emóció fn 1A

1. (/vál)(erős) érzelem v. vmilyen élmény, pl. felindulás, indulat állapota, ill. annak jellemző testi megnyilvánulása’ ❖ minden emotió nélkűl azt mondtam […], hogy Debreczentől egyebet várni nem lehet (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 177) | A nagy öröm levett lábadról. Mutasd csak a homlokodat. Lázad van, majd elmúlik. Úgy szokott az lenni az ilyen nagyobb emóciók után (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | Nem akarok az emóczióim játékszere lenni (1907 Schöpflin Aladár ford.–Wilde 9590008, 177) | [Johan Schobert német zeneszerző] romantikusan szabad, majd áradóan érzelmes, majd viharos rapszodikus, szilaj kontrasztokban, szaggatott emóciókban tobzódó érzelmi világa (1931 ZeneiLex. CD49) | [Az ítélkezés] alapulhat tudatos értékválasztáson, vagy csupán előítéleten, emóciókon, a bizalmatlanság, a düh és felháborodás, vagy ellenkezőleg, a rokonszenv és bizalom érzetein (2007 Kornai János 3194002, 304).

2. (Pszich is) ’a külső v. belső világ jelenségeire adott szubjektív, egyéni, fiziológiai reakció, belső indulati megmozdulás; érzelem’ ❖ [a hasmenést néha] a bél beidegzési zavarai okozzák, amilyeneket p. egy erős emóció is vonhat maga után (1894 PallasLex. CD02) | a frusztrált szerelem egyike a legkínzóbb negatív emócióknak (1973 Ranschburg Jenő 1130001, 8) | Az emóciók szabályozása és kontrollálása tehát lehet sikeres, sikertelen vagy hibás, s ebből a szempontból alapvetően különböznek az egészséges és a beteg személyek (1991 Kakas Gizella et al. 2035002, 170) | A hangok és a szagok kiváltanak elsődleges emóciókat, beleértve az ösztönös félelmet is (2000 Természet Világa ford. CD50).

ÖE: ~fókusz, ~kiürítés, ~mentes.

Sz: emóciótlan.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

emóció főnév 1A
1. (/vál)
(erős) érzelem v. vmilyen élmény, pl. felindulás, indulat állapota, ill. annak jellemző testi megnyilvánulása
minden emotió nélkűl azt mondtam […], hogy Debreczentől egyebet várni nem lehet
(1807 Kazinczy Ferenc)
A nagy öröm levett lábadról. Mutasd csak a homlokodat. Lázad van, majd elmúlik. Úgy szokott az lenni az ilyen nagyobb emóciók után
(1881 Mikszáth Kálmán)
Nem akarok az emóczióim játékszere lenni
(1907 Schöpflin Aladár ford.Wilde)
[Johan Schobert német zeneszerző] romantikusan szabad, majd áradóan érzelmes, majd viharos rapszodikus, szilaj kontrasztokban, szaggatott emóciókban tobzódó érzelmi világa
(1931 ZeneiLex.)
[Az ítélkezés] alapulhat tudatos értékválasztáson, vagy csupán előítéleten, emóciókon, a bizalmatlanság, a düh és felháborodás, vagy ellenkezőleg, a rokonszenv és bizalom érzetein
(2007 Kornai János)
2. (Pszich is)
a külső v. belső világ jelenségeire adott szubjektív, egyéni, fiziológiai reakció, belső indulati megmozdulás; érzelem
[a hasmenést néha] a bél beidegzési zavarai okozzák, amilyeneket p.például egy erős emóció is vonhat maga után
(1894 PallasLex.)
a frusztrált szerelem egyike a legkínzóbb negatív emócióknak
(1973 Ranschburg Jenő)
Az emóciók szabályozása és kontrollálása tehát lehet sikeres, sikertelen vagy hibás, s ebből a szempontból alapvetően különböznek az egészséges és a beteg személyek
(1991 Kakas Gizella et al.)
A hangok és a szagok kiváltanak elsődleges emóciókat, beleértve az ösztönös félelmet is
(2000 Természet Világa ford.)
ÖE: emóciófókusz, emóciókiürítés, emóciómentes
Sz: emóciótlan
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások