eltörik tn ige 11c2
1. ’〈törékeny v. kemény, törhető tárgy〉 üt(őd)és, feszítés stb. hatására két v. több darabra törik, ill. úgy sérül meg, hogy belőle egy darab leválik’ ❖ ſzekereknek tengelye el-törvén (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 90) | A’ szél sziklák felé hajítja; ’s ím Eltör sajkája ’s elmerűl (1834 Eötvös József 8126021, 15) | Fiam! jó hogy fatál volt, mert a porcellán eltörött volna (1848 Vajda János 8503064, 27) | – Kint van? kérdezem tikkadozva. – Még nincs – feleli [a fogorvos] – csak tessék türelemmel lenni: a fog eltörött (1898 Budapesti Hírlap márc. 8. C4745, 3) | ha fúrója nem törik el, akkor a két másik pénzszekrényt is megfúrja (1968 Déry Tibor 9107013, 417) | A telefonkábelek szabályosan eltörtek a jegesedéstől (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈szitkozódásban, esküdözésben is: csont, testrész〉 esés, üt(őd)és stb. következtében úgy megsérül, hogy (a) benne (levő csontban) törés keletkezik’ ❖ Ez a’ nyavalya többire akkor támad, mikor valami óldaltsont el-törik, és a’ tüdöt meg-sérti (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck 7278027, 138) | Törjön el a lábam, ha én többé a kassai színpadon játszani fogok (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102007, 176) | A lónak eltört a gerince s le kellett lőni (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 220) | A röntgen után a doktor bácsi azt mondta apunak, hogy a bajban még az a szerencse, hogy a bokám nem tört el, csak kificamodott (1980 Janikovszky Éva 1071001, 30) | Törjön el a [gazda] keze, hogyha szolgának pofont ád! (1982 NéprajziLex. CD47).
3. (ritk, Biol is) ’folytonossága (rendellenes) megszakadásával két v. több darabra válik vmi’ ❖ [a nyüveket] az Ember olly gondoſſan, hogy el ne törjenek ſzaggaſſa ki (1779 Próbákbúl szedett oktatás C3537, 51) | Osztódáskor, esetleg besugárzások hatására a kromoszóma eltörik (1938 Szabó Zoltán³ C7963, 74) | szemfenékvérzések következnek be, hajszálerek törnek el (1970 Magyar Nemzet nov. 15. C4807, [8]) | a DNS-lánc folytonossága megszakadhat (a molekula „eltörhet”), és fordított sorrendben illeszkedik vissza (1998 Természet Világa CD50).
3a. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely szó, kifejezés stb. a sor végi elválasztás miatt két részre válik, megtörik〉’ ❖ Az íratott rendeknek végeiken ki nem férhet ſzavaknak eltörött hangjaikat az elbbiektl elválaſztjuk a’ betfoglalás, és a’ jó kimondás utánn, hogy a’ betk, a’ mellyek együvé valók, a’ vagyis egy hanghozz tartozandók, együtt maradjanak (1779 Révai Miklós 7283025, 14) | [túl nagy betűkkel vésve] a’ Mélt. Fő Ispánné’ neve két sorba törnék-el, az pedig megbocsáthatatlan vétek volna (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 275).
4. (irod v. vál) ’hirtelen megszakad, abbamarad, ill. nem jön létre, meghiúsul vmi’ ❖ [Ábris egyszer] emlitvén, hogy ha elveszem-e én Katit? én azt feleltem, hogy eltört az (1830 Jászay Pál C0211, 229) | az nap el kelle utaznom, s ő a mustrákat az nap nem akarta megizlelni, – igy az alku eltört (1860 Szemere Bertalan 8437005, 265) | a lánynak eltörött a kedve (1919 Kassák Lajos 9314004, 27) | Eltört a fegyver! Így ifjuságunk is eltört (1923 Babits Mihály ford.–Baudelaire 9014148, 58) | a sírás visításba, aztán ordításba csapott, majd eltörött a hang (1975 Hajnóczy Péter 9215003, 99) | Valahányszor anyám másfelé kívánta fordítani ezeket a száraz, cserepes szavakat, eltört a beszéd. Hallgatás következett (1976 Dobos László 1034002, 165) | úgy érezte, valami végleg eltört benne (2005 Spiró György 3283005, 723).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eltörött · eltört; ÚMTsz.