erkölcsiség fn 3B8

1. ’a társadalom v. vmely kor, közösség által helyesnek tartott viselkedési normák, ill. etikai szabályok összessége, erkölcse’ ❖ kegyetlenebb, sem-hogy [ne] irtózna minden erkltsiséget […] fldhöz verni (1792 Döme Károly ford. C1455, 52) | Az erkölcsiség ’s közvélemény az erénynek birószéke (1830 Széchenyi István CD1501) | káromkodáson, vagy más erkölcsiség elleni kihágáson talált hibás ifju legényekre itéletet hoznak, s érdeme szerint egy kifurt falapoczkával megveretik (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A darabban a király, amikor Tartuffe-öt lefogatja, a józan, polgári erkölcsök, eszmények mellé áll a feudális-főúri-klerikális kétszínűség és bigott erkölcsiség ellenében (1983 Szalay Károly 1144011, 131).

2. (birtokszóként) ’az a tulajdonság, hogy vki, vmi erkölcsös, ill. vkinek, vminek erkölcsös volta’ ❖ Ezek a’ leg fbb virtusok, mellyek Amourettemet ékesítik. Kétség kívl hogy többekkel is bír, de olly keveset hírlel magáról, hogy tartok tle meg sérteném erkölcsiségét, ha tovább dicsérném (1806 e. Segítő 8660001, 42) | a tisztviselők erkölcsiségére több ügyelet fordíttatott (1868 Horváth Mihály 8189008, 404) | Kortársai, úgy látszik, tisztelték [Ambrus Zoltán] műveltségét és erkölcsiségét, utánozták stílusát, hangvételét, műfajait (1943 Gyergyai Albert 9202013, 28) | az exkancellár erkölcsisége megkérdőjelezhetetlen (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (birtokszóként) ’vmely műalkotás, művészeti ág stb. által képviselt v. közvetített erkölcsi felfogás’ ❖ Így tartatott meg a’ történetnek erköltsisége (1817 Hasznos Mulatságok C0175, 151) | [a realista író feladata:] irni ugy, a mint a dolgok vannak, nem okoskodni, közönyösnek lenni a regény erkölcsisége iránt (1873 Fővárosi Lapok C8089, 778) | Rossz helyen tapogatózik az, aki ennek a könyvnek az erkölcsiségébe köt bele, vagy a koncepcióját kifogásolja (1927 Németh László² CD10) | [Joubert] napjainkig érvényes, erkölcsiségében korszerű, a jelenkor olvasójának gondolkodására is serkentően ható maximáiból, aforizmáiból és feljegyzéseiből kapunk e kötetben értékes válogatást (1996 Új Könyvek CD29).

4. (birtokszóként) ’vmely jelenségnek, ideológiának stb. az erkölcs általi (vmilyen) meghatározottsága’ ❖ Habár [Constantinus] csak félig volt keresztyén, elismerte a keresztyén eszmék nagyobb igazságosságát és magasabb erkölcsiségét, főleg a házasságra és a rabszolgákra vonatkozó törvényekben (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | fontosabb a tanulság a tömegmozgalmak lélektana és erkölcsisége szempontjából (1913 Szabó Ervin CD10) | A mélyből felkiáltó prédikátor, a protestantizmus erős, közösségteremtő és megtartó szelleme, erkölcsisége olyan belső lehetősége volt Csanádi Imre életének, ami ez ideig, versképző erőként, nem juthatott felszínre (1974 Varga Lajos Márton 2049044, 85) | [Tamási Áron publicisztikai írásai] egy írói magatartás tiszta erkölcsiségét, egy jelentős író eszményei iránti töretlen hűségét, szellemi magaslatú tisztánlátását dokumentálják (1990 Erdélyi Kiss Mihály CD53).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erkölcs; ÉKsz.; SzT.

erkölcsiség ❖ főnév ◦ 3B8 ◦
permalink
1.
a társadalom v. vmely kor, közösség által helyesnek tartott viselkedési normák, ill. etikai szabályok összessége, erkölcse
kegyetlenebb, sem-hogy [ne] irtózna minden erkltsiséget […] fldhöz verni
(1792 Döme Károly ford.)
Az erkölcsiség ’s közvélemény az erénynek birószéke
(1830 Széchenyi István)
káromkodáson, vagy más erkölcsiség elleni kihágáson talált hibás ifju legényekre itéletet hoznak, s érdeme szerint egy kifurt falapoczkával megveretik
(1856 Vasárnapi Újság)
A darabban a király, amikor Tartuffe-öt lefogatja, a józan, polgári erkölcsök, eszmények mellé áll a feudális-főúri-klerikális kétszínűség és bigott erkölcsiség ellenében
(1983 Szalay Károly)
2. (birtokszóként)
az a tulajdonság, hogy vki, vmi erkölcsös, ill. vkinek, vminek erkölcsös volta
Ezek a’ leg fbb virtusok, mellyek Amourettemet ékesítik. Kétség kívl hogy többekkel is bír, de olly keveset hírlel magáról, hogy tartok tle meg sérteném erkölcsiségét, ha tovább dicsérném
(1806 e. Segítő)
a tisztviselők erkölcsiségére több ügyelet fordíttatott
(1868 Horváth Mihály)
Kortársai, úgy látszik, tisztelték [Ambrus Zoltán] műveltségét és erkölcsiségét, utánozták stílusát, hangvételét, műfajait
(1943 Gyergyai Albert)
az exkancellár erkölcsisége megkérdőjelezhetetlen
(2000 Magyar Hírlap)
3. (birtokszóként)
vmely műalkotás, művészeti ág stb. által képviselt v. közvetített erkölcsi felfogás
Így tartatott meg a’ történetnek erköltsisége
(1817 Hasznos Mulatságok)
[a realista író feladata:] irni ugy, a mint a dolgok vannak, nem okoskodni, közönyösnek lenni a regény erkölcsisége iránt
(1873 Fővárosi Lapok)
Rossz helyen tapogatózik az, aki ennek a könyvnek az erkölcsiségébe köt bele, vagy a koncepcióját kifogásolja
(1927 Németh László²)
[Joubert] napjainkig érvényes, erkölcsiségében korszerű, a jelenkor olvasójának gondolkodására is serkentően ható maximáiból, aforizmáiból és feljegyzéseiből kapunk e kötetben értékes válogatást
(1996 Új Könyvek)
4. (birtokszóként)
vmely jelenségnek, ideológiának stb. az erkölcs általi (vmilyen) meghatározottsága
Habár [Constantinus] csak félig volt keresztyén, elismerte a keresztyén eszmék nagyobb igazságosságát és magasabb erkölcsiségét, főleg a házasságra és a rabszolgákra vonatkozó törvényekben
(1899 Nagy képes világtörténet)
fontosabb a tanulság a tömegmozgalmak lélektana és erkölcsisége szempontjából
(1913 Szabó Ervin)
A mélyből felkiáltó prédikátor, a protestantizmus erős, közösségteremtő és megtartó szelleme, erkölcsisége olyan belső lehetősége volt Csanádi Imre életének, ami ez ideig, versképző erőként, nem juthatott felszínre
(1974 Varga Lajos Márton)
[Tamási Áron publicisztikai írásai] egy írói magatartás tiszta erkölcsiségét, egy jelentős író eszményei iránti töretlen hűségét, szellemi magaslatú tisztánlátását dokumentálják
(1990 Erdélyi Kiss Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. erkölcs; ÉKsz.; SzT.

Beállítások