elpusztít ts ige 4a4
1. ’〈szitkozódásban is: élőlényt v. annak vmely részét〉 az életétől szándékosan(, kegyetlenül), ill. hatásával megfoszt(ja), (tömegesen) megöl(i), v. arra képes vki, vmi’ ❖ Egy Helvetiai Regementet, melly Frantzia orſzágnak déli tartományiban fektt, majd egéſzen el-puſztitott e’ nyavalya [ti. a vérhas] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 345) | ſietek el puſztitani ellenſégeinket (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 20) | Balhákat a’ szobákban és lánczos kutyák ólában elpusztitni (1835 Némethy József 8333014, 171) | Pusztítana el Zeus téged, olaj-koszorúval megkoszorúzva (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 220) | Édes Mózes bácsi, én attól félek, hogy elpusztitotta magát, beleugrott valami hegyszakadékba, vagy agyonlőtte magát… (1903 Rákosi Viktor 8387012, 317) | körültekintgetett, hogy nem lenne-e a közelben valami, amin kitölthetné rettenetes bosszúját. Egy csemetére esett a szeme és egyetlen rántással kitépte a földből. Elszörnyedve néztek rá, mert az még soha nem történt meg, hogy valaki élőfát pusztítson el (1911 Bán Ferenc CD10) | A 100°-os telített vízgőz igen gyorsan elpusztít minden kórokozó csirát (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 42) | [A Világok harca című regényben] a Mars-lakók, a tökéletes, de teljesen szívtelen technika megtestesítői elpusztítják az emberiséget (1941 Szerb Antal 9668027, 209) | A csikódat pusztítsd el. Pánikot csinál a harcban (1953 Németh László² ford.–Solohov 9485062, 57) | a jól működő immunrendszer még idejében kiszűri és elpusztítja a daganatsejteket (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈szitkozódásban is:〉 túlzott használattal v. (szándékosan) megrongálva, ill. hatásával (a benne levőkkel együtt) tönkretesz, megsemmisít vmit, v. arra képes vki, vmi’ ❖ Az, a’ ki el pusztitotta birodalmadat; fel égette vároſſaidat; meg ölte földed lakoſſait; […] azt-állitod hogy jol bánt légyen te véled (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 93) | a’ záportól megáradott csermely mindent elpusztít (1833 Rédly Károly ford.–Montesquieu 8320001, 43) | El is követtem minden lehetőt, hogy mielőbb elpusztithassam [a frakkomat]. Óh de azok a régi posztók! Hamarabb kihalt az egész család, mint az ilyen posztó elkallott (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 8) | mondtam neki, hogy színét se láttam én annak a dühödött gépnek, az isten pusztítsa el (1932 Móricz Zsigmond CD10) | A visszavonuló fasiszták elpusztították a vasúti hidak nyolcvanöt százalékát (1977 Moldova György 9449006, 157) | A vitriol elpusztítja a vizet. A víz nyomát is kivonja minden vegyületből (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1504).
3. (rendsz. biz) ’〈(vmennyi) ételt, italt〉(teljesen) elfogyaszt, ill. 〈vmennyi cigarettát〉 elszív’ ❖ amig cséplésre vagy nyomtatásra kerül a dolog, a szél tömérdek szemet kiver, a madarak szintannyit pusztitanak el (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045014, 441) | Hortense is megjelent az étteremben, s miután nyolcz darab fánkot elpusztitott, jelt adott az indulásra (1882 Lauka Gusztáv C2891, 186) | Kikopva minden kávéházból, fölmentünk elpusztítani a gránátos pálinkáit (1908 Ambrus Zoltán C0600, 250) | Hatvan cigarettát pusztítok el estig, estére nincs hangom a nikotintól (1935 Szép Ernő 9665044, 105) | az se segítene rajtad, ha hízókúrára fognád magad. Mondjuk, meginnál naponta két-három bögre langyos zsírt, és elpusztítanál egy vekni kenyeret (1974 Galsai Pongrác 9171002, 61).
3a. ’〈vagyont, nagyobb összeget〉(pazarolva) teljesen elkölt, felél’ ❖ a nagyobbik fiú, az őhozzá mindenekben hasonló felesége egyetértése mellett, a reája maradt jószágot kevés idő múlva […] elpusztította (1828 e. Fazekas Mihály összes művei C1701, 183) | az ősi vagyon kezeim között nem fogyott, […] azt akarom, hogy ti se pusztitsátok el (1862 Vas Gereben C4383, 308) | Egy asszonyt a pénze kedvéért feleségül venni, a pénzt elpusztítani […] az semmi (1896 Herczeg Ferenc C2072, 169) | Violának elébb a vagyonát pusztítják el […], majd elpusztítják őt is (1951 Sőtér István 9613009, 52).
3b. (rég, vál) ’〈vmennyi időt〉 végigél, megél, ill. eltölt’ ❖ Sok esztendőt kell még neked elpusztítani öcsém, hogy engem becsületre taníthass (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 40) | Aki az első percben, hogy felkel, nem talál tenni valót, annak a következő órákat is nehéz elpusztítani (1918 Kádár Endre CD10).
3c. ’〈szellemi értéket〉 hatásával v. erőszakkal megszüntet, kiirt’ ❖ Az emberiség történetében nem volt több olyan korszak, melyben minden egy év oly óriási tömegeknek pusztította volna el vallásos hitét (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Az egyik táborban József császárt és egyetlen hívét, Ráby Mátyást találjuk. Ők az újítást hivatásuknak tekintik, és maradéktalanul el akarják pusztítani a szerintük káros hagyományokat (1968 Lengyel Dénes 9394001, 140) | Olyanok is akadnak, akik elpusztítandónak mondják a finnugor rokonság elméletét (1987 Balázs János² 1009006, 668).
4. ’〈szitkozódásban is:〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba dönt, teljesen tönkretesz vkit’ ❖ mit nyernek ők [ti. a jobbágyok] azzal, ha a’ háborúk, mellyeket nékik az ő [ti. a despoták] kevélysége okoz, ha telhetetlen pénz szomjúsága, ha ministereinek tsintalanságai jobban elpusztíttyák őköt, mint még saját versengéseik is? (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 979) | Kont: […] ne bánd, kik ezt okozzák, a’ kajánok Örömben sírni nem fognak soha. Csóka: A’ kárhozat pusztítsa őket el (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 240) | Julcsát majd elpusztította a lelkében lázongó szenvedély (1894 e. Justh Zsigmond C2460, 46) | az utolsó időkben két olyan szinésznővel barátkozott, akik közül egy is elpusztithatná a legerősebb és legokosabb embert is (1913 Ady Endre 9003050, 54) | Ez a bölcsesség egyszerűen életképtelenné tenne. Saját lelki békénk pusztítana el bennünket (1974 Galsai Pongrác 9171003, 122).
5. (rég) ’〈embert, es. állatot〉 elzavar, elkerget, ill. viselkedésével elüldöz vhonnan’ ❖ Jer! ha nem ölhetjük, legalább pusztítsuk el innen, Hogy soha partunkon békével alunni ne merjen Eb török, és lovait vizeinkből félve itassa (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 111) | a kutyát elpusztitotta a háztól (1855 Nevessünk! C4367, 192) | mondjon fel annak az embernek, pusztítsa el a villájából (1886 Rákosi Viktor C3602, 108) | Könnyen szabadulhatsz tőlem, ha el akarsz pusztítani magad mellől (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 51).
5a. (rég) ’〈nemkívánatos dolgot〉 eltávolít, eltüntet vhonnan’ ❖ igen szükséges, mihelyest támadni kezd, tüstént elpusztítni [a fogkövet] (1830 Némethy József ford. 8333002, 23) | [a menyecske] elhatározta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztítja a háztól (1860 Vas Gereben C4377, 334).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztíthat, elpusztított, elpusztíttat, elpusztíttatik, elpusztíttatott; ÚMTsz.