gügyög ige 2c  gögyög (rég v. nyj) , gyögyög (rég) , gyügyög (rég v. nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈a beszéd kezdeti fokán levő kisgyermek〉 (értelmes szavakra emlékeztető) hangcsoportokat v. egyes szavakat (tökéletlen hangképzéssel) összefüggéstelenül mond(ogat), ill. 〈száj〉 e tevékenységet végzi; gagyog’ ❖ – Ah Hertzeg! had tsókoljam-meg Hertzegségednek kezét! Mint feleség, mint annya még egy gögyögö tsetsemönek – hálákat adok az ö nevében attyának ſzabaditásáért (1782 Kónyi János ford.–Müller¹ 7190024, 112) | Fogod-e szeretni két kicsi árvámat, Ha gügyögő ajkkal szólítnak anyának? (1883–1889 Kiss József³ 8245025, 276) | gyügyög: gyagyog a kis gyermek (1893 Magyar Nyelvőr C5957, 35) | gögyög: gagyog (kis gyermek, mikor beszélni kezd) (1906 A bakonyalji nyelvjárás C6345, 40) | Egyéves koromban már tipegtem, és gügyögtem. És soha nem selypítettem, legföllebb a hangzókat cseréltem fel. Például: mamoj-nak mondtam a majmot (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A minap szoptattam [a babát], és rám pillantott. Nevetett a szeme, aztán elmosolyodott, gügyögött egy keveset (2019 Best Magazin 3374001, 50).

1a. ts ’〈kisgyermek (szája)〉 így mond(va kifejez) vmit’ ❖ már a’ te ajakatskáid el­kezdének gyermekei [!] gondokat ggygni, a’ midn Éva Mehalát а’ te feleségedet fogadá méhébe (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 67) | Jőjjön hozzánk néni, – gyögyögé a kis lányka, – én elvezetem mamához (1882 Tolnai Lajos C4191, 302) | Mit számít, hogy milyen nyelven gügyögtem első szavaimat? (1933 Török Sophie CD10) | mindig azt a Richardot látta maga előtt, aki a munkaszolgálatból hazajött, meg annak a fiát, a kicsi Richardot, amint büszke Hitler-köszöntésre lendíti karját, és azt gügyögi: „Tatona… Hősz… Hajcolni fogok a Füjejéj…” (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 224).

1b. tn (pejor is) ’〈kisgyermekhez, es. állathoz v. felnőtthöz〉 az ilyen beszédet utánozva(, mesterkélten, negédesen) kedveskedve beszél vki’ ❖ Ha a’ Dajka tsitítni akarván a’ kis gyermeket, vagy néki kedveskedni, gögyög eltte; úgy el-rontja annak képzeléſseit, hogy a’ gyermek is gögyögve és hibás ſzókkal fog beſzélleni (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2123, 38) | gyügyeg, gyügyegtet: gyermekek kedve szerint, lassan, kényesen beszél; űtet szeretik a gyermekek, me egísz nap mind gyügyeg véllek (1882 Magyar Nyelvőr C5949, 39) | – Fiacskám, gyermekem, drága kedves kis fiam. Szegény kis gyöngyöm, lelkem kis virágom. Rossz apád van, rossz anyád van, bántanak! – gyügyögött hozzá, mint az ölbeli babához (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 58) | [Rizi:] (Édeskésen, gügyögve.) No, kismama? Hogy vagyunk? Gratulálok! (1970 Örkény István 9500038, 371) | A színészek egy része – Straub Dezsővel az élen – affektál, gügyög és mórikálja magát (1998 Magyar Hírlap CD09) | [húsvétkor] aranyos, csokoládéból készült és valódi nyusziknak és pelyhes kiskacsáknak gügyöghetünk (2018 Bakonyi Berta ford.–Ivens 3492001, 62).

1c. ts ’így mond vmit vki’ ❖ Mikor a fosztásnak vége lett, Vetés Jani átkarolta Böske derekát, oda hajlitá fejét a keblére, s gyügyögve hozzá szerelemittas szavakat, ugy kisérte az utczán keresztül, lassan, vontatottan (1889 Madarassy László 8466014, 193) | Aztán arról beszéltünk, hogy olyan boldog házaspár nem lesz a fővárosban, mint mink ketten. – Holtunkig, – gügyögte Viki (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 65) | gyere közelebb – gügyögte a nő, és amikor Köves engedelmeskedett, a forró kezet, akárcsak az étteremben, megint a combján érezte, csak most egy kissé följebb (1988 Kertész Imre² CD41) | – Holnap reggel pá-pá lesz neked, kicsi Gabe – gügyögte Apa mézesmázos hangon (2001 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Lowry 3325004, 220).

1d. tn (rég) ’egyszerű szavakkal, jól érthetően(, türelmesen, aprólékosan magyarázva) beszél (vkivel) vki’ ❖ ha az Isten nékiek [ti. Izrael népének] igen mélyen beszéllett vólna, és lelkiképpen ... tehát ... velek mintegy gögygött, ... emberi módon szóllott (1794 Dálnoki László Ferenc C1348, 145) | Ha tehát a’ sebesebb elméjühez alkalmaztatja magát a’ Tanító, a’ lassú elmarad; ha pedig erre vigyáz inkább, és véle hosszason gyügyög, a’ más szenved késedelmet (1834 Thewrewk József C4148, 25).

2. ts (kissé rég) ’alig érthetően, akadozva v. összefüggéstelenül mond vmit vki’ ❖ Gögyögni. Balbutire (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 485) | Hogy álmomban lármáztam, Kérdezték mitsoda Ziza Nevet gyögyögtem, tám biz’ a’ Szeretmmel tzikáztam (1811 Terhes Sámuel C4120, 12) | [A vizsgált személy] süket, csak egynéhány rosszúl érthető szót gyügyög rekedt hangon (1865 Orvosi Hetilap C8115, 623) | Az „intoxication” [= a részegség] a nőket sem kímélte meg. Néhány teljesen elázott és érthetetlenségeket gügyög (1931 Budapesti Hírlap okt. 31. C4719, 10).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈idegen nyelven〉 gyengén, kezdetleges szinten beszél vki’ ❖ mindazon nyelven beszéltem hozzájuk, amin csak gügyögni tudtam – hollandul, latinul, franciául, spanyolul, olaszul –, hiába (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 157) | Találomra németül szólok néhányukhoz, de angolul válaszolgatnak. Jake Weber azonban gügyög valamit németül, megértem hát (1936 Nemzeti Sport júl. 26. C7075, 3) | [a német mellett] középfokon beszél még angolul, és spanyolul is gügyög valamennyire (2005 Népszabadság ápr. 7. C7853, 24).

3a. ts (ritk) ’〈idegen nyelvet〉 ilyen szinten használ, beszél vki’ ❖ Nyelvi nehézségünk is volt. Sárosi dr. glasgowi nyelvjárásban beszél. Toldi viszont csak az észak-skóciai nyelvet gügyögi. Érthető, ha nem értették meg egymást (1938 Nemzeti Sport dec. 23. C7077, 8) | Marokkóban mindenki gügyögi a franciát (1994 Nemzeti Sport jún. 14. C8063, 14).

4. tn (rég, irod) ’〈madár (hangja, éneke)〉 hosszasan, szaggatottan, az emberi beszédre emlékeztető tónusban szól’ ❖ Óh be ſzépen énekel, és Gyügyög a’ ſzerelemrl [a kismadár]! (1803 Dési Nagy Sándor C3294, 69) | Világtalanodása után pár évekkel megkisérlé még egyszer, s utoljára a lövést; kivezetteté magát fácánossába, s ott egy terebélyes nyárfa alá lapult, melyre a fácánok gyügyögő hangjára fellőtt, de nem talált (1854 Ujfalvy Sándor 8497007, 40) | Itt kell neki [ti. a csalogánynak] lenni már közel; itt gyügyög, itt neszel, tán meg is foghatná kezével (1865 Jókai Mór CD18) | A fecskefészkemet lerontották valami gonoszok a télen. Most, mikor visszajöttek szegények, hát nem volt házuk. Mind gyügyögtek, repkedtek nagy csudálkozva (1883 Petelei István CD10).

ÖU: el~.

Sz: gügyögés, gügyöget.

Vö. CzF. gögyög, ~, gyügyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.