vész fn 

1. (vál) ’vmely ártó, veszélyt hordozó természeti jelenség, erő (okozta pusztulás)’ ❖ 1774 O-Gvatemalát Középamerikában Fuego tüz- és Agua vizokádó hegyek semmivé tették, mintegy 30000 ember lelte is halálát. 5000 rajoskodó [= rajongó] egy templom falai közt keresett menedéket, a mi rájok nézve valóban is szerencsésen ütött ki, az egyház erős falai daczolván a romboló vésszel (1846 Hetilap CD61) | vészt jelentő üstökös az égen (1846 Petőfi Sándor CD01) | Több vidékről érkezvén azon aggodalmas hir, hogy a vándor-sáska ismét vészt-jósló számmal jelentkezik (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Legujabb időben pedig a katonaság kebelében gyakorolják a tüzoltás körüli teendőket, hogy vész idején az önkéntes tűzoltókkal egyesülve gátat vessen a tüz pusztításának, rombolásának (1892 Határőr 8631001, 1) | Ha a mezők csörgő, futamodó, átkozott boszorkánya lett volna, aki vészt, betegséget, pusztulást hord a határokba, ahová a vihar sodorja: akkor se foghattak volna rá egyebet vasvillánál a babonás parasztok (1931 Krúdy Gyula CD54) | A magyar mezőgazdaságot kétszer egymásután sújtotta már az aszály s parasztságunk nagyon szeretné tudni: van-e s mi az orvoslása ennek az országunkban lassan már csapássá váló vésznek (1947 Szabad Föld szept. 7 C1537, [8]) | Noone nem az első volt, aki vészt jósolt. Huszonöt éve J. Gribbin és S. Plagemann A Jupiter-effektus c. könyvükben az 1982-es bolygóegyüttállás hatásaként azt jövendölték, hogy együttes gravitációs hatásuk zavarokat okoz a Nap mágneses terében, a napviharok kihatnak a Föld légkörére és földrengéseket okoznak (2000 Természet Világa CD50).

1a. (vál) ’(villámlással, dörgéssel, es. jégveréssel járó) heves vihar, szélvész’ ❖ véſz [=] varſa, vörſe, háló, tanya, vagy fergeteg. (ſzél-véſz) (1784 Kisded szótár C0815, 93) | Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény (1823 Kölcsey Ferenc 8253016, 111) | Calaisba érkeztemkor annyira dühöngött több nap óta a tengeri vész, hogy hajó se be se ki nem mehetett. Több gőzhajó javakkal ’s kocsikkal megrakva, békétlenül várá az idő kevezőbb fordulatát a’ kikötőben (1834 Széchenyi István CD1501) | Szerelmedért Fa lennék bércz’ fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám ’s vész’ haragját, ’S meghalnék minden év’ telén Szerelmedért (1843 Vörösmarty Mihály 8524311, 68) | Vészt jósol a felhők taréja, A szél szilaj danába kap, Az élet kínja, mint a héja Vijogva a szivemre csap (1895 Komjáthy Jenő 8248011, 25) | Az egész épület szánalmasan recsegett és egy-egy erősebb szélrohamnál az egész épület alapjaiban ingott meg. Mint a fejvesztett állatok az égő karámban, fej fej mellett, üvöltve, bőgve, tehetetlenségükben megbéklyózva reszkettek [az emberek]. A veríték kiverte testüket és csak várták a vész mulását, a rémület kusza lármájában (1929 PEÉRY PIRI CD10) | 1747-ben Farkas Ádám kántor kötelességei közé tartozott a felhők és viharok elleni harangozás. A XIX. század technikája még „hatékonyabbá” tette a védekezést: a kovácsműhelyben őrzött mozsárágyúk durrogtatásával igyekeztek elhárítani a vészt. Komolyabb jégverésekről 1899-ből, 1936-ból és 1975-ből van adatunk (2002 Kenessei Károly CD36).

1b. (kissé rég, irod) ’érzelmi vihar, lelki gyötrődés, háborgás’ ❖ [Kain,] melly irtóztató vész háborította-meg a’ te lelked’ csendét! melly kedvetlenséggel fogadod-el hűségem’ jelenségeit! (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 126) | Némán űl az agg sokáig, A rózsákra néz, S rég lecsillapult szivében Feltámad a vész (1834 Eötvös József 8126025, 10) | Nem tudom hallá-e a zenét is Vagy csak a vészt, mely lelkében tombolt (1845 k. Madách Imre 8284034, 96) | megül a vész viharló szívemen. Eloltja szomjam s kéjálomba kábit A bűvös kép s a ragyogó keret (1895 e. Komjáthy Jenő CD01) | Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, vig halott Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom (1909 Ady Endre CD10).

2. (/kissé vál) ’történelmi, társadalmi erők, események okozta (pusztítóan) súlyos helyzet, csapás, megpróbáltatás v. pusztulás’ ❖ Ezen közönséges, véres háborúnak véſze annyit dúlt, annyit rontott, annyit döntött már, hogy nincs Európában Nemzet, mellyet meg nem ſzaggatott, meg nem zavart, meg nem nyomorított (1809 Kisfaludy Sándor C2686, 102) | Szánd meg isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának (1823 Kölcsey Ferenc 8253013, 102) | ősz apámat hagyjam egyedűl A’ harcz’ veszével szembe szállani? (1844 Vörösmarty Mihály 8524411, 16) | – A hirlapokból ugy tudá ön, hogy Marat fejetlenséget akar? – Tudtam, hogy Frankhont vészbe dönti (1849 Pesti Hírlap 8656002, 5) | A’ vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai (1850–1851 Vörösmarty Mihály 8524361, 179) | Horváth Albert rémszinekkel festé le, hogy minden veszve van, a magyar seregek mindenütt legyőzve, segélyt sehonnan várni nem lehet; s a további ellentállás csak vészt hozhat, mert makacskodás esetében a szék 5 oldalról 5 sereg által lesz megtámadva, s akkor aztán kegyelmet senki sem nyer (1869 Orbán Balázs 8340014, 190) | Az a magyarság tehát, mely a török vészből régi földjén, elsősorban a hódoltsági Alföldön, a Dunántúlon és a Felső-Tiszántúlon hátramaradt, vérségileg a mohácselőtti magyarság maradéka (1940 Szabó István³ CD43) | a magyar értelmiségiek 1970-es évekbeli polgárjogi Charta-szolidaritása könnyen kitörlődik északi szomszédaink emlékezetéből. Mélyebb és maradandóbb annak emléke, hogy közös sorsú, közös nyomorúságú kis népeket oly sokszor egymás ellen lehetett fordítani. Nem összefogtunk a vészben, hanem egymásnak feszültünk (1996 Magyar Hírlap CD09) | A [nyelvtörténeti] középmagyar kor 1526-tól 1772-ig, a mohácsi vésztől a magyarországi felvilágosodás kezdetéig tart. Mohács után az ország három részre szakad, a magyarság jelentős része fizikailag megsemmisül, a háborúkat kísérő és követő át- és betelepülések, illetve betelepítések a nyelvjárási keveredést, tehát a nyelvi konvergenciát segítik (2003 Kiss Jenő² 3180002, 16).

2a. ’(nagy) baj(t), gond(ot), nehézség(et v. kárt okozó esemény v. azzal fenyegető veszély)’ ❖ Jót remélly a’ Bölcs beborúltt ügyében, ’s vészeket sajdít, mikor a’ szerencse rá nevet (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Csak Viola maga, ki rejtekében a közelgő vészt hallá, s pisztolyát készen tartá (1845 Eötvös József C4969, 76) | feje körül vészthordó golyók röpködtek (1875 Beöthy Zsolt C1017, 33) | Áldás legyen rajtad, emlékezetes hajlék: légy megtelve dicső szellemével örökké! Isten keze takarjon be minden vészek elől, vezessen küszöbödre minden boldogságot (1880 Jókai Mór CD18) | Az öröm, mi igaz, benned lakozik, nem pusztíthatja semmi baj és semmi vész. Hidd, az igaz élet sosem szomorú (1923 Bán Ferenc CD10) | [Alain Robbe-Grillet] utálja az antropomorf szemléletet, pedig miféle vész származik abból, ha, emberek lévén, ember módjára vizsgáljuk a velünk anyagrokon világot? (1967 Szentkuthy Miklós 9664013, 312) | Siófokon a pályára esett 35, Nagykanizsán pedig az 50 centis hó miatt már biztosan elmarad a meccs. Észak-Keleten pillanatnyilag nincs vész, Diósgyőrött a ZTE elakadása következtében mégsem játszanak majd (1999 Magyar Hírlap CD09) | Az üvegajtóknak azonban csupán a nevük egyforma. A kórházin csak felül volt ablak, és biztonságos védelmet adott, az itthoni vészt jósolt (2007 Zsámboki Mária 3150003, 195).

2b. (tagadó igével v. tagadó nm-sal) (kissé biz) ’〈lekicsinylő jelleggel v. megnyugtatásul is: annak kif-ére, hogy vmely hiányosság, nehézség, kedvezőtlen v. kellemetlen helyzet megoldható, ill. nem okoz (különösebb) bajt, (nagyobb) kárt〉’ ❖ a „köcsögös ember” kegyetlenül kikészült, egyik percről a másikra olyan részegség vett rajta erőt, hogy a Lordok Házából is sürgősen el kellett távolítani. – Semmi vész! – nevette ki gyors és megdöbbentő összeomlását a Fehér Asszony. – Mindig így szokta. Nálunk, a fáskamrában majd kialussza magát (1962 Népszabadság okt. 17. C4814, 6) | Mazur a nép felé fordult, és fölemelte a kezét. – Nyugalom, kérem! – szólt messze csengő hangon. – Nincs semmi vész! (1972 Kertész Ákos 9327001, 71) | Mi van, lakodalomba megyünk? – tréfált [az alkalmi operatőr]. Nem, a titkosszolgálat központjába. Ott kell forgatni, valami iratmegsemmisítési ügyben. […] Nyugi, nem lesz semmi vész – bokszoltam meg, pedig remegtek az én lábaim is már jó előre (1990 Lovass Zoltán 1097002, 193) | A paksiak válogatott centere másfél órával a mérkőzés kezdete előtt cammogott a csarnok felé, s dünnyögő hangon panaszolta, hogy kisfiáról ráragadt a nátha, de azért nincs vész, játszani fog (1998 Magyar Hírlap CD09) | Megint nem tudtam elérni a szekrényemet. […] Megpróbáltam elhúzni az ágyat, de nem sikerült. Kiderült, hogy le van fékezve. Jön a beteghordó, mondja: semmi vész, parancsoljon, mindent be lehet tenni, ki lehet venni. Elhúzza az ágyat, visszatolja az ágyat (2007 Polcz Alaine 3150002, 11).

3. (vál, átv is) ’〈kül. állatokra vonatkoztatva:〉 súlyos, tömegesen pusztító járvány(os betegség)’ ❖ A’ közvélemény azt tartja, hogy a’ vész alatt csak a’ százrétű gyomor szenved. Ez szerintem nem kevesbbé hibás vélemény, mint az, hogy a’ dögragály hónapokig is eredmény nélkül a’ testben lappanghat (1841 Pesti Hírlap CD61) | Midőn 1906-ban ugyanott az elefántok között vész ütött ki, nagy volt az ijedelem. Nem is csoda, mert néhány nap alatt elpusztult többszáz darab, melyeknek értéke meghaladta a hárommillió márkát (1929 Az állatok világa ford. CD46) | miképpen fertőzte meg a munkásmozgalmat az a szörnyű vész, amit ma sztálinizmusnak nevezünk (1990 Illés László 2001028, 46) | Legveszedelmesebb betegség volt egykor a dögvész, a keleti marhavész vagy marhapestis. Ez ellen nem volt orvosság, s a marha ezrével pusztult a legelőkön. A 18. században az itatás rendezésével a hatóságok szorgalmazták a vész megelőzését (1999 Magyar néprajz CD47) | A filoxéra [Veszprém] megyei jelenlétét 1880-ban állapították meg hivatalosan a szakemberek Sólyban, a zirci apátság szőlejében, s a vész feltartóztathatatlanul terjedt, különösen a Balaton északi partjának történeti szőlővidékén (2002 Márkusné Vörös Hajnalka CD36) | Egyszer valami vész támadta meg őket [ti. a tyúkokat], megtetvesedtek, ha jól emlékszem, és hullott a tolluk (2007 Józsa Márta 3150010, 982).

4. (rég, nyj) ’kidöntött v. kidőlt, korhadt fák egymásra dőlt halma, es. azokról levágott gally, ág, ill. 〈erdőben:〉 ilyen fák helyén keletkező(, bozóttal, cserjével benőtt) térség’ ❖ Adórián Örs! – miként rejtegettelek lugasos vészek alatt, mig a’ medve ordított közelemben, ’s a’ belény dúlta fel a’ vész’ avarját? (1839 Jósika Miklós C1205, 56) | Vész: ingoványokká vált, halomra gyült rothadt fák a székely rengetegekben (1847 Jósika István C2406, 220) | Vész: romba fekvő erdő, cziheres-bozótos hely (1862 Vadrózsák C2827, 523) | vész: az a fenyőgally, amelyet a kidöntött fáról letakarítanak (1959 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C6904, 116).

Ö: dög~, szél~, tüdő~, tűz~.

ÖU: baromfi~, bivaly~, jaj~, málna~, marha~, sertés~.

Vö. CzF. vész³; ÉrtSz. vész²; TESz.; ÉKsz. vész²; SzT. vész²; ÚMTsz. vész¹, vész²