gőgicsél ige 1bgőgicél (nyj) , gőgitél (nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) (Nyelvt is) ’〈csecsemő〉 kül. jó közérzetének, hangulatának kif-ére a beszédhangokra emlékeztető hang(csoport)okat hallat, ill. 〈száj〉 e tevékenységet végzi’ ❖ ? gügyögni [=] gugyogni, gagyogni, bugyogni, ggitsélni, tsevegni, ſzotyogni, gagyatolni, hebegni, pelypegni (1784 Kisded szótár C0815, 29) | Édes, ha […] gyermekajk mosolygva gőgicsél (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 44) | Gőgitél: gőgicsél, gagyog (beszélni még nem tudó kis gyermek) (1912 Magyar Nyelv C5854, 429) | a gyerekkocsi be volt szorítva a pultnál a sarokba, az ülve játszadozó gyermek nagyokat gőgicsélt benne (1938 Molnár Kata CD10) | a csecsemő beszédhangokra emlékeztető hangokat, hangkapcsolatokat, majd hosszabb hangsorokat ejt; 4–5 hónapos korában már órákig is képes gőgicsélni (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | Az első játéknak tekinthető tevékenység már nagyjából két hónapos kor körül megjelenik, amikor a baba elkezd visszamosolyogni, és hangokat adni, gurgulázni, gőgicsélni (2019 Hello Baby! 3407001, 73).

1a. ts ’〈kisgyermek (szája) hang(csoport)okat, ill. szótagokat, egyszerűbb szavakat〉 többször próbálgatva, ismételve mond, gügyög’ ❖ a piczinke ajkak „apát” gőgicsélnek (1888 Balog István² C0759, 127) | a gyermek a padlón játszadozva gőgicsélte, ba-ba! (1909 Pesti Hírlap okt. 27. C5657, 21) | 6–9 hónapos korban kezdte a vizsgált gyermek a gőgicsélt hangsorokat elemi kommunikációs célokkal használni (1983 Gósy Mária C5923, 61).

1b. tn (pejor is) ’〈kisgyermekhez, es. állathoz v. felnőtthöz〉 (mesterkélten, negédesen) kedveskedve(, a gyermeki beszédet utánozva) beszél vki’ ❖ [az asszony a beteg kakadut] ápoló kézzel burkolja be a hófehér, puha báli köpenykébe, […] s aztán keblére szorítja, gődicsélve altatja (1882 Tóth Béla¹ C4259, 118) | Dudolj csak, gőgicsélj, dévajul enyelgve (1885 Baloghy Dezső C0775, 80) | kinek lett volna ereje gőgicsélni, játszani, kedveskedni a kis Micókával (1890 k. Szalay Fruzina 8418015, 15) | édesanyja tíz gyereknek gőgicsélt (1910 Ady Endre C0532, 34) | Állami bébiszitter[.] A magyar sportban gyakran megesik, hogy valakit kőbölcsőben ringatnak, és közben édesdeden gőgicsélnek hozzá (2001 Magyar Hírlap CD09).

1c. ts (pejor is) ’így mond, es. énekel vmit vki’ ❖ ne felejtse el, hogy a férje nem troubadour, akinek nincs egyéb dolga, mint naphosszat szerelmi dalokat gőgicsélni (1893 Fővárosi Lapok C0161, 2630) | – Juczikám! – gőgicsélte [kedvenc tyúkjának] az adótárnokné. – Megütöttelek? Fáj? Beteg vagy? (1909 Vasárnapi Újság C7423, 393) | – Így, kicsi Kálmánkám, így – gőgicsélte [a nő a férfinak]. – Az én aranyos, drága mucusom, szép hősöm (1932 Szathmári Sándor 9641002, 92) | [Az idős sofőr] hasztalan panaszkodott Csípő igazgatónak, az is csak nevetett és hízelegve gőgicsélte, hogy „ne legyen már olyan kicsinyes, édes Béla bácsi” (1972 Népszava jún. 11. C7437, 8).

2. tn (ritk) ’alig érthetően, akadozva, nyökögve beszél vki’ ❖ Ugy megfogyott erejére: Nyögte a szót gőgicsélve (1888 Kisteleki Ede C2708, 17) | a hányinger vesz rajtam erőt, amikor hallom, hogy gőgicsélnek a rádióban és a tévében beszélők. […] Ha megtanultak nyögdécselés nélkül beszélni, akkor engedjék őket vissza a nyilvánosság elé! (1995 Szabad Föld szept. 12. C8381, 2).

3. tn (kissé rég v. nyj, irod is) ’〈madár〉 dallamos hangon, az emberi beszédre emlékeztető tónusban szól’ ❖ [Az eszményként elképzelt nő] alakja olykor nyájas esti szél, Máskor vihar, villámmal vemhezett; Ma kismadár, hízelgve gőgicsél, Holnap vadállat, vérre éhezett (1873 Arany László CD01) | a kapu alatti kalickában gőgicsélő gerle csendes beszélgetését is meghallja az ember (1895 Pesti Napló jún. 29. C8677, 2) | [a kanári] Derry szájából cukrot csipkedett, […] lágyan gőgicsélt (1902 Budapesti Hírlap jan. 18. C4690, 13) | [a töröcskei adatközlő szóhasználatában a lúd] gágog, gőgicél (1960 Magyar Nyelv C5900, 484).

Sz: gőgicsélés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. gőgicél, gőgitél

gőgicsél ige 1b
gőgicél 1b (nyj)
gőgitél 1b (nyj)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (Nyelvt is)
〈csecsemő〉 kül. jó közérzetének, hangulatának kif-ére a beszédhangokra emlékeztető hang(csoport)okat hallat, ill. 〈száj〉 e tevékenységet végzi
?
gügyögni [=] gugyogni, gagyogni, bugyogni, ggitsélni, tsevegni, ſzotyogni, gagyatolni, hebegni, pelypegni
(1784 Kisded szótár)
Édes, ha […] gyermekajk mosolygva gőgicsél
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
Gőgitél: gőgicsél, gagyog (beszélni még nem tudó kis gyermek)
(1912 Magyar Nyelv)
a gyerekkocsi be volt szorítva a pultnál a sarokba, az ülve játszadozó gyermek nagyokat gőgicsélt benne
(1938 Molnár Kata)
a csecsemő beszédhangokra emlékeztető hangokat, hangkapcsolatokat, majd hosszabb hangsorokat ejt; 4–5 hónapos korában már órákig is képes gőgicsélni
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Az első játéknak tekinthető tevékenység már nagyjából két hónapos kor körül megjelenik, amikor a baba elkezd visszamosolyogni, és hangokat adni, gurgulázni, gőgicsélni
(2019 Hello Baby!)
1a. tárgyas
〈kisgyermek (szája) hang(csoport)okat, ill. szótagokat, egyszerűbb szavakat〉 többször próbálgatva, ismételve mond, gügyög
a piczinke ajkak „apát” gőgicsélnek
(1888 Balog István²)
a gyermek a padlón játszadozva gőgicsélte, ba-ba!
(1909 Pesti Hírlap okt. 27.)
6–9 hónapos korban kezdte a vizsgált gyermek a gőgicsélt hangsorokat elemi kommunikációs célokkal használni
(1983 Gósy Mária)
1b. tárgyatlan (pejor is)
〈kisgyermekhez, es. állathoz v. felnőtthöz〉 (mesterkélten, negédesen) kedveskedve(, a gyermeki beszédet utánozva) beszél vki
[az asszony a beteg kakadut] ápoló kézzel burkolja be a hófehér, puha báli köpenykébe, […] s aztán keblére szorítja, gődicsélve altatja
(1882 Tóth Béla¹)
Dudolj csak, gőgicsélj, dévajul enyelgve
(1885 Baloghy Dezső)
kinek lett volna ereje gőgicsélni, játszani, kedveskedni a kis Micókával
(1890 k. Szalay Fruzina)
édesanyja tíz gyereknek gőgicsélt
(1910 Ady Endre)
Állami bébiszitter[.] A magyar sportban gyakran megesik, hogy valakit kőbölcsőben ringatnak, és közben édesdeden gőgicsélnek hozzá
(2001 Magyar Hírlap)
1c. tárgyas (pejor is)
így mond, es. énekel vmit vki
ne felejtse el, hogy a férje nem troubadour, akinek nincs egyéb dolga, mint naphosszat szerelmi dalokat gőgicsélni
(1893 Fővárosi Lapok)
– Juczikám! – gőgicsélte [kedvenc tyúkjának] az adótárnokné. – Megütöttelek? Fáj? Beteg vagy?
(1909 Vasárnapi Újság)
– Így, kicsi Kálmánkám, így – gőgicsélte [a nő a férfinak]. – Az én aranyos, drága mucusom, szép hősöm
(1932 Szathmári Sándor)
[Az idős sofőr] hasztalan panaszkodott Csípő igazgatónak, az is csak nevetett és hízelegve gőgicsélte, hogy „ne legyen már olyan kicsinyes, édes Béla bácsi”
(1972 Népszava jún. 11.)
2. tárgyatlan (ritk)
alig érthetően, akadozva, nyökögve beszél vki
Ugy megfogyott erejére: Nyögte a szót gőgicsélve
(1888 Kisteleki Ede)
a hányinger vesz rajtam erőt, amikor hallom, hogy gőgicsélnek a rádióban és a tévében beszélők. […] Ha megtanultak nyögdécselés nélkül beszélni, akkor engedjék őket vissza a nyilvánosság elé!
(1995 Szabad Föld szept. 12.)
3. tárgyatlan (kissé rég v. nyj, irod is)
〈madár〉 dallamos hangon, az emberi beszédre emlékeztető tónusban szól
[Az eszményként elképzelt nő] alakja olykor nyájas esti szél, Máskor vihar, villámmal vemhezett; Ma kismadár, hízelgve gőgicsél, Holnap vadállat, vérre éhezett
(1873 Arany László)
a kapu alatti kalickában gőgicsélő gerle csendes beszélgetését is meghallja az ember
(1895 Pesti Napló jún. 29.)
[a kanári] Derry szájából cukrot csipkedett, […] lágyan gőgicsélt
(1902 Budapesti Hírlap jan. 18.)
[a töröcskei adatközlő szóhasználatában a lúd] gágog, gőgicél
(1960 Magyar Nyelv)
Sz: gőgicsélés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. gőgicél, gőgitél

Beállítások