elvégre hsz 0 (gyakr. az is szóval együtt) 

1. (rég) ’〈vmely folyamatra, történésre vonatkoztatva:〉 végül, a végén(, mindenek után)’ ❖ [A semmittevő ember] háza rendetlen, tselédje tékozló, maga rongyoſodik, mindene veſzendben vagyon, el végre kinnal, gyalázattal lépik koporſójába (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 28) | Az illyetén higany, kosár keresztezte árokba töltetik, hol a’ viz kiszivárogván belőle, elvégre a’ nyúlékony dohot hordókba jut (1838 Gegő Elek 8157002, 30) | Szakmary Kálmán szolgabiró szintén mint baloldali volt ismeretes, később semleges akart lenni, de elvégre is a Bánó kortesévé csapott fel (1872 Tóvölgyi Titusz 8492012, 13).

1a. (rég) ’〈hosszan várt v. halasztott dolog beteljesedésének kif-ére〉’ ❖ eggy Ascelin nevezetű szerzetes, (a’ kit Innocentius pápa Batu-kánhoz, Tsingisz kán’ onokájához küldött), egy fő vezérnek (a’ kihez, mivel Batu-kán elejébe nem eresztetett, nagy nehezen el-végre bé-hatott) azt mondotta (1790 Verseghy Ferenc 7033004, 203) | így történt, hogy negyedévig tartott fogságából 1780. december 13-án kiszabadult elvégre (1846 Szalay László 8419019, 157) | A cseh Érczhegyek legszebb szakadékain dübörgött át vasutunk, ő ki sem nézett az ablakon. […] Csak olvasott örökké, még pápaszemét se jutott eszébe megtörülni. Elvégre megszólítottam (1897 Eötvös Károly 8127001, 21).

2. (rég) ’〈párhuzamos szerkezetek utolsó tagjának bevezetésében:〉 ez(ek)en kívül utoljára’ ❖ Ti vagytok, kik a’ ſzerentse’ tsapáſiban engem ſzerentséſsé, és mindeneknél gazdagabbá teſztek, még mikor ſemmivel nem bírok-is. Ti vagytok, a’ kik meg-vettetitek vélem a’ hozzám való hideg ſzeretetet, és elfelejtetitek, hogy vagynak e’ világon valakik, a’ kik barátoknak neveztetnek. Ti vagytok el-végre, a’ kiknek köſzönhetem az én boldog állapotomat (1788 Illei János ford.–Oxenstierna 7151009, 48) | Jól tudom én azt a’ közönséges elitéletet, melly már a’ debreczenyi, már az erdélyi magyarságot hirdeti legtiſztábbnak; jól tudom azt is, hogy nehéz az embernek, azon vármegyének, mellyben ſzületett, vagy azon felekezetnek, mellyhez tartozik, nyelvbéli hibáit hibáknak ösmerni; jól tudom elvégre, hogy a’ könyvſzerzknek nagy kín, azt hideg vérrel nézni, mikor a’ filologyiának újjabb törekedései régen kiadott munkáikban talán a’ legjelesebb, legkedvesebb kifejezéseket hibásoknak teſzik (1805 Verseghy Ferenc 8518002, 21) | A mint estve magamra maradtam s szokás szerint megfordultak elmémben a nap eseményei, ugy vélekedém, hogy egy árva herbatévirágot nem ok nélkül tépet le száráról s tűz fel kebelére az ember; továbbá: hogy apróságok gyakorta igen nagy dolgokat maszkiroznak; s elvégre: hogy csakugyan rettenetesen könnyelmü ember az az én gazdám (1847 Pákh Albert 8347012, 258).

3. ’〈vmely tény, (végső) következtetés, kérdésfeltevés, ill. ksz-val kifejezett ok, megszorítás stb. nyilvánvaló, magától értetődő voltának kif-ére v. nyomatékosítására〉’ ❖ Ha tehát a’ lábmérték, a’ hangeggyeztetés, a’ kltött képek, és a kifejezéseknek ſzokatlanabb tündöklése, jóllehet egyébaránt a’ Poézisnak tulajdon eſzközei légyenek, ezt még is az ékes prózſától [!] eléggé és mivoltaképpen meg nem külömböztetik: a’ külömbséget elvégre egy bizonyos bels béllyegben köll keresni (1793 Verseghy Ferenc 7373025, 6) | Az öreg gróf elhatározta, hogy leutazik s megcsinálja itthon a bolondozó közvéleményt olyanformának, aminő volt. Nehezen adta rá fejét, mert elvégre is sokkal vékonyabb mulatság az agarászatnál és lóversenynél, aztán nem is elég elegáns egy oltott mágnásnak a diétacsinálás (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | – Legyen, nem bánom, hiszen elvégre is nincs benne semmi szégyenleni való (1907 Népszava márc. 22. C7475, 1) | Belátod, úgye, hogy nem kaphatsz most tőlem végleges választ. Elvégre az urammal is meg kell beszélnem a dolgot… (1933 Harsányi Gréte CD10) | – Sok helyre megyünk még? – kérdezte a sofőr. – Elvégre ebédelni is szeretnék (1940 Vaszary Gábor 9765001, 184) | Elhiszem neki, elvégre az ő szakmája (1978 Lengyel Péter 9397004, 398) | Ami pedig a hármas megbetegedést illeti, elképesztő véletlennek tartom, hogy egy lakás három lakója is megfertőződjön. De elvégre van, akinek a lottóötös is összejön (2008 Grecsó Krisztián 3037006, 114).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.