elvált¹ ts ige 4a3 (rég) 

1. ’〈nagyobb címletű pénzt v. értékpapírt〉 azonos értékben több kisebb címletűre cserél, felvált, ill. 〈vmilyen értéket, értékpapírt v. pénznemet〉(másik) pénz(nem)re cserél, átvált v. bevált’ ❖ a’ hamis Pappiros pénzt-verö emberek már 40-ezer forintokat váltottanak vala-el (1788 Magyar Kurír C0313, 894) | addig kellett boltról-boltra járni, mig egy százas bankjegyet elválthatott (1865 Bartalus István C0850, 187) | senki az aranyat négy magyar forinton felül [...] elváltani ne merészelje (1875 e. Kemény Zsigmond C0215, 434) | [a szolga] elkérte a [hamis] forintot, hogy majd ő segít a bajon. – No ha elváltod, fele a tied (1912 Gárdonyi Géza C1840, 43).

2. (rég v. nyj) ’〈gyereket, tárgyat〉 egy másik hasonlót téve a helyébe kicserél’ ❖ El-váltom: Commuto, permuto (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 126) | elváltottam a tányérokat (1865 Vas Gereben C4380, 69) | Az kell, hogy bejöjjön a büdi boszorkány, elcserélni a gyerekedet, elváltani a magáéval? (1882 Jókai Mór CD18) | a kicsit ê në váccsák a rossz lelkök (1934 Baranyai néphagyományok C6203, 66).

2a. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmi helyett más(ika)t választ vki〉’ ❖ gondomat zni Serkenek, el-váltván hajlékomat a’ szabad éggel (1792 Pálóczi Horváth Ádám ford.–Young C2113, 140).

2b. (ritk) ’vmely helyen v. szerepben, tevékenységben helyébe lépve felvált vkit vki’ ❖ Ha [a játékos] nem tud annyi virágot nevezni, mint gyermek van, újra be kell a’ körbe mennie, ha csak jó szándékból más gyermek el nem váltja (1837 e. Bezerédj Amália 8056004, 36).

3. (ritk) ’vmely másik személlyel v. dologgal összetéveszt, összecserél vkit, vmit’ ❖ vesztemre majd elváltottalak; Ezután hogy többé el ne téveszszelek: Tegyünk a nyakadra ismertető jelet (1862 Jókai Mór C2336, 334).

4. (ritk) ’mássá változtat, átváltoztat’ ❖ [Castor és Pollux] Tündöklenek el-elváltott [...] ábrázatban (1807 Pázmándi Horvát Endre C3438, 10).

5. (ritk, nyj) ’〈szerkezetet〉 másféle v. más irányú működésre késztet, átvált’ ❖ egyesek az ekét elváltják, vagyis a szélességet szabályozó cságató (vezér) szeget jobbra helyezik (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. elvált¹; ÉrtSz. elvált¹; ÉKsz. elvált¹; SzT. elvált ^[2] , elváltat, elválthat; ÚMTsz.

elvált² mn és fn 

I. mn 12A7

’olyan 〈személy〉, akinek házasságát törvényesen felbontották’ ❖ Elválttak. [...] Divortiati (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 65) | az elvált hitestárs uj házasságkötése (1894 Hazánk 8634001, 2) | a felnőtt népességben egészen az 1940-es évekig rendkívül ritkán fordult elő elvált ember (2000 Magyar néprajz CD47).

a. (hiv) ’〈ilyen személy családi állapotának jelölésére〉’ ❖ az elvált családi állapotúak aránya 1949 és 1960 között kétszeresére növekedett (1964 Mollay Károly CD52).

II. fn 2A1

’olyan személy, akinek házasságát törvényesen felbontották’ ❖ Az elváltak rendszerint nem sokára ismét házasodnak (1873 Orbán Balázs CD22) | az elváltaknak az összes népességben elfoglalt aránya az 1920. évi 0.4 %-ról 1930. 0.7 %-ra emelkedett (1933 TolnaiÚjLex. C5737, 147) | a hajadonok, az elváltak, az özvegyek (2002 Spéder Zsolt 3282001, 15) | az elváltak és a külön élők között rendkívül gyakori az öngyilkossági kísérletek aránya (2003 Természet Világa CD50).

Vö. CzF. elvált²; ÉrtSz. elvált²; ÉKsz. elvált²; SzT. elvált ^[1]