fagyáspont fn 3A1

1. (rendsz. birtokszóként) (Fiz v. Kém) ’az a hőmérséklet, amelyen lehűléskor vmely folyékony, es. 〈régen:〉 gáz halmazállapotú anyag szilárd halmazállapotúvá válik, ill. ez a hőmérsékleti érték mint vmely elem vagy vegyület fizikai tulajdonsága’ ❖ A’ Reauműréhoz hasonlónak [ti. hőmérőnek] készítésére a’ fellyebb emlitett üvegtsőt megfestett égettborral kell meg tőlteni és azon módon valamint a’ Fahrenheit Thermometrumán a’ három pontokat, úgymint: a’ természeti fagyáspontot [ti. a víz megfagyásának hőmérsékletét], a’ mesterséges fagyáspontot [ti. a szalmiák vizes oldatáét], és a’ forráspontot ki kell keresni. A’ természeti fagyásponthoz, a’ mellynél a’ Fahrenheit Thermometromán 32 grádust számlálnak, null pontot tesznek (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315014, 196) | [Raoult francia kémikus] megállapította az összefüggést a vegyületek molekulasúlya s oldatainak fagyáspontja között (1897 PallasLex. CD02) | Mivel a tiszta mustárgáz 14.3 C fokon, a technikai termék pedig a szennyeződések miatt 5–14 fok között megfagy, a világháborúban széntetrakloridot, klórbenzolt stb. adtak hozzá, hogy fagyáspontját csökkentsék (1938 Kiss Dénes² 2138001, 304) | A megolvasztott kristályos szilárd anyagot lehűtve az olvadék általában megszilárdul, ha eléri az előbbi hőmérsékletet [ti. az olvadáspontot], amit ilyenkor fagyáspontnak nevezünk. A jég olvadáspontja és a víz fagyáspontja normálnyomáson egyaránt 0 °C (2000 Természet Világa CD50).

2. (kissé rég) ’fagypont mint időjárási paraméter, ill. 〈hőmérőn:〉 az ezt jelző vonal, pont, fagylalópont’ ❖ Reggel a’ levegő 5 grádusra állott a’ fagyáspont alatt (1818 Hasznos Mulatságok C0177, 15) | [Kaliforniában] a D-i pusztákon nyáron a déli órákban türhetetlen a hőség (40–48°), éjjel a levegő itt is lehül (22–25°); mig a partokon a fagyáspont alá ritkán esik a hőmérő, itt a fagyok gyakoriak (1895 PallasLex. CD02) | zord idő uralkodik, a hőmérséklet alig emelkedik 2 fokkal a fagyáspont fölé (1933 Az állatok világa ford. CD46).

ÖE: ~csökkenés.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

fagyáspont ❖ főnév ◦ 3A1 ◦
permalink
1. (rendsz. birtokszóként) (Fiz v. Kém)
az a hőmérséklet, amelyen lehűléskor vmely folyékony, es. 〈régen:〉 gáz halmazállapotú anyag szilárd halmazállapotúvá válik, ill. ez a hőmérsékleti érték mint vmely elem vagy vegyület fizikai tulajdonsága
A’ Reauműréhoz hasonlónak [ti. hőmérőnek] készítésére a’ fellyebb emlitett üvegtsőt megfestett égettborral kell meg tőlteni és azon módon valamint a’ Fahrenheit Thermometrumán a’ három pontokat, úgymint: a’ természeti fagyáspontot [ti. a víz megfagyásának hőmérsékletét], a’ mesterséges fagyáspontot [ti. a szalmiák vizes oldatáét], és a’ forráspontot ki kell keresni. A’ természeti fagyásponthoz, a’ mellynél a’ Fahrenheit Thermometromán 32 grádust számlálnak, null pontot tesznek
(1818 Mokry Benjámin ford.–Möller²)
[Raoult francia kémikus] megállapította az összefüggést a vegyületek molekulasúlya s oldatainak fagyáspontja között
(1897 PallasLex.)
Mivel a tiszta mustárgáz 14.3 CCelsius fokon, a technikai termék pedig a szennyeződések miatt 5–14 fok között megfagy, a világháborúban széntetrakloridot, klórbenzolt stb.s a többi adtak hozzá, hogy fagyáspontját csökkentsék
(1938 Kiss Dénes²)
A megolvasztott kristályos szilárd anyagot lehűtve az olvadék általában megszilárdul, ha eléri az előbbi hőmérsékletet [ti. az olvadáspontot], amit ilyenkor fagyáspontnak nevezünk. A jég olvadáspontja és a víz fagyáspontja normálnyomáson egyaránt 0 °CCelsius
(2000 Természet Világa)
2. (kissé rég)
fagypont mint időjárási paraméter, ill. 〈hőmérőn:〉 az ezt jelző vonal, pont, fagylalópont
Reggel a’ levegő 5 grádusra állott a’ fagyáspont alatt
(1818 Hasznos Mulatságok)
[Kaliforniában] a D-idéli pusztákon nyáron a déli órákban türhetetlen a hőség (40–48°), éjjel a levegő itt is lehül (22–25°); mig a partokon a fagyáspont alá ritkán esik a hőmérő, itt a fagyok gyakoriak
(1895 PallasLex.)
zord idő uralkodik, a hőmérséklet alig emelkedik 2 fokkal a fagyáspont fölé
(1933 Az állatok világa ford.)
ÖE: fagyáspontcsökkenés
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások