hadaráz ige 15a1 (rég)
1. tn ’〈testrész, kül. kéz, ritk. eszköz〉 (rendszertelenül,) gyorsan, szaporán ide-oda mozog’ ❖ Harczra siet, ’s mint a’ tűz […] rohan Arszlan. Kardja vakon hadaráz, ’s szilajon vág Gárdon elejbe, ’s majd paizsán dönget, majd csattog barna sisakján (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 22) | Ott fekszik Brigitta, kénkő színü teste vad görcsöktől vonaglik; kezei, sárga csontszálak szünetlen a’ levegőben hadaráztak, mintha valami szörnyü rémletet akarnának elűzni (1825 Kisfaludy Károly C0033, 167).
1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat vmely testrészével v. tárggyal〉 gyorsan ide-oda csapkod’ ❖ Hadarázni Tétova ki-verni valamivel (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, [207]) | nem Te; hanem az a’ sáppadt tsont-váz [ti. a halál], Ki éles kaſzával vaktában hadaráz (1792 Magyar Hírmondó C5808, 714) | [a hajóba húzott cápa] a’ farkával hadarázván, a’ pintzetokra úgy tsapott, hogy […] hatvan darabnál töbre töretett (1795 Molnár János C0296, 19) | a’ magas fűben a’ hátán fekvő tehetetlen juh hitvány lábaival hadaráz, hogy felkeljen, a’ mit nem tehet (1828 Széchenyi István CD1501) | [a színész beszédét] helyes arczjáték, ’s hanghordozás kisérje, különösen ne hadarázzon kezével minduntalan (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 219).
2. tn ’hadakozik, harcol, küzd (vmivel) vmi ellen v. vmiért vki’ ❖ Az ősiség ’s együtt vele a’ hitrebizottság [ti. a hitbizomány mint jogintézmény] eltörlését, daczára a’ r–czi eleven argumentumokkal hadarázó egyik t. biránk küzdelmeinek, a’ többség elfogadá (1843 Pesti Hírlap C5277, 42) | Chizer ur czikkem értelmét még fel sem fogta, mert ő dolgok ellen hadaráz, miket én soha nem állitottam (1857 Pesti Napló márc. 20. C8639, [2]).
3. ts ’gyorsan, hadarva mond, elbeszél vmit vki’ ❖ [a báró] gyors nyelvpörögéssel nem festette de hadarázta [Adolphine] szépségét, kis lábait, czipője’, kalapja ’s ennek szalagja’ színét, formáját [és hogy] mi édesdeden hajtogatá drága boroszlói csipkékkel körülvett fejecskéjét köszöntését viszonozni (1832 Kovacsóczy Mihály C3313, 64).
3a. (›beszéd‹ jelentésű tárggyal) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy nagyon gyorsan beszél vki〉’ ❖ Tartja is az élet az ejtési alapmértéket [ti. a magyar beszédre jellemző, lassú tempót], csak némelly szinészeink hadarázzák annyira a’ nyelvet, hogy néha nem tudom, angolul beszélnek-e vagy magyarul (1840 Athenaeum C0021, 660).
Vö. SzT. hadarász; ÚMTsz. hadarázik