f¹ fn -3B1 (kiejtve eff, fö, jelzőként is)  ef (írva: ritk), eff (írva: ritk)

1. ’a felső fogsor és az alsó ajak között képzett zöngétlen réshang’ ❖ f keményebben hangzik, hogy ſem v, p. o. f, v (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | A kiejtésbeli rokonság példái a következők is: v-f, l-r, m-n (1870 Névy László 8334006, 100) | Ha a fogad elvásik s leleffed az ajkad, Hova lesznek majd akkor szavaidból az eff-ek? (1932 Gellért Oszkár 9180036, 8) | a németben a v betű leggyakrabban f hangot jelöl (2003 Fodor István 3105001, 14).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (f, F)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, y, z (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Félhangzók v. folyók, melyek előre tett hangzó segélyével mondatnak ki, mint: f, l, m, n, r, s, sz, – kiejtésök: ef, el, em, en, er, esz (1864 Szvorényi József 8458002, 25) | egy kacskaringós F-et pingálván ki előbb kezdőbetűnek (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | Ph, a görög Φ betü latinos átírása. A Ph-val kezdődő, itt nem talált szók F betü alatt keresendők (1922 RévaiNagyLex. C5711, 420) | Mátéffy, két effel és ipszilonnal (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (összetételek előtagjaként) (Zene) ’〈a vonóshangszerek előlapján levő két nyílásra vonatkoztatva:〉 ennek az írásjegynek írott kisbetűjéhez hasonló alakú’ ❖ [A hegedűn] a felső födélzet, a vonó használatára szánt nyereg és hangfogó közti szabad téren jobbról és balról az u. n. F-hangnyilás […] van, melynek szabatos s ugyszólván geometrikus elhelyezése a legnagyobb befolyással van a hegedühangszer hangvibrációjára (1894 PallasLex. CD02) | Hegedűláb a hegedű f-lyukai között álló keresztléc, melynek az a feladata, hogy a húrokat emelje s rezgésüket a hangszekrényhez közvetítse (1930 ZeneiLex. CD49) | [a Stradivari-féle hegedűn] az f-lyukak erőteljesen hajlítottak (2003 MagyarNagyLex. C7365, 290).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg hatodik) dolog’ ❖ A’ ſzókötéſeknek külömböztetéſekre ſzükséges. a. (?) a’ kérdésjel […] b. (!) felkiáltásjel […] d. („) idézésjel […] e. (*) mutatójel, mutatótſillag […] f. (–) nyugvásjel (1779 Révai Miklós 7283025, 19) | A. megyében minden colonicalis telek birtokosa 15, B-ben 3 forintot fizet; […] E-ben s F-ben egy ötödik s hatodik adókivetési rendszer divatozik (1846 Eötvös József 8126039, 361) | Az OF rúd egyik vége F-nél a fűrészszel, O-nál pedig egy, tengelye körűl forogható hengerrel van összekötve (1861 Petzval Ottó 8368009, 513) | Alkotmány ünnepére be akarják fejezni az F- és G-épületet, november 7-re meg mind a tizenkettőt (1952 Molnár Zoltán 2051012, 43) | a periódusos rendszerben a csoportok (s-, p-, d-, f-mező) határainál a tulajdonságok hirtelen változnak, a szabályszerűségek érvényessége tehát hirtelen megszakad (2002 Tőkés Béla–Dónáth-Nagy Gabriella 3326001, 188).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első öt rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ [Somló Hedvig szonettjében] a rímelhelyezés is túlságosan szabad, az utolsó sor egyhelyütt a szonett első rímére csap vissza, mely tíz soron át fel sem bukkan (abab-cdcd-efe-fba) (1938 Radnóti Miklós CD10) | Kisfaludy Sándor kedvenc szakaszmértéke, a Himfy-strófa pedig ilyen szerkezetű: 8a, 7b, 8a, 7b, 8c, 7d, 8c, 7d, 8e, 8e, 7f, 7f (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. CzF.; ÉrtSz. f¹; ÉKsz. f¹; IdSz.

f² fn -3B1 (jelzőként is) (Zene)  ef (írva: ritk)

’〈oktávonként változó hangmagassággal:〉 a mai törzshangsor negyedik hangja, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ az ollyan Klávirban, mellyben öt Oktáva van, a’ leg-alsó négy Hangot, t. i. az F, G, A és H-t nevezik Kontra hangoknak (1802 Gáthy István C1857, 21) | az egész létrának két hasonló fele van, melyekben c, d, e, f képzi az egyik, g, a, h, c pedig a másik felet: mindkettőben egyenlő menetét észelelhetjük [!] a nagy és kis lépcsőknek (1867 Bartalus István 8030002, 4) | Az alsó c-től a felső f-ig énekel egész könnyüséggel (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 46) | A jobbkéz mutatóujjának segítségével az f hangot szólaltatjuk meg [a furulyán] (1952 Rajeczky Benjamin 9549001, 7) | A magas F fölötti hangok képzése nem természetes, nehézkes és olykor síróssá csuklik (1997 Magyar Hírlap CD09).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre a hangra mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ [kottában skála felirataként:] F dur (1802 Gáthy István C1857, 90) | Negyed (quart), a diatonikus hangsorban az alapzöngétől számítva a negyedik természetes fok. p. a C-skálában a G, az F-skálában a B stb. (1896 PallasLex. CD02) | F-dur […]. Mint skála: f, g, a, b, c, d, e. Előjegyzése egy b. Mint akkord: f, a, c (1913 RévaiNagyLex. C5703, 227) | Weber életművét a zenetörténészek általában romantikusnak tekintik, s ezt erősítené a klarinétverseny hangneme, a drámai f-moll is (1996 Magyar Hírlap CD09).

b. (összetétel előtagjaként) ’〈ötvonalas kottaírásban:〉 a vonalrendszer élén álló, a hangjegyek magassági értékét e hang azon változatának elhelyezésével meghatározó 〈zenei kulcs〉, amely az ún. kis oktávba esik’ ❖ [a basszuskulcsot] másképpen nevezik F Kultsnak-is (1802 Gáthy István C1857, 19) | az F-kulcs vonalán az f hang állott; ezt a vonalat rendesen vörös szinnel emelték ki, míg a c-vonal szine a sárga volt. […] Az u. n. basszuskulcs, vagyis a ma használatos f-kulcs alakja az F betü jelöléséből ered (1930 ZeneiLex. CD49) | F-kulcs: zenei jel. Az ötvonalas hangjegyírásban a kis F (f) hang helyét jelöli ki. Három fajtája ismert: a harmadik vonalon baritonkulcsnak, a negyediken basszuskulcsnak, az ötödiken szubbasszuskulcsnak nevezik. Jelenleg már csak a basszuskulcsot használják (1999 MagyarNagyLex. C5821, 70).

c. (összetételek előtagjaként) ’ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amely szólamát transzponálva, a kottában lejegyzett hangmagasságnál kvinttel mélyebben v. kvarttal magasabban szólaltatja meg’ ❖ Riedl uj vadászkürtjének trombitaszerü alakja van s billentyűkkel van ellátva, a hangok általa olvadóbbak s a zenészek sok ohajtásának teljesen megfelel. Készitője e hangszernek „angol F-kürt” nevet adott (1854 Vasárnapi Újság CD56) | F klarinét (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a c¹-nek irt hangot az F-kürt f-nek, az F-trombita f¹-nek s hasonlóan a B-trombita b-nek, a D-trombita d¹-nek játssza (1931 ZeneiLex. CD49) | f, F: […]. – Transzponáló hangszereknél a hangolás jelzése (pl. F-kürt, F-oboa (angolkürt), F-trombita) (1998 MagyarNagyLex. C5820, 639).

Vö. ÉrtSz. f²; ÉKsz. f²

f³ (-1A) l. fa²

fa² fn -1A (jelzőként is) (Zene)  f, fá

’〈a relatív szolmizációban:〉 vmely dúr hangsor negyedik hangja, ill. 〈régen:〉 vmely hangsor előző hangját kis szekund hangközzel követő hang’ ❖ Hadd hallgatom, mint zenged itt a sol, fá-t (1866 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | [a hat hangból álló hexachord hangsorra épülő] szolmizáció-rendszer legfőbb szabálya, hogy mindenütt, ahol félhangtávolság van, mi-t kell mondani énekléskor a félhangtávolság alsó hangjára és fa-t a felső hangjára (1931 ZeneiLex. CD49) | (m-f-s, m-f-s, m-d-r-d – Agyigó, agyigó, fassang, fassang (1980 NéprajziLex. CD47) | A [kínai 2400–2500 éves pien-csung leletek harangjain megszólaltatható] két hang hangköze kisterc (a zenében járatlanok kedvéért: pl. re-fá), esetenként nagyterc (dó-mi) (2000 Természet Világa CD50).

Vö. ÉrtSz. fa²; ÉKsz. fa²; IdSz.

F l. farad

farad fn  F

1. (Fiz) ’〈az elektromos (vezetőt jellemző) kapacitás mértékegységeként:〉 vmely elektromos vezetőt 1 coulomb töltéssel 1 volt feszültségűre feltöltő kapacitás’ ❖ Farad (Faraday után elnevezve), elektromos vezetők kapacitásának egysége. Valamely vezető akkor birja az elektromos kapacitásnak ezen egységét, ha az egy coulomb nagyságu elektromos mennyiséggel töltendő, hogy abban egy voltnyi feszültség létrejöjjön, föltéve, hogy minden közelében lévő vezető a földdel össze van kapcsolva (1894 PallasLex. CD02) | Az elektromos kapacitás egysége azon vezető kapacitása, melyben egy Coulomb-töltés egy Volt-potenciált létesít. Elnevezése Farad; jelzése: F (1912 RévaiNagyLex. C5702, 326) | Ha a fenti képletekben a hosszmértéket m-ben helyettesítjük, a kapacitás értékét F-ban kapjuk (1972 MűszakiLex. C6239, 437).

1a. (jelzőként) ’vhány ilyen egységnyi 〈mennyiség〉’ ❖ 1 farad kapacitású az a kondenzátor, amelyet 1 coulomb töltés 1 volt feszültségre tölt fel (1998 MagyarNagyLex. C5820, 685).

1b. ’vhány ilyen egységnyi kapacitás’ ❖ a sűritők telitési képessége nem változott és mégis az elsőnél 300 Faraddal több villamossággal rendelkezünk (1885 Vasúti és Közlekedési Közlöny C8413, 67) | A gyakorlatban még a farad is tulságos nagy egység volna; még a földgömb kapacitása is csak 0,000707 farad volna. Ennélfogva egy milliomod farad vétetik egységül, s ezt mikrofaradnak nevezik (1894 PallasLex. CD02) | 1 F = 1 C/V (1998 MagyarNagyLex. C5820, 685).

2. (Vill) ’elektromágneses indukció révén létrejött váltakozó áram’ ❖ Négy hónapig kezelve a hólyagot naponta kétszer argentummal, faraddal nem javult (1927 Orvosi Hetilap C8177, 354) | petyhüdt bénulás, atrophia esetén a galvánárammal fokozzuk az ideg-izom ingerlékenységét és egyidejüleg faraddal izgatjuk (1939 Orvosi Hetilap C8189, 30).

Vö. ÉKsz.; IdSz.