faragó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → farag.
II. mn
’a faragást mint műveletet alkalmazó 〈mesterség v. ipar〉’ ❖ Számos községben a faragó háziipar a lakosság jelentős részének foglalkozásává, következésképp a település arculatának meghatározójává vált: ilyenek a Bakonyban Bakonybél, Kislőd, Lókút, Baranyában Császta, Szászvár (1991 Magyar néprajz CD47).
a. ’ezt a mesterséget (foglalkozásszerűen) űző 〈ember (keze)〉’ ❖ Ezt [ti. aranyat] rakok a’ hegyes ’s éles tz-kövekbe: Hogy több kárt tegyek a’ faragó kezekbe. Míg meg-adja magát a’ hegy, ’s a’ k-bánya Sok Légio ember leſzſz halál’ ſákmánnya (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121004, 148) | ha valamelly oszlop elkorhadt vagy keresztfa hiányzik, a faragó béres azonnal pótolja helyre (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045010, 41) | Körösfőn, mennyi művészi készség Péntek Gyugyi Györgyben! Faragó földmíves, ő is, amikor ráér (1907 Malonyay Dezső CD07) | [Szentgálon] bognárok és faragó specialisták foglalkoztak a [szánkók] készítésével (1999 Magyar néprajz CD47).
b. ’faragáshoz haszn. 〈eszköz〉:’ ❖ mindenféle faragó vagy ütő szerszám (1805 Pethe Ferenc 8364019, 584) | Bárd, szekerce-alaku, de szélesebb pengéjü, vasból való vágó és faragó eszköz (1893 PallasLex. CD02) | [bot faragásakor a] tollkésnek közepén kettétört pengéje volt a faragó és véső szerszám (1904 Pesti Hírlap szept. 14. C5652, 3).
III. fn
1. (jelzőként is) ’faragással foglalkozó személy, es. ács, ill. ilyen személy munkája mint mesterség’ ❖ Valának itt Szötsök, Varga’, Faragókkal, Lakatos, Timár, Pék, Méſzáros, Szabókkal (1774 Dugonics András C1484, 173) | A melléképületekben mintegy 140 indián család lakik, kik valamennyien spanyolul beszélnek, irnak és olvasnak. E mellett kovács, asztalos, szabó, szijgyártó, faragó, csizmadia, stb. mesterségeket űznek a csinosan felszerelt műhelyekben (1858 Xantus János 8531006, 168) | csináltasd meg kérlek, a faragóval, a kitördelt sorompót a kripta körül (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Pénzeskút, Borzavár, Csesznek, Bakonyszentkirály faragói keréktalpat, járomfát, gereblyét, nyírágseprűt, lapátot, villát készítettek (1959 Vajkai Aurél 9750001, 30) | az ekéket a bognárok (háziiparos faragók is) készítik (1991 Magyar néprajz CD47).
2. ’faragáshoz haszn. eszköz’ ❖ Hátt erdre siettünk? Jó fákat kikeressünk, Fúróval, faragóval, Vésvel, kivonóval [= vonókéssel] (1784 Ákáb István C0575, 41).
2a. ’ceruzahegyező’ ❖ ÉKsz.².
3. (birtokszóként) ’vmit létrehozó, kitaláló, ill. a saját szerencséjét, jólétét kialakító személy’ ❖ A’ harmadiknak [ti. a világi szerencse harmadik típusának] mi vagyunk faragói mesterséggel (1773 Faludi Ferenc C1665, 84) | Magadnak kellene lenned szerencséd faragójának (1793 Dugonics András C1458, 27) | az új szók faragóira semmi nehézségünk nem lehet (1817 Édes Gergely C1546, IX) | Sergei ezreivel meguszandja Sajó sebes árját A szirtkeblü Kadán, mint véres csel faragója (1879 Szabó Dávid C3764, 175).
Ö: fa~, füst~, kép~, kő~, rím~, vers~.
ÖU: bálvány~, csont~, dal~, deszka~, drágakő~, élc~, elefántcsont-~, ének~, érc~, fejfa~, fej~, frázis~, fúró-~, gránit~, íj~, könyv~, mű~, név~, oszlop~, pad~, pecsét~, penna~, szobor~, szó~, szójáték~, teknő~, toll~, tuskó~, tyúkszem~, újság~, vígjáték~.
ÖE: ~anyag, ~asztal, ~balta, ~bárd, ~deszka, ~fejsze, ~féreg, ~férgecske, ~iskola, ~kasza, ~kés, ~műhely, ~művész, ~művészet, ~oszlop, ~pad, ~szekerce, ~szer, ~szerszám, ~szín, ~tőke, ~törzsök, ~vas.
Vö. CzF. faragó¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. farag; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, faragóbéres, faragóember