expiál ige 1a (vál)

1. ts ’〈hibát, vétket, elítélendő cselekedetet〉 jóvátesz, helyrehoz vki, ritk. vmi’ ❖ az etiquettben való hibítást [= hibázást] más úri udvarnál azzal expiáltam volna, hogy azon ceremóniás küszöböket szentségtelen lábaimmal soha többé nem érdekeltem volna (1804 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 791) | ha azon igazságos eszmétűl át volna hatva a rab, hogy ő a társaság ellen elkövetett bántalmit azáltal expiálhatja leginkább, ha ő még a börtönben is, mielőtt kiszabadul, késznek mutatja magát a társaság akármibeni szolgálatjára (1857 Széchenyi István CD1501) | Az apa bűnét expiálta a fiú dicső tette (1892 Jókai Mór CD18) | Hunyadi László kivégeztetése. Ez a törvénytelenség expiálja a Hunyadi-párt vétkét, a közvélemény előtt eltakarja a korábbi jogtalanságot s erőt ad az özvegynek, Szilágyi Erzsébetnek, hogy ifjabb fia számára követelje a hatalmat (1939 Mályusz Elemér CD43) | a szökevény fiú bűnét a szerencsétlen apa, idős Szabó, vagyona feláldozásával expiálni igyekezett (1980 Cseres Tibor C6897, 69).

1a. (rég, ritk) ’vmely mulasztásért, cselekedetért v. vétségért kiment vkit vki, ritk. vmi’ ❖ [Az öngyilkos II. Lajos király] holt testénél oly nagy a gyász, hogy a bajorok e pillanatban nem is gondolnak talán arra, hogy expiálni kell még a halottat (1886 Budapesti Hírlap jún. 15. C4733, 1) | Ábrányi Kornél, kinek beszéde nem nélkülözte írói vénájának zománcát, szintén a kormányklubba való útról hempergette el a köveket. A hírhedt „vékony hártyáért” formálisan expiálta magát, amit rokonszenvvel hallgatott a Ház (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | Szállási dr. sem említi kitűnő cikkében az én korábban megjelent hasonló tárgyú dolgozatomat. Lehet, hogy nem találkozott vele, de ha igen, akkor expiálja őt is az információ áradatról mondott megállapítása (1980 Orvosi Hetilap C8226, 1666).

2. tn (rég, ritk) ’bűnhődik, vezekel vki’ ❖ [egyes miniszterek] komoly munkával akartak expiálni azért a tényért, hogy a mostani kabinetben helyet foglaltak (1905 Pesti Hírlap dec. 21. C5653, 2) | az egész világot kielégíti azzal, hogy hosszas szabadságvesztéssel expiált a bűnéért, a fogságból jövet bizonyára általános részvétre talál (1910 Ambrus Zoltán CD10).

Sz: expiálás.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

expiál ❖ ige ◦ 1a ◦ (vál)
permalink
1. tárgyas
〈hibát, vétket, elítélendő cselekedetet〉 jóvátesz, helyrehoz vki, ritk. vmi
az etiquettben való hibítást [= hibázást] más úri udvarnál azzal expiáltam volna, hogy azon ceremóniás küszöböket szentségtelen lábaimmal soha többé nem érdekeltem volna
(1804 Csokonai Vitéz Mihály)
ha azon igazságos eszmétűl át volna hatva a rab, hogy ő a társaság ellen elkövetett bántalmit azáltal expiálhatja leginkább, ha ő még a börtönben is, mielőtt kiszabadul, késznek mutatja magát a társaság akármibeni szolgálatjára
(1857 Széchenyi István)
Az apa bűnét expiálta a fiú dicső tette
(1892 Jókai Mór)
Hunyadi László kivégeztetése. Ez a törvénytelenség expiálja a Hunyadi-párt vétkét, a közvélemény előtt eltakarja a korábbi jogtalanságot s erőt ad az özvegynek, Szilágyi Erzsébetnek, hogy ifjabb fia számára követelje a hatalmat
(1939 Mályusz Elemér)
a szökevény fiú bűnét a szerencsétlen apa, idős Szabó, vagyona feláldozásával expiálni igyekezett
(1980 Cseres Tibor)
1a. (rég, ritk)
vmely mulasztásért, cselekedetért v. vétségért kiment vkit vki, ritk. vmi
[Az öngyilkos II. Lajos király] holt testénél oly nagy a gyász, hogy a bajorok e pillanatban nem is gondolnak talán arra, hogy expiálni kell még a halottat
(1886 Budapesti Hírlap jún. 15.)
Ábrányi Kornél, kinek beszéde nem nélkülözte írói vénájának zománcát, szintén a kormányklubba való útról hempergette el a köveket. A hírhedt „vékony hártyáért” formálisan expiálta magát, amit rokonszenvvel hallgatott a Ház
(1890 Mikszáth Kálmán)
Szállási dr.doktor sem említi kitűnő cikkében az én korábban megjelent hasonló tárgyú dolgozatomat. Lehet, hogy nem találkozott vele, de ha igen, akkor expiálja őt is az információ áradatról mondott megállapítása
(1980 Orvosi Hetilap)
2. tárgyatlan (rég, ritk)
bűnhődik, vezekel vki
[egyes miniszterek] komoly munkával akartak expiálni azért a tényért, hogy a mostani kabinetben helyet foglaltak
(1905 Pesti Hírlap dec. 21.)
az egész világot kielégíti azzal, hogy hosszas szabadságvesztéssel expiált a bűnéért, a fogságból jövet bizonyára általános részvétre talál
(1910 Ambrus Zoltán)
Sz: expiálás
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások