könnyes mn
1. ’könnyező, könnyel borított 〈szem〉, ill. ilyen szemmel történő 〈nézés, pillantás〉’ ❖ [Krisztina] Abdellához ment, könyves ſzemekkel elötte panaſzolkodván, minémüképen meg-hivtelenedet hozzá a’ Hertzeg (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 389) | az égre fölveté Könyűs szemét az ékes rableány, És szíve kedvesére gondola (1846 Tompa Mihály 8484065, 102) | [Ince] lelke egészen elveszett e nő könnyes tekintetében (1875 Jókai Mór CD18) | Paula hurutos szeme még könnyesebbé vált (1969 Mándy Iván 9420029, 279) | könnyesen elhomályosult tekintetek igyekeznek tisztán látni a múltat (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’olyan 〈személy〉, akinek könny van a szemében’ ❖ Nem de zokogáſa illy’ könyves anyának Meg tarthatta vólna éltét kis fiának? (1774 Dugonics András C1484, 159) | könyes, szomorú nő (1891 Fővárosi Lapok C0160, 1188) | Kitörő hahota, Guszti bátyám könnyesre kacagja magát (1921 Magyarság nov. 18. C5459, 2) | Mint a fű, remegve táncolunk, mint a fű, kócosak és könnyesek vagyunk (1943 Weöres Sándor 9788354, 38) | garantálom, hogy a film végére könnyesre zokogták volna magukat (1999 Magyar Hírlap CD09).
1b. (vál) ’ilyen személyre jellemző, attól származó, könnyezéssel v. sírással járó, ill. szomorúságra, megindultságra valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ könyves ſiránkozáſokkal a’ Katénó Márk-Gróf Házának minden ſzeglete zeng vala (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 190) | szent részvétre gyul, S egekbe küld könyűs imát (1851 Nyulassy Antal C3343, 22) | könnyes remegés volt a hangjában (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 178) | Szülőföld nélkül, könnyesen bolyongok (1939 Jékely Zoltán 9278011, 15) | [a] kiemelkedően jó kapcsolatot jellemzi, hogy […] Érdi Tibor szó szerint könnyes búcsút vett eddigi szponzorától (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. ’könnyel átáztatott, könnytől nedves 〈dolog, testrész〉’ ❖ [Penelopé] meg-ált néha néha ki-nyilt ablakjába, Könyves kéz-kenöjét szorítván markába (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 166) | Könnyes bár éjjel vánkosod S pillád vonaglik lázban égve, Lesz álmod még, hűs és nyugodt; Nem ébredsz többé szenvedésre (1895 Telekes Béla ford.–Traeger C4102, 133) | [Az igazgató] arca könnyes, szemgolyói a sok sírástól véreresek (1997 Magyar Hírlap CD09) | A kormánypárti retorika gyorsvonati sebességgel távolodik a tényektől, s nem is nagyon integetnek utánuk a könnyes zsebkendőkkel (2001 Népszabadság aug. 23. C7849, 3).
3. (rég, irod) ’könnyből való, ill. könnyekből álló, összetevődő’ ❖ Sándor Hertzeg nem kevés könyves tseppeket hullogatot a’ levélre, miglen egéſzen által-olvaſhatta (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 239) | Könyes záportól el-ázik ortzám (1785 k. Verseghy Ferenc CD01) | feleid, kiket élve szerettél, […] kőnnyes özönnel Mossák a’ porral vegyitett vért el sebeidről (1826 Debreczeni Márton 8098003, 142) | Az ajk sohajt, a sziv szorúl S a szemre könnyes köd borúl (1869–1872 Gyulai Pál CD01).
4. (vál) ’sírással, bánattal, szomorúsággal teli 〈időszak〉, ill. sírást, bánatot, szomorúságot előidéző 〈esemény, helyzet stb.〉’ ❖ Ez [ti. hogy Alfréd csak a vagyonáért szeret] engemet eleinte nagyon búsíta ’s könnyes éjszakákat okozott (1847 Életképek C8374, 315) | Miért szomorodik el az ember, valahányszor Párizst hancúrozni látja? Július 14, […] egyik könnyesebb vigasság, mint a másik (1907 Ady Endre CD0801) | Mohács szörnyen véres és könnyes lecke volt, de legalább tanult belőle a nemzet azután! (1924 Juhász Gyula¹ 9284933, 135) | [Móricz Zsigmond] alakjai kilépnek az adomaszerűségből, a Hét krajcár a szegénység könnyes történetévé, a Tragédia a magyar Ugar elleni lázadássá nő (1965 Czine Mihály CD53) | szegény Garai Ilonka. Ha tudná, milyen könnyesek az én karácsonyaim (1997 Magyar Hírlap CD09).
5. (irod) ’olyan 〈tárgy, dolog〉, amelynek felületét lecsapódott pára kis cseppjei borítják’ ❖ Nálatok is könnyes most az ablak S a hegyek közt vonat szalad át (1912 Pesti Hírlap ápr. 7. C5660, 101) | rosszalón nézett rá a könnyes szemüvege mögül (1938 Pesti Napló febr. 5. C8716, 2) | Roskadt viskók árnyain járok, Süvegemen könnyes pókháló Leng (1971 Fábián Gyula C6888, 1258).
Vö. CzF. könyes, könyesen, ~, könnyesen; ÉrtSz.; TESz. könny; ÉKsz.; SzT. könnyes · könyves; ÚMTsz. könnyes¹