gutturális mn és fn 

I. mn

1. (Nyelvt) ’a szájüreg hátsó részében képzett 〈beszédhang〉, kül. a szájpadlás hátsó, lágy részén képzett veláris v. a garatban képzett, ún. faringális 〈beszédhangok vmelyike〉’ ❖ ámbár a’ Lloyd’ ’s általában a’ trieszti kereskedés’ élén nagy részben német házak állanak, – mégis a’ legparányiabb hajlam sem mutatkozik részökről, a’ német gutturalis hangokat az olasz nyelv’ rovására ez’ vagy ama’ közügy’ kezelésébe becsempészni (1846 Pesti Hírlap C8013, [137]) | körülbelül a kemény és lágy íny érintkezése helye alatt képeztetnek a mély vagy hátsó (alhangú, gutturalis) hangzók (1895 Balassa József 8407007, 7) | Az aranta nyelv nem ismer sem spiránst, sem szibilánst. A nazálisok közül az m és az n van meg. A gutturális nazális szó elején is előfordul (1940 Knöpfler László C5997, 46) | Marcsa gutturális „r” hangzói köpködési epidémiát indítanak el [a Mágnás Miska előadásán] (1999 Élet és Irodalom jan. 22. C5469, 17).

1a. (Nyelvt) ’itt történő 〈hangképzés, artikuláció〉, ill. ilyen hangképzésre v. hangra jellemző 〈dolog〉’ ❖ török j a’ szó közepén legalább is mélyhangú szavakban nem igen mutatkozik gutturalis eredetűnek (1859 Magyar Nyelvészet C7091, 404) | Néhány főbb eltérés a déli angol és a skót között hadd álljon itt: 1. gyakran a áll o helyett […] 4. gh helyett ch áll sokszor, mely gutturálisan is ejtetik ki, mint e német szóban: noch (p. daughter = dochter, tochter, leány) s mások (1893 PallasLex. CD02) | Ismeretes a mai oszmánli bej szónak a magyar-hódoltság korabeli bég kiejtése […], melynek eredetibb gutturális kiejtésű alakját a mai írásmód, a kef is bizonyítja (1898 Kunos Ignác C8528, 58) | Sok nyelvben azonban, többek között az indoeurópaiban, világosan elválik két gutturális artikuláció, egy palatális, az f-h képzési helye fölött, és egy másik, veláris, az i képzési helye fölött (1967 B. Lőrinczy Éva ford. C6034, 488) | erősen emelt és hátrahúzott – gutturális – nyelvállással (1971 Boros Rezső C5911, 460).

1b. (ritk) ’olyan 〈nyelv v. szó〉, amelyben sok ilyen hang van’ ❖ Vannak hangváltozások, melyekkel a gyermeknyelvben is találkozunk. Így például a gyermek olykor, nevezetesen fogzás idején, a gutturalis szót dentalisan szokta ejteni (1869 Thewrewk Emil C7893, 329) | Vidám nevető csoportok ültek az asztalok körül. Az olasz szó vitte a vezérszerepet, elnyomva egy kissé az inkább gutturális német nyelvet (1915 Az Újság szept. 15. C5359, 19) | [a társukat verő arab fiúk] abbahagyják, továbbhaladnak néhány lépést, eközben is acsarkodva, rikácsolva az idegen, gutturális nyelvükön, és nekibőszülve újrakezdik (1977 Karinthy Ferenc C6894, 909).

2. ’a torokból jövő, mély, öblös, gyakr. kellemetlen hangzású 〈hang〉, ill. ilyen hangon való 〈éneklés, beszéd〉 v. ilyen beszédre, énekre jellemző 〈kiejtés, hangképzés stb.〉’ ❖ [Spiridion] oly gutturális örömhangokat adott, hogy egy tigris is szükölt volna tőle (1880 Fővárosi Lapok C8096, 1176) | A beszéd a lelógó lágy szájpad miatt még mindíg gutturalis (1881 Orvosi Hetilap C8131, 1024) | Tökéletes franciasággal felel, a négerek annyira jellemző gutturális kiejtése szinte fel sem tünik (1925 Pesti Hírlap szept. 11. C5673, 10) | Jellemzők a primitív népekre […] az éneklésnek bizonyos, Európában ismeretlen modorosságai: a hang fel- és lehúzása és elnyújtása, […] az üvöltő glissando, a nazális, gutturális vagy garatból való éneklés (1931 ZeneiLex. CD49) | Nyesztyerenko az orosz énekiskola tipikus képviselője, ez a fajta keményebb, gutturálisabb hangképzés pedig elsősorban az orosz dalművek megszólaltatására a legmegfelelőbb (1985 Magyar Nemzet nov. 5. C5236, 6).

II. fn (Nyelvt)

’a szájüreg hátsó részében képzett beszédhang, kül. a szájpadlás hátsó, lágy részén képzett veláris v. a garatban képzett, ún. faringális beszédhangok vmelyike’ ❖ A’ közöttünk vándorló Görögök […] a’ h betűt szeretik tenni a’ gutturalishoz, vagy lélegzelve ejtik ki. P. O. a’ γ-át úgy mondják ki: ghamma (1810 Vályi Nagy Ferenc C2560, 255) | A’ gyökige magy. takar, melly a’ középső gutturalis elvesztével = jor és szuor, de mint önálló ige sem a’ török-, sem a’ jakutban nem maradott fenn (1859 Magyar Nyelvészet C7091, 403) | Gutturális a. m. torokhang, tulajdonkép az íny hátsó részén képezett hangok, minők k, g (1894 PallasLex. CD02) | a magyar h ukrán h-val való jelölésével kapcsolatban megjegyezzük, hogy az oroszban nincs a magyarhoz ilyen közeli gutturális (1959 Dezső László C5420, 320) | gutturális (lat.): (nyelv) torokhang. […] Újabban az uvuláris, a faringális és a glottális szakkifejezések helyett is alkalmazzák, nem szigorúan szaktud.-os munkákban pedig gutturálisnak neveznek minden hátul képzett hangot (1999 MagyarNagyLex. C5821, 902).

Vö. ÉKsz.; IdSz.