esküszegő mn és fn 1C

I. mn

’olyan 〈személy v. csoport〉, aki v. amely az esküjében vállalt kötelezettségét nem teljesíti, esküjét, fogadalmát nem tartja meg, megsérti, megszegi’ ❖ Kitrni látott esküszeg Aga Akmet, Szabacsvár’ nyilt kapujába (1830 Szőke József 8454027, 24) | szép hazánk nagyobbrésze fölmentve egy esküszegő rút dynasztiának rabigája alól (1849 Görgey Artúr CD45) | [a francia forradalomban] szintén akadtak esküszegő katonák (1998 Magyar Hírlap CD09).

a. (ritk) ’olyan 〈megnyilvánulás〉, amellyel vki esküszegést valósít meg’ ❖ esküszegő árulás (1848 Csányi László¹–Görgey Artúr CD45) | Esküszegő bűn ha támad, Ne érezzen szúró vádat (1883 Komjáthy Jenő ford.–Lenau CD01) | Lenkei százados szökése például nem egyéb, mint „szolgálati helyét önkényesen elhagyó” katona esküszegő tette (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. fn

’olyan személy, aki az esküjében vállalt kötelezettségét nem teljesíti, esküjét, fogadalmát nem tartja meg, megsérti, megszegi’ ❖ Az esküszegő, Hunyadi László megöletésének napján hal meg (1839 Vörösmarty Mihály C4539, 63) | Az esküszegők vagy hamis esküt tevők nagyon kegyetlenül bűnhődnek népballadáinkban (1972 Görömbei András 2018002, 297) | [a Szent István törvénykönyveinek rendelkezései szerint] az esküszegő kezét kell levágni, a cselszövőt pedig a nyelvétől megfosztani.) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. CzF.; ÉKsz.

esküszegő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
olyan 〈személy v. csoport〉, aki v. amely az esküjében vállalt kötelezettségét nem teljesíti, esküjét, fogadalmát nem tartja meg, megsérti, megszegi
Kitrni látott esküszeg Aga Akmet, Szabacsvár’ nyilt kapujába
(1830 Szőke József)
szép hazánk nagyobbrésze fölmentve egy esküszegő rút dynasztiának rabigája alól
(1849 Görgey Artúr)
[a francia forradalomban] szintén akadtak esküszegő katonák
(1998 Magyar Hírlap)
a. (ritk)
olyan 〈megnyilvánulás〉, amellyel vki esküszegést valósít meg
esküszegő árulás
(1848 Csányi László¹–Görgey Artúr)
Esküszegő bűn ha támad, Ne érezzen szúró vádat
(1883 Komjáthy Jenő ford.Lenau)
Lenkei százados szökése például nem egyéb, mint „szolgálati helyét önkényesen elhagyó” katona esküszegő tette
(1998 Magyar Hírlap)
II. főnév
olyan személy, aki az esküjében vállalt kötelezettségét nem teljesíti, esküjét, fogadalmát nem tartja meg, megsérti, megszegi
Az esküszegő, Hunyadi László megöletésének napján hal meg
(1839 Vörösmarty Mihály)
Az esküszegők vagy hamis esküt tevők nagyon kegyetlenül bűnhődnek népballadáinkban
(1972 Görömbei András)
[a Szent István törvénykönyveinek rendelkezései szerint] az esküszegő kezét kell levágni, a cselszövőt pedig a nyelvétől megfosztani.)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások