tehetséges Britannicust (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 196) | sok elmés matematikus ért el e témakörben [ti. a játékok kitalálásában] figyelemre méltó eredményt (1998 Természet Világa CD50).
1a. ’ilyen személyre valló 〈művészi v. tudományos alkotás, megnyilvánulás〉’ ❖ [A tudósok] elég jútalomnak tartják azt az örömöket, hogy az ö elmés Iráſaikat mindenek örömmel fogadják (1772 Tordai Sámuel 7353001, [I]) | [Akik e világon] elmés ítéleteket s vizsgálásokat nem tehetnek, ostobáknak tartatnak s valósággal azok is (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1077, 55) | A cotillonnak vége lett a legelmésebben szabályozott zűrzavar után (1875 Jókai Mór CD18) | elmés tanulmányok (1937 Németh László² 9485040, 25) | Érdemtelenül szűk, sőt előnytelen szerep jutván e jegyzetben elmés ellentétekből összeálló, finom, költői alakjának (1968 Déry Tibor 9107012, 395).
1b. (ritk) ’olyan 〈ismeret, ill. tevékenység (eredménye)〉, amelynek megértéséhez, elsajátításához és műveléséhez kiemelkedő értelmi képesség szükséges’ ❖ az Oskolai leg-elméſebb Tudományokat-is, (mellyek ez elött a’ Nyelveknek ſzük vólta miatt, tsak a’ Tudóſok nyelvén, (t. i. Deák nyelven írattatak [!], és taníttattak) (1772 Tordai Sámuel 7353001, [III]) | valamely elmés és nemes mesterségben gyakorolyák magokat (1780 Szathmáry Király Miklós ford. C3854, 70) | Lehet a tanterv bármily okosan kigondolva, elmésen egybe fűzve, a hivatlan tanár kezében az eszköz elveszti élét, az anyag tehetetlen holt marad (1868 Greguss Gyula 8164001, 98).
2. ’találékony, ötletes v. szellemes(en éles nyelvű) 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló 〈mű, megnyilvánulás〉’ ❖ La Motte inkább elmés hogy-ſem Túdós ember vólt (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457072, 399) | [kocsisom] elmés ötleteivel igen mulattatott (1845 Petőfi Sándor 8366453, 34) | a vőfélyek szívből jövő, érzésben és humorban gazdag, elmés népköltési mondókákat szavalnak (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Ez a vonós-hármas pompás, okos, elragadóan elmés kompozíció (1910 Csáth Géza CD10) | [A könyv] harmincegy fejezetbe rendezve hoz hétszáz aforizmát, ismert emberek […] elmés megnyilatkozásait (1998 Új Könyvek CD29).
2a. ’fortélyos, leleményes(en praktikus) 〈elgondolás, megoldás stb.〉, ill. ilyen megoldásról tanúskodó 〈dolog, tárgy, szerkezet〉’ ❖ [a borotvatartót] úgy kell csinálni, hogy a gyermek valahogyan hozzá ne férhessen. A borotvatartók legnagyobb részén ezért elmés, furfangos, huncfut kitalálások, födelek és zárak vannak (1911 Malonyay Dezső CD07) | Hevesi rendezése nagyon elmésen oldja meg a gyakori színváltások kérdését (1937 Schöpflin Aladár CD10) | elmés műszert szerkesztett (1972 Várkonyi Nándor 9758003, 358) | többször is szabadalmaztatott elmés szerkezetet (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | Elmés csapdákkal, hurkokkal, tőrökkel [megfogták a nyulat] (2000 Baranyi Béla et al. CD36).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elme; ÉKsz.