gőgicsél ige  gődicsél (rég) , gőgitél (nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈kisgyermek a beszéd elsajátításának kezdeti szakaszát, a gagyogást megelőzően:〉 kül. jó közérzetének, hangulatának a kif-ére a sírástól és más fiziológiás jelenségektől eltérő, egymást követő értelmetlen hangokat hallat’ ❖ gügyögni [:] gugyogni, gagyogni, bugyogni, ggitsélni, tsevegni (1784 Kisded szótár C0815, 29) | – Hadd már anyádat is enni te, te, te kis jószág. – […] És mintha megértette volna a szót, tovább nem akar enni s mikor anyja újra kinálgatja, fejét jobbra-balra hajtogatja és gőgicsélni kezd. Gü... gü... gü... gü... és anyjára mosolyog (1876 Fővárosi Lapok C8092, [153]) | Jaj, mi szégyen lenne rám, Gődicsélő angyalkám. Ha elmondnák Jézuskának; Hogy nem alszik fiacskám (1890 Nemzet dec. 29. C0389, [1]) | Gőgitél: gőgicsél, gagyog (beszélni még nem tudó kis gyermek) (1912 Magyar Nyelv C5854, 429) | Hathónapos, Barátságos, nyugodt gyerek. […] Sokat gőgicsél (1962 Szabad Föld dec. 23. C4861, 6) | a csecsemő beszédhangokra emlékeztető hangokat, hangkapcsolatokat, majd hosszabb hangsorokat ejt; 4–5 hónapos korában már órákig is képes gőgicsélni (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. ts ’〈kisgyermek〉 gagyogva, gügyögve mond vmit’ ❖ a piczinke ajkak „apát” gőgicsélnek (1888 Balog István² C0759, 127) | a gyermek a padlón játszadozva gőgicsélte, ba-ba! (1909 Pesti Hírlap okt. 27. C5657, 21) | [anyja ölében a gyermek] biztos menedékre talál. Onnan már lehet visszanevetni, „csúnyákat” gőgicsélni a hívatlan látogatókra (1993 Szabad Föld dec. 21. C8379, 5).

2a. tn ’〈kisgyermekhez, es. állathoz〉 kedveskedve, ehhez hasonló módon, az ilyen beszédet utánozva beszél vki’ ❖ [az asszony a kakadut] Keblére szorítja, gődicsélve altatja (1882 Tóth Béla¹ C4259, 118) | kinek lett volna ereje gőgicsélni, játszani, kedveskedni a kis Micókával (1890 k. Szalay Fruzina 8418015, 15) | édesanyja tíz gyereknek gőgicsélt (1910 Ady Endre C0532, 34) | Állami bébiszitter[.] A magyar sportban gyakran megesik, hogy valakit kőbölcsőben ringatnak, és közben édesdeden gőgicsélnek hozzá (2001 Magyar Hírlap CD09).

2b. ts (kissé rég, ritk) ’〈kisgyereknek〉 így mond vmit vki’ ❖ – Juczikám! – gőgicsélte az adótárnokné. – Megütöttelek? Fáj? Beteg vagy? A tyúk, mintha megértette volna, miről van szó[…] keserves nyögést hallatott (1909 Vasárnapi Újság C7423, 393) | – Így, kicsi Kálmánkám, így – gőgicsélte. – Az én aranyos, drága mucusom (1932 Szathmári Sándor 9641002, 92).

3. tn (pejor is) ’kedveskedve, érzelgős, enyelgő hangon, ill. alig érthetően, akadozva v. össze-vissza beszél vki’ ❖ Dudolj csak, gőgicsélj, dévajul enyelgve (1885 Baloghy Dezső C0775, 80) | Ugy megfogyott erejére: Nyögte a szót gőgicsélve (1888 Kisteleki Ede C2708, 17) | Gyönyörü vállai kéjesen rándultak össze és kitárva karjait, gőgicsélt … nyögött, mint mikor a szerelemre éhes vad hívja a párját… (1913 Pesti Hírlap okt. 25. C5661, 69) | a hányinger vesz rajtam erőt, amikor hallom, hogy gőgicsélnek a rádióban és a tévében beszélők. […] Ha megtanultak nyögdécselés nélkül beszélni, akkor engedjék őket vissza a nyilvánosság elé! (1995 Szabad Föld szept. 12. C8381, 2).

3a. ts (pejor is) ’így mond vmit vki’ ❖ [Epikurosz] azt ggitsélte, hogy ez a világ […] apró porotskákból […] állott össze (1805 Hollósi Egyed C2095, 158) | ne felejtse el, hogy a férje nem troubadour, akinek nincs egyéb dolga, mint naphosszat szerelmi dalokat gőgicsélni (1893 Fővárosi Lapok C0161, 2630) | [Miyo] jobb karjával átölelte Tayot, a ballal Torut. Hol az egyik, hol a másik vállára hajtotta fejét. És kacagott és búgott, tagolatlan édes szavakat gőgicsélt (1913 Budapesti Hírlap jan. 11. C4701, 18) | – Menj – gőgicsélte Krisztina –, és gyere vissza gyorsan… Félek… Azt álmodtam, hogy a Földön egyetlen tükör sem maradt… Mondd, tudnál szeretni, ha örökösen festetlenül járnék és olyan lennék, amilyen vagyok? (1988 Magyar Nemzet szept. 3. C8363, 11).

4. tn (kissé rég, irod) ’〈madár〉 dallamos, lágy, búgó hangon szól’ ❖ [A tündér] alakja olykor nyájas esti szél, Máskor vihar, villámmal vemhezett; Ma kismadár, hízelgve gőgicsél, Holnap vadállat, vérre éhezett (1873 Arany László CD01) | a kapu alatti kalickában gőgicsélő gerle csendes beszélgetését is meghallja az ember (1895 Pesti Napló jún. 29. C8677, 2) | [a kanári] Derry szájából cukrot csipkedett, […] lágyan gőgicsélt (1902 Budapesti Hírlap jan. 18. C4690, 13).

Sz: gőgicsélés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. gőgicél, gőgitél