🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fegyverforgató mn és fn 1A

I. mn

1. ’fegyveresen harcoló, katonáskodó, ill. arra képes, alkalmas 〈személy, csoport〉’ ❖ Ha én valaha népies eposz írására vetném fejemet: a fejedelmek korából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak (1847 Arany János C0642, 61) | a nőnek, még a fegyverforgató nőnek is, a mentés, segítés, ápolás a voltaképi föladata (1877 Greguss Ágost C1906, 65) | [az államnak] nincs is többé szüksége állandó katonaságra; hódítani nem akar, védelmére pedig készen áll minden fegyverforgató polgára (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Azt akarod mondani, hogy nem vagytok jó fegyverforgató emberek? (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 219) | a duma fődeákja, ősi szokás szerint […] a tengernyi, összeszaladt népnek messzehalló hangon olvasta föl a cári ukázt, hogy a fegyverforgató embereknek a svéd városok ellen kell vonulniok (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 492) | a 17. század közepétől a hadtudományi nyomtatványok legjelentősebb olvasói rétege a hivatásszerűen fegyverforgató arisztokrácia lett (1997 Domokos György et al. CD40).

2. ’fegyveres harcra, katonáskodásra alkalmas 〈életkor〉’ ❖ A kezdetleges népek korosztálytagozódásának képe azt mutatja, hogy ezeknél a fegyverforgató korban lévő férfiak az egész népesség egyötöd-egyheted részét teszik ki (1949 Molnár Erik 9452001, 114) | Az 1960-as népszámlálás adatai szerint a 8650 kataszteri hold földön, 1040 lakóház 3966 emberéből mindenki itt dolgozik, aki csak „fegyverforgató” korban van (1963 Magyar Nemzet aug. 18. C0356, 5) | Hondurasban a fegyverforgató korban levő férfiakat azonnal táborba szállították, ahol besorozták őket az ellenforradalmi hadseregbe (1986 Népszabadság febr. 4. C7836, 6).

II. fn

’fegyveres harccal, katonáskodással (hivatásszerűen) foglalkozó személy’ ❖ te katona vagy, gyakorlott fegyverforgató (1843 Vahot Imre C4637, 16) | Ezen kor [ti. az 1840-es évek] túlbecsülve a fegyverforgatókat és a kardmesterséget, lealacsonyítónak tekinté a földmíves munkát (1845 Mezőgazdaság és agrártársadalom C3081, 27) | mink polgárok vagyunk, nem fegyverforgatók (1922 Móricz Zsigmond 9462004, 219) | az a tény, hogy idegen fegyverforgatók laktak a falvakban, sok apró súrlódást okozott (1971 Fogarassy László CD52) | [Júda törzse] 76 500 fegyverforgatót számlált (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte tegnap egy német bíróság Carlosnak „a Sakálnak” egyik fegyverforgatóját, Johannes Weinrich „urbánus gerillát” (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fegyverforgató melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
fegyveresen harcoló, katonáskodó, ill. arra képes, alkalmas 〈személy, csoport〉
Ha én valaha népies eposz írására vetném fejemet: a fejedelmek korából venném tárgyamat. Festeném a népet szabadnak, nemesnek, fegyverforgatónak
(1847 Arany János)
a nőnek, még a fegyverforgató nőnek is, a mentés, segítés, ápolás a voltaképi föladata
(1877 Greguss Ágost)
[az államnak] nincs is többé szüksége állandó katonaságra; hódítani nem akar, védelmére pedig készen áll minden fegyverforgató polgára
(1904 Nagy képes világtörténet)
Azt akarod mondani, hogy nem vagytok jó fegyverforgató emberek?
(1922 Móricz Zsigmond)
a duma fődeákja, ősi szokás szerint […] a tengernyi, összeszaladt népnek messzehalló hangon olvasta föl a cári ukázt, hogy a fegyverforgató embereknek a svéd városok ellen kell vonulniok
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
a 17. század közepétől a hadtudományi nyomtatványok legjelentősebb olvasói rétege a hivatásszerűen fegyverforgató arisztokrácia lett
(1997 Domokos György et al.)
2.
fegyveres harcra, katonáskodásra alkalmas 〈életkor〉
A kezdetleges népek korosztálytagozódásának képe azt mutatja, hogy ezeknél a fegyverforgató korban lévő férfiak az egész népesség egyötöd-egyheted részét teszik ki
(1949 Molnár Erik)
Az 1960-as népszámlálás adatai szerint a 8650 kataszteri hold földön, 1040 lakóház 3966 emberéből mindenki itt dolgozik, aki csak „fegyverforgató” korban van
(1963 Magyar Nemzet aug. 18.)
Hondurasban a fegyverforgató korban levő férfiakat azonnal táborba szállították, ahol besorozták őket az ellenforradalmi hadseregbe
(1986 Népszabadság febr. 4.)
II. főnév
fegyveres harccal, katonáskodással (hivatásszerűen) foglalkozó személy
te katona vagy, gyakorlott fegyverforgató
(1843 Vahot Imre)
Ezen kor [ti. az 1840-es évek] túlbecsülve a fegyverforgatókat és a kardmesterséget, lealacsonyítónak tekinté a földmíves munkát
(1845 Mezőgazdaság és agrártársadalom)
mink polgárok vagyunk, nem fegyverforgatók
(1922 Móricz Zsigmond)
az a tény, hogy idegen fegyverforgatók laktak a falvakban, sok apró súrlódást okozott
(1971 Fogarassy László)
[Júda törzse] 76 500 fegyverforgatót számlált
(1989 HaagLex. ford.)
Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte tegnap egy német bíróság Carlosnak „a Sakálnak” egyik fegyverforgatóját, Johannes Weinrich „urbánus gerillát”
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások