emancipáció fn 1A

1. ’vmely személy, csoport v. társadalmi, vallási stb. közösség függő, alárendelt (jogi, politikai, gazdasági) helyzetből való felszabadítása, egyenjogúsítása, ill. felszabadulása, egyenjogúsodása’ ❖ a Görögök emancipatiója, ha telyességre juthat, egy ujj hatalmasságot szül (1825 Cserey Miklós C4936, 469) | A dolgozó osztály emancipatioja, jólléte a munkabér öszvegével, a munka mennyiségével […] áll arányban (1846 Hetilap CD61) | egy kis emancipatiót segithetünk ismét elő a külföldi irodalmak befolyása alól (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A zenekari muzsikus polgári emancipációját is legnagyobbrészt a 19. század hozta meg (1931 ZeneiLex. CD49) | Teleki Blanka egy későbbi, az Életképekben megjelent cikkében a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas eszméjéből kiindulva szól a nők emancipációjáról (1999 Magyar Könyvszemle CD40).

1a. (Pol v. Szoc is) ’az a helyzet v. állapot, amelyben vki másokkal egyenlő jogokkal rendelkezik, egyenjogúság’ ❖ Mint minden vad s miveletlen népnél, ugy ezen indiánoknál is a nők alárendelt élethelyzetben élnek; messze – igen messze az emancipatio fogalmától; s tán egyedül azért, hogy a fajt fentartsák (1858 Xantus János 8531001, 13) | A minden téren lassan győzedelmeskedő emancipáció új női fajtát teremtett: a hivatásos írónőt (1905 Juhász Gyula¹ 9284805, 28) | Horkheimer és Adorno központi tézise, hogy a felvilágosodás önnön céljainak ellentmondva maga válik totalitáriussá, s a társadalmi emancipáció elősegítése helyett egy új barbárság létrejöttét eredményezi (2009 Huszár Ákos 3158001, 12).

2. (vál) ’alacsony(abb) rangú(nak tartott) dolog, eszme stb. más hasonlóval egyenjogúvá, egyenrangúvá tétele, ill. ilyenné válása’ ❖ [a 16. század végéig] a hangszeres szólamokat is az énekszólamok alapján adták elő […]. Csak 1600 körül, a hangszeres zene emancipációjával, tolódik el az arány (1931 ZeneiLex. CD49) | [Csík Dániel] berzenkedését Lehotzky Viktor oly módon csillapította, hogy kifejtette: korunk az önérdek emancipációjának a kora, s nincs az a magasabb érdek, amit fölébe lehetne helyezni az egyén szabadságának (1985 Grendel Lajos 1060003, 336) | Ebben a tekintetben fül és hangzás, illetve szem és forma egymás zeneesztétikai korrelátumai egy olyan polemikus kontextusban, amely Stollberg szerint arra a Herderre vezethető vissza, aki a szemléletes szépség optikailag meghatározott kritériumaival szemben a hallás emancipációján munkálkodott (2008 Csobó Péter György 3228002, 444).

Ö: nő~.

Sz: emancipációs.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

emancipáció főnév 1A
1.
vmely személy, csoport v. társadalmi, vallási stb. közösség függő, alárendelt (jogi, politikai, gazdasági) helyzetből való felszabadítása, egyenjogúsítása, ill. felszabadulása, egyenjogúsodása
a Görögök emancipatiója, ha telyességre juthat, egy ujj hatalmasságot szül
(1825 Cserey Miklós)
A dolgozó osztály emancipatioja, jólléte a munkabér öszvegével, a munka mennyiségével […] áll arányban
(1846 Hetilap)
egy kis emancipatiót segithetünk ismét elő a külföldi irodalmak befolyása alól
(1859 Vasárnapi Újság)
A zenekari muzsikus polgári emancipációját is legnagyobbrészt a 19. század hozta meg
(1931 ZeneiLex.)
Teleki Blanka egy későbbi, az Életképekben megjelent cikkében a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas eszméjéből kiindulva szól a nők emancipációjáról
(1999 Magyar Könyvszemle)
1a. (Pol v. Szoc is)
az a helyzet v. állapot, amelyben vki másokkal egyenlő jogokkal rendelkezik, egyenjogúság
Mint minden vad s miveletlen népnél, ugy ezen indiánoknál is a nők alárendelt élethelyzetben élnek; messze – igen messze az emancipatio fogalmától; s tán egyedül azért, hogy a fajt fentartsák
(1858 Xantus János)
A minden téren lassan győzedelmeskedő emancipáció új női fajtát teremtett: a hivatásos írónőt
(1905 Juhász Gyula¹)
Horkheimer és Adorno központi tézise, hogy a felvilágosodás önnön céljainak ellentmondva maga válik totalitáriussá, s a társadalmi emancipáció elősegítése helyett egy új barbárság létrejöttét eredményezi
(2009 Huszár Ákos)
2. (vál)
alacsony(abb) rangú(nak tartott) dolog, eszme stb. más hasonlóval egyenjogúvá, egyenrangúvá tétele, ill. ilyenné válása
[a 16. század végéig] a hangszeres szólamokat is az énekszólamok alapján adták elő […]. Csak 1600 körül, a hangszeres zene emancipációjával, tolódik el az arány
(1931 ZeneiLex.)
[Csík Dániel] berzenkedését Lehotzky Viktor oly módon csillapította, hogy kifejtette: korunk az önérdek emancipációjának a kora, s nincs az a magasabb érdek, amit fölébe lehetne helyezni az egyén szabadságának
(1985 Grendel Lajos)
Ebben a tekintetben fül és hangzás, illetve szem és forma egymás zeneesztétikai korrelátumai egy olyan polemikus kontextusban, amely Stollberg szerint arra a Herderre vezethető vissza, aki a szemléletes szépség optikailag meghatározott kritériumaival szemben a hallás emancipációján munkálkodott
(2008 Csobó Péter György)
Sz: emancipációs
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások