handrikál ige 1a (rég v. nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’gyorsan, hadarva(, hevesen gesztikulálva), ill. érthetelenül v. összefüggéstelenül (feleslegesen sokat) beszél vki’ ❖ [a vásárban] a’ zsidó psycholog, ismeri az utat a’ köznép szivéhez sokat tud handrikálni (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 141) | handrikálni: hevesen veszekedni, hadrálni, hadrikálni (1861 Magyar Nyelvészet C7093, 330) | midőn az asztalhoz ültünk, oda vonszolt maga mellé és nem volt többé se szeme, se füle a mások társalgásaira. „Ide ülsz mellém, édes kis szegfűm, hadd handrikáljanak amazok ott. Mi itt eszünk és beszélgetünk.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 204) | Handrikol, handrikál: hadarva beszél (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 176).

1a. ts ’így mond vmit vki’ ❖ [a cikk szerzője] azt meri handrikálni, hogy a kalocsai ásatásokat a klérus be fogja szüntetni, mert attól fél, hogy hátha föltalálják ott szent István maradványait mind a két kézzel együtt: mi lesz akkor a most Budán őrzött ereklyéből? (1869 Fővárosi Lapok C8085, 781).

2. tn ’〈vmely, a hallgató számára idegen nyelven〉 érthetetlenül beszél vki’ ❖ Szabolcsvármegyében: […] handrikál: svábúl beszél, mint povedál: tótúl (1812 Szemere Pál C3949, 219) | ezen földönn futóvá lett Nemzetség anynyira béfúrá magát Szeremtsbe, hogy már Templomjak is vagyon, a’ hol zsinatolnak, ezek noha magak között németűl handrikálnak; de a’ Városbéliekkel magyarúl beszéllenek (1820 Kassai József C5524, 61) | Szerdahelyi per „Madame Déry” szólított s örökké németül handrikált velem a próbában (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 247) | zsidóba még nem is láttam olyan kiabálós mérges embert, úgy szidta az öccsét, valahogy németül handrikáltak, hogy csak úgy vonétott (1935 Móricz Zsigmond C5088, ) | handrikál ’svábul beszél’, povedál ’tótul beszél’ (1961 Magyar Nyelv C5901, 425).

J: hadrikál.

Vö. CzF.

handrikál ige 1a (rég v. nyj)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
gyorsan, hadarva(, hevesen gesztikulálva), ill. érthetelenül v. összefüggéstelenül (feleslegesen sokat) beszél vki
[a vásárban] a’ zsidó psycholog, ismeri az utat a’ köznép szivéhez sokat tud handrikálni
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
handrikálni: hevesen veszekedni, hadrálni, hadrikálni
(1861 Magyar Nyelvészet)
midőn az asztalhoz ültünk, oda vonszolt maga mellé és nem volt többé se szeme, se füle a mások társalgásaira. „Ide ülsz mellém, édes kis szegfűm, hadd handrikáljanak amazok ott. Mi itt eszünk és beszélgetünk.”
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Handrikol, handrikál: hadarva beszél
(1898 Magyar Nyelvőr)
1a. tárgyas
így mond vmit vki
[a cikk szerzője] azt meri handrikálni, hogy a kalocsai ásatásokat a klérus be fogja szüntetni, mert attól fél, hogy hátha föltalálják ott szent István maradványait mind a két kézzel együtt: mi lesz akkor a most Budán őrzött ereklyéből?
(1869 Fővárosi Lapok)
2. tárgyatlan
〈vmely, a hallgató számára idegen nyelven〉 érthetetlenül beszél vki
Szabolcsvármegyében: […] handrikál: svábúl beszél, mint povedál: tótúl
(1812 Szemere Pál)
ezen földönn futóvá lett Nemzetség anynyira béfúrá magát Szeremtsbe, hogy már Templomjak is vagyon, a’ hol zsinatolnak, ezek noha magak között németűl handrikálnak; de a’ Városbéliekkel magyarúl beszéllenek
(1820 Kassai József)
Szerdahelyi per „Madame Déry” szólított s örökké németül handrikált velem a próbában
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
zsidóba még nem is láttam olyan kiabálós mérges embert, úgy szidta az öccsét, valahogy németül handrikáltak, hogy csak úgy vonétott
(1935 Móricz Zsigmond)
handrikál ’svábul beszél’, povedál ’tótul beszél’
(1961 Magyar Nyelv)
Vö. CzF.

Beállítások