elvonás fn 4A
1. ’az elvon igével kifejezett cselekvés’ ❖ bizodalmunk vagyon, hogy ezen adó-pénznek […] ki-fizetését, melynek el-vonására külömben-is hatalma nintsen, ismét helyre fogja állitani (1788 Magyar Kurír C0314, 720).
1a. (rég, Mat) ’〈matematikai alapműveletként:〉kivonás’ ❖ A’ számolásban ezen nevek kerekednek, fordúlnak-el: egy’be-adás, v. vetés, el-vonás (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 378) | Az öszveadás és elvonás tehát, ’s így az egész számvetés […] öszvetett itéleteken épül (1835 Fejér György C1736, 75).
2. ’az a kormányzati intézkedés, amellyel vmely jövedelemből, juttatásból stb. (vmilyen jogcímen) vmekkora részt elvonnak, visszatartanak, ill. az ennek során elvont, visszatartott pénzösszeg(nek a teljes összeghez viszonyított mértéke, nagysága)’ ❖ A bérfejlesztést a jövőben egy alkalommal – a bérfejlesztés megvalósításának évében – a részesedési alapból fizetendő progresszív elvonás terheli (1970 Népszava szept. 13. C4834, 7) | [Rácskay Jenő] 2005-ös számú javaslatában elvonást indítványoz 3,6 millió forint összegben a Magyar Parasztszövetség és a Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetsége terhére (1991 Országgyűlési Napló CD62) | adókon kívüli adójellegű elvonások és juttatások (1996 Új Könyvek CD29) | Mit mutatnak ezek a számok? Egyrészt azt, hogy az elvonás még mindig igen magas, ugyanakkor a redisztribúció [= újraelosztás] is az (1997 Tények könyve CD37).
3. (Nyelvt) ’az a szóalkotás(i mód), amelynek során vmely (vélt) toldalék, elő- v. utótag, es. tő elhagyásával új szó(elem) keletkezik, ill. az ennek révén keletkezett szó; szóelvonás’ ❖ mert a látszólagos elvonások is önkényes nyirbálásoknak bizonyulnak, ha tekintetbe veszszük az ilyeneket: diadász (diadal), tábnok (tábla), […] szörmény (szörnyű), serde (sereg) stb. (1872 Simonyi Zsigmond C0358, 98) | Faludi hatása alatt ő [ti. Adami Mihály] is alkalmazza a gyökelvonást s elvonásai közül nem egy kapott lábra az irodalomban, mint: alkony, dics, fohász stb. (1893 PallasLex. CD02) | a Csehi alak […] a hozzátartozót kifejező -i-vel alkotott származék, esetleg elvonás az előbbi [ti. a Kálmáncsehi] birtokos összetételből (1916 Pais Dezső C5858, 17) | zene (elvonás a zene-bona összetételből) (1937 Zsirai Miklós C4981, 44) | Olykor képző is önállósulhat elvonással: így jött létre az izmus főnevünk (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A vendégszerepel ige szintén főnévből keletkezett elvonás útján: vendégszereplés → vendégszerepel (2004 Pete István C7194, 192).
4. (Tud is) ’Absztrakció.’
4a. ’az általánosítás, az egyeditől való elvonatkoztatás művelete, ill. annak eredménye’ ❖ az elvonás által különíttetett s előállíttatott észi Létlő [= létező], Tündérnek (idea abstracta [= elvont fogalom]), és az észnek a tselekvése Tündérítésnek (abstractio) neveztethetnék (1792 Barczafalvi Szabó Dávid C0789, 38) | az általunk úgy nevezett természettörvények nem egyebek a’ tapasztalástól vett elvonásoknál (Abstractionen) (1840 Lukács Móric C0058, 24) | Az elvonás vagy absztrakció a legfontosabb logikai művelet, mert általa jutunk fogalmakhoz, általános ítéletekhez (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 143) | minden fogalom egyformán elvonás és általánosítás eredménye, s ebből következően lényegében minden fogalom egyformán absztrakt (1978 Antal László 1003002, 57).
4b. (rég) ’elvont, elméleti fogalom, dolog’ ❖ [az] idomnélküli különféleség nem egyéb, mint anyag alak nélkül, a mi puszta gondolati elvonás (1843 Purgstaller József 8351005, 150) | Az istenségen, az észen, az eszményen kivül van azonban még egy igen gyakran tárgyilagosított fogalom, melynek az iskolázatlan elme feltétlenséget hajlandó tulajdonítani: a természet fogalma, a legkönnyebb, legegyszerübb és legáltalánosabb elvonások egyike (1885 Pulszky Ágost 8380001, 45) | a morál lelki alapjai érzelmi és metafizikai elvonások: sziv, testvériség, egyenlőség, szabadság, emberiség, emberrel született jogok és kötelességek stb. (1912 Szabó Dezső 9623021, 127) | A homo esztétikus és homo etikus csak fogalmi elvonások, az élet nem ismeri őket (1922 Dóczy Jenő CD10).
Ö: szó~.
ÖU: drog~, hatáskör~, költség~, nyereség~, szabadság~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.