fád¹ mn 12A3

1. ’egykedvűséget, közönyt mutató, unott 〈magatartás, megnyilvánulás〉, ill. ilyen magatartású, viselkedésű 〈személy〉’ ❖ Kálmán, fád udvarisággal. [–] Dehogy, világért sem (1850 Dobsa Lajos C1421, 122) | a főváros „legfádabb” gavallérja benyitott az ajtón (1890 Budapesti Hírlap márc. 7. C4737, 2) | A papné fád csöndességgel nézte őket (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Ványa elől elég fádan kitérni. Az ő fojtott, mániás esdeklését Jelena egyszerűen lerázza magáról (1996 Magyar Hírlap CD09) | A szépasszonyok szokatlanul fádak és míszek, s a nyűglődő férfiak látnivalóan rutinból hajtanak rájuk (1996 Magyar Hírlap CD09) | [egy színésznő] a fogyasztói társadalom jelképeként, bevásárlószatyrokkal megpakoltan, fád arccal, mulatságosan többször végigvonul a színen (2001 Magyar Hírlap CD09).

2. ’egyhangú, unalmas 〈esemény, történet〉’ ❖ minek is maradnának ők a’ tárgy szoros taglalása mellett? hiszen ez igen fade (1842 Pesti Hírlap CD61) | társalgásuk kétség kivül fade volt (1854 Kemény Zsigmond C2613, 86) | a [balassa]gyarmati mulatságaink fád voltát már előre érezem (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | A Gyurkovics-lányok nem remekmű, maga Herczeg is írt jobbat, mint ezt a hét egyformán végződő s egyformán fád históriát (1979 Gyergyai Albert 9202005, 24).

2a. ’fakó, halvány, fénytelen 〈szín〉, ill. kevéssé erős, jellegtelen 〈íz, szag〉’ ❖ fád szagú, eves folyadék ürül belőle [ti. a tumorból] (1896 Orvosi Hetilap C8146, 54) | [a csípős tunéziai ételeket] alig gyűri le az európai iny. Annál többet esznek az arabs vendégek, akik fádnak és izetlennek találják az európai konyhát (1927 Pesti Hírlap jan. 14. C5675, 8) | A varroda, ahol napja múlt, nézetei, mozdulatai készültek s az a fád kartonszag a ruhájába evődött (1940 Németh László² 9485002, 21) | Nekem nem tetszik, amikor a virágos fotelhez virágos, a fád lila kanapéhoz fád lila festményt vásárolnak (1999 Lakáskultúra CD39) | A női ruhák télen vastag anyagból készültek, nyáron meg vékonyból. Általában fád színekben csüngtek a fogasokon, három-négyféle fazon (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

fád¹ melléknév 12A3
1.
egykedvűséget, közönyt mutató, unott 〈magatartás, megnyilvánulás〉, ill. ilyen magatartású, viselkedésű 〈személy〉
Kálmán, fád udvarisággal. [–] Dehogy, világért sem
(1850 Dobsa Lajos)
a főváros „legfádabb” gavallérja benyitott az ajtón
(1890 Budapesti Hírlap márc. 7.)
A papné fád csöndességgel nézte őket
(1917 Móricz Zsigmond)
Ványa elől elég fádan kitérni. Az ő fojtott, mániás esdeklését Jelena egyszerűen lerázza magáról
(1996 Magyar Hírlap)
A szépasszonyok szokatlanul fádak és míszek, s a nyűglődő férfiak látnivalóan rutinból hajtanak rájuk
(1996 Magyar Hírlap)
[egy színésznő] a fogyasztói társadalom jelképeként, bevásárlószatyrokkal megpakoltan, fád arccal, mulatságosan többször végigvonul a színen
(2001 Magyar Hírlap)
2.
egyhangú, unalmas 〈esemény, történet〉
minek is maradnának ők a’ tárgy szoros taglalása mellett? hiszen ez igen fade
(1842 Pesti Hírlap)
társalgásuk kétség kivül fade volt
(1854 Kemény Zsigmond)
a [balassa]gyarmati mulatságaink fád voltát már előre érezem
(1872 Mikszáth Kálmán)
A Gyurkovics-lányok nem remekmű, maga Herczeg is írt jobbat, mint ezt a hét egyformán végződő s egyformán fád históriát
(1979 Gyergyai Albert)
2a.
fakó, halvány, fénytelen 〈szín〉, ill. kevéssé erős, jellegtelen 〈íz, szag〉
fád szagú, eves folyadék ürül belőle [ti. a tumorból]
(1896 Orvosi Hetilap)
[a csípős tunéziai ételeket] alig gyűri le az európai iny. Annál többet esznek az arabs vendégek, akik fádnak és izetlennek találják az európai konyhát
(1927 Pesti Hírlap jan. 14.)
A varroda, ahol napja múlt, nézetei, mozdulatai készültek s az a fád kartonszag a ruhájába evődött
(1940 Németh László²)
Nekem nem tetszik, amikor a virágos fotelhez virágos, a fád lila kanapéhoz fád lila festményt vásárolnak
(1999 Lakáskultúra)
A női ruhák télen vastag anyagból készültek, nyáron meg vékonyból. Általában fád színekben csüngtek a fogasokon, három-négyféle fazon
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

fád² (2a8) l. fágy

fágy ts ige 2a8 (nyj)fád

1. ’〈kötelet, hálót stb.〉 felteker, összegöngyöl(, és ilyen módon összeszed) vki’ ❖ Fádni: maga felé ſzedni, húzni, p. o. a’ kötelet (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, [503]) | Fád, cs. kötelet, láncot, fonalat összehúz; fádni a terjesztett hálót (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 343) | fágy: göngyölít, fölgöngyölget. „A korsó kötelit a keze szárára fölfágygya [...]” (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 47) | Fágy, fölfágy: Halason mindennapos szó: göngyölít; pld. a kezére felfággya a fáslit v. korsó kötelét. [...] Fággya a hálót: feji a hálót befelé a hajóba (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 269) | Fággya kē a kargyára (tekerje fel karjára a zsinórt)! (1952 Ormánysági szótár C6860, 141) | fágy: 1. halászati műszó; jelentése: nagyméretű kerítőhálót a csónakban rétegesen elrendez, kivetésre előkészít. [...] A fágy egyébként eléggé elszigetelt nyelvi jelenség: csak a balatoni és – fád [...] alakban – a dunai halászok ismerik (1979 NéprajziLex. CD47).

2. (átv is) ’〈marha a takarmányt〉 szájába kanyarítva eszi’ ❖ [„]Csak úgy fágyta az ökör a szénát!” (sodorintja a nyelvivel befele). „Fágygya az ételt, mint valami marha” (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 47) | A jószág fággya a szénát: sodorintja a nyelvével (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 269) | Csakúty fágyi a szénát (a tehén: mohón sodorintja be nyelvével) (1952 Ormánysági szótár C6860, 141).

ÖU: fel~.

Sz: fágyaték.

Vö. CzF. fád, ~; TESz.; ÚMTsz.

fád² lásd fágy
fágy tárgyas ige 2a8 (nyj)
fád 2a8
1.
〈kötelet, hálót stb.〉 felteker, összegöngyöl(, és ilyen módon összeszed) vki
Fádni: maga felé ſzedni, húzni, p. o.példának okáért a’ kötelet
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Fád, cs.cselekvő ige kötelet, láncot, fonalat összehúz; fádni a terjesztett hálót
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
fágy: göngyölít, fölgöngyölget. „A korsó kötelit a keze szárára fölfágygya [...]
(1894 Magyar Nyelvőr)
Fágy, fölfágy: Halason mindennapos szó: göngyölít; pld.például a kezére felfággya a fáslit v.vagy korsó kötelét. [...] Fággya a hálót: feji a hálót befelé a hajóba
(1914 Magyar Nyelvőr)
Fággya kē a kargyára (tekerje fel karjára a zsinórt)!
(1952 Ormánysági szótár)
fágy: 1. halászati műszó; jelentése: nagyméretű kerítőhálót a csónakban rétegesen elrendez, kivetésre előkészít. [...] A fágy egyébként eléggé elszigetelt nyelvi jelenség: csak a balatoni és – fád [...] alakban – a dunai halászok ismerik
(1979 NéprajziLex.)
2. (átv is)
〈marha a takarmányt〉 szájába kanyarítva eszi
[„]Csak úgy fágyta az ökör a szénát!” (sodorintja a nyelvivel befele). „Fágygya az ételt, mint valami marha”
(1894 Magyar Nyelvőr)
A jószág fággya a szénát: sodorintja a nyelvével
(1914 Magyar Nyelvőr)
Csakúty fágyi a szénát (a tehén: mohón sodorintja be nyelvével)
(1952 Ormánysági szótár)
ÖU: felfágy
Sz: fágyaték
Vö. CzF. fád, ~; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások