fásul tn ige
1. ’〈vki(nek a szíve, lelke, kedélye) vmely negatív élmény, kül. gond, baj hatására〉 keménnyé, rideggé, ill. érzéketlenné, közönyössé (és így vkivé v. vmilyenné) válik’ ❖ Fásúlok: lignesco. Item: Rigesco, torpesco (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 35) | [a bölcs ember] hazájához, nemzetéhez hü, s szolgálatukban állhatatos, örülni fog lelke más nemzetek erény vivta-ki szép diadalmin, s szive soha nemtelen, ott zsibbasztó irigységre nem fásul, de minden tett, mely az emberiséget dicsőiti, inkább nemes versenyre lobbantja őt (1835 Széchenyi István CD1501) | az ember öregszik s az élet bajaival vívott harczok után kedélyünk fásulni s lelkünk komorodni kezd (1887 e. Podmaniczky Frigyes 8370001, 78) | még az ő fásuló lelke is lázadozott az ellen, hogy a ma is úgy teljék, mint a tegnap (1910 Tóth Wanda CD10) | Jó kezek belőlük [ti. a falusi értelmiségből] gyúrhatnának tevékeny, szociális tudattal rendelkező falusi vezetőréteget. Az adott helyzetben azonban Oblomovokká fásulnak (1937 Féja Géza 9138002, 61) | [Háziorvosként] időről időre kedvtelenség fog el, fásulni kezdek (1996 Magyar Nemzet nov. 14. C8371, melléklet II.).
2. (rég) ’〈vki(nek a teste, vmely testrésze)〉 zsibbad, érzéketlenné válik, ill. (vmilyenné v. vmivé) merevedik’ ❖ Fásúlok [=] keményedem, merevedem (el-fásúlt a’ teſte, a’ gyümlts.) (1784 Kisded szótár C0815, 27) | Fásúlva esett-le székéről az elszigorult atya ezen irtóztató tapasztalásra [ti. eltűnt gyermekének véres ruháját meglátva] (1832 Makáry György C3313, 155) | voltak mégis ellenünkben némellyek, […] kiknek szemei boszuság dühétül lángoltak ’s kezeik ököllé fásultak (1843 Jelenkor C8309, 211) | Ajkim fásulni kezdenek. Csókold le csak rólok az elválasztó halált! (1848 Életképek C0106, 346) | A parasztanyák megkövült fájdalmán, kifejezéstelenné fásult arcán egy egész kornak és az emberi élet egész kiterjedésének tragikuma fejeződik ki (1926 Elek Artúr CD10).
3. (ritk) ’〈növény(i rész), es. gomba〉 keménnyé, fássá válik, fásodik’ ❖ Fásúlok [=] keményedem, merevedem (el-fásúlt a’ teſte, a’ gyümlts.) (1784 Kisded szótár C0815, 27) | [az elfagyott] hajtásnak még eleven részét, mihelyt az kissé fásulni kezd, ugy kell visszametszeni, a mint az egy éves szőlőt az első tavaszszal szoktuk (1895 Nemzet febr. 10. C0394, [9]) | nem szabad elvénülését bevárnunk, mert szára hamar fásul és az elvénült bíborherét a jószág már kevésbé szereti (1936 Budapesti Hírlap márc. 8. C4724, 24) | [A sárga gévagomba] húsa: fiatalon puha, nedvdús, könnyen vágható, fehéres színű. Öregedve fásul, morzsalékonnyá válik (1992 Magyar Nemzet jún. 13. C8367, melléklet III.).
Ö: el~, meg~.
Vö. CzF. fásúl · fásul; ÉrtSz.; TESz. fa; ÉKsz.