faszén fn 

1. ’szénégető kemencében, boksában stb. levegőtől elzárva, nagy hőmérsékleten történő hevítéssel fából létrejövő elszenesedett anyag (mint termék)’ ❖ A’ fellyebb emlitett kſzén bányáról, még most egyebet nem irhatok, hanem hogyha az tökéletességre menénd, sok ſzép erdk és fák meg mentetnek az által a’ tztl, és hogy sokkal oltsóbban lehet ahoz jutni, mint a’ fa ſzénhez (1794 Magyar Kurír C0325, 751) | [A folyóból merített vizet] legjobb likacsos kövön átszürni vagy tiszta kavicsból és faszénből készített szürő-gépen (1844 Zimmermann Jakab 8560002, 22) | [Csehország egyes vaskohói] saját területükön kapható, illetőleg olcsón beszerezhető faszén híjában a jelenkor coaks-kemenczéinek nagy arányú termelésével nem bírják ki a versenyt, a miért is e faszénnel olvasztó régi magas kemenczék közűl sok meg is szűntette a munkát (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Olaszországban] manap is gyakori pl. a rajzoló rögtönző, aki krétával, faszénnel az utcák gyalogjárójára pár pillanat alatt fölrajzolja a kivánt képet (1924 RévaiNagyLex. C5712, 410) | faszenet izzítottam a vasalóban (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 133) | Jó faszenet bükkfából lehet égetni, de alkalmanként gyertyánt, kőrist, cserfát is hasznosítottak e célra (1991 Magyar néprajz CD47).

2. (kissé rég, ritk) ’talajba került, levegőtől elzárt növényi maradványokból keletkezett, az elszenesedés folyamatának korai szakaszában levő, alacsony fűtőértékű kőszénfajta, tőzeg v. lignit, ill. megkövesedett, elszenesedett famaradvány’ ❖ Az Áſovány vagy földi fa-ſzén (lignum foſſile) haſonlóképen a’ földben mélyen bé-temetdve találtatik; és a’ k-ſzéntl annyiba külömböz, hogy e ben a’ fák ſok hellyt egéſz formában meg-vagynak (1786 Mátyus István C3067, 344) | [a párizsi lakosok a jegenyefából készített] ſzenet, mellynek ſemmi ártalmas ſzaga és ize nintsen, jobnak talállyák, a’ fa, és k szénnél (1801 A Mezei Gazdaságot Tárgyazó Jegyzések C6090, 96) | [Az Alsó-Ausztriában található széntelepeken] maga a szén, tulajdonképen lignit, világosan látható faszerkezettel, helyenként egy-egy réteg barna agyaggal, faszénnel és növényhamuval, igen jó minőségű (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A szerves növényi anyagok rothadásánál az első stádium a tőzeget v. tufát adta, mely még rugalmas, rostos, határozottan növényi jellegű; a második a lignit, – faszén, – mely már ásványi jellegű, de a fa rétegei könnyen felismerhetők (1927 TolnaiÚjLex. C5726, [192]) | tanúltuk iskolába is, hogy a fődbe mi van. Anyagok, meg ez meg az. A víz onnan győ, a faszén onnan gyön (1999 Az Európai Folklór Intézet kiadványai CD48) | találtak olyan karbon időszaki famaradványokat, melyek jól bírták a nagy tüzeket, és az e korból fennmaradt szenek némelyike legalább 30 százaléknyi fosszilis faszenet tartalmaz (2003 Természet Világa ford. CD50).

ÖE: ~parázs, ~por.

Sz: faszenes.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

faszén ❖ főnév
permalink
1.
szénégető kemencében, boksában stb. levegőtől elzárva, nagy hőmérsékleten történő hevítéssel fából létrejövő elszenesedett anyag (mint termék)
A’ fellyebb emlitett kſzén bányáról, még most egyebet nem irhatok, hanem hogyha az tökéletességre menénd, sok ſzép erdk és fák meg mentetnek az által a’ tztl, és hogy sokkal oltsóbban lehet ahoz jutni, mint a’ fa ſzénhez
(1794 Magyar Kurír)
[A folyóból merített vizet] legjobb likacsos kövön átszürni vagy tiszta kavicsból és faszénből készített szürő-gépen
(1844 Zimmermann Jakab)
[Csehország egyes vaskohói] saját területükön kapható, illetőleg olcsón beszerezhető faszén híjában a jelenkor coaks-kemenczéinek nagy arányú termelésével nem bírják ki a versenyt, a miért is e faszénnel olvasztó régi magas kemenczék közűl sok meg is szűntette a munkát
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Olaszországban] manap is gyakori pl.például a rajzoló rögtönző, aki krétával, faszénnel az utcák gyalogjárójára pár pillanat alatt fölrajzolja a kivánt képet
(1924 RévaiNagyLex.)
faszenet izzítottam a vasalóban
(1941 Gelléri Andor Endre)
Jó faszenet bükkfából lehet égetni, de alkalmanként gyertyánt, kőrist, cserfát is hasznosítottak e célra
(1991 Magyar néprajz)
2. (kissé rég, ritk)
talajba került, levegőtől elzárt növényi maradványokból keletkezett, az elszenesedés folyamatának korai szakaszában levő, alacsony fűtőértékű kőszénfajta, tőzeg v. lignit, ill. megkövesedett, elszenesedett famaradvány
Az Áſovány vagy földi fa-ſzén (lignum foſſile) haſonlóképen a’ földben mélyen bé-temetdve találtatik; és a’ k-ſzéntl annyiba külömböz, hogy e ben a’ fák ſok hellyt egéſz formában meg-vagynak
(1786 Mátyus István)
[a párizsi lakosok a jegenyefából készített] ſzenet, mellynek ſemmi ártalmas ſzaga és ize nintsen, jobnak talállyák, a’ fa, és k szénnél
(1801 A Mezei Gazdaságot Tárgyazó Jegyzések)
[Az Alsó-Ausztriában található széntelepeken] maga a szén, tulajdonképen lignit, világosan látható faszerkezettel, helyenként egy-egy réteg barna agyaggal, faszénnel és növényhamuval, igen jó minőségű
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A szerves növényi anyagok rothadásánál az első stádium a tőzeget v.vagy tufát adta, mely még rugalmas, rostos, határozottan növényi jellegű; a második a lignit, – faszén, – mely már ásványi jellegű, de a fa rétegei könnyen felismerhetők
(1927 TolnaiÚjLex.)
tanúltuk iskolába is, hogy a fődbe mi van. Anyagok, meg ez meg az. A víz onnan győ, a faszén onnan gyön
(1999 Az Európai Folklór Intézet kiadványai)
találtak olyan karbon időszaki famaradványokat, melyek jól bírták a nagy tüzeket, és az e korból fennmaradt szenek némelyike legalább 30 százaléknyi fosszilis faszenet tartalmaz
(2003 Természet Világa ford.)
ÖE: faszénparázs, faszénpor
Sz: faszenes
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások