büffent (4b3) l. böffent
böffent ige 4b3 büffent
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’levegőt, gyomorban keletkezett gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös, rövid hang kíséretében hirtelen kibocsát’ ❖ ökrdni [=] böffenteni, böfögni (1784 Kisded szótár C0815, 97) | a’ foghagymás ételtől egyet kettöt böffentett (1820 Hasznos Mulatságok C0182, 243) | bolond az, aki fél a hatalmasoktól s nem mer színük előtt böffenteni, ha éppen arra ösztökéli kedve (1933 Laczkó Géza CD10) | [Tudsz-e] szelet eregetni, jókor böffenteni, jókor mókázni, hancúzni-gurulászni akármikor? (1970 Határ Győző 9227001, 130) | [Pepin bácsi] újra és újra legurít a torkán egy jókora adag árpalét, nem restell böffenteni is (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈állat〉 erre emlékeztető rövid, mély hangot ad’ ❖ [Bodri] hol hasára feküdt, hol meg tovább lódúlt, Hol ſzüköltt, hol pedig néhányſzor böffentett (1793 Gvadányi József 7125013, 4) | a hol csupa bükkös az egész erdő, bakőz böffentett (1894 Bársony István C0838, 176) | Csak amint jönnek a köszöntő czigányok, Mozdul meg és egyet-kettőt böffent rájok [a kutya] (1898 Borsodi László C1163, 101) | A [szarvas]bika rigyetés idején bőg, orgonál, egyébként dörmög, böffent (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).
1b. (tárgyragos határozóval) ’〈hang keltésére alkalmas tárgy, eszköz, kül. hangszer〉 ehhez hasonló rövid, tömör hangot ad’ ❖ Egyet egyet böffentett az ágyu (1853 Tóth Endre¹ C4276, 38) | Még egyet böffent utoljára Az ágyú s azzal hangja vész (1867 Szász Károly² C3829, 93).
2. ts (durva) ’〈egy-két kurta szót〉 udvariatlan módon, flegmán, durván odavet’ ❖ Még tsak egy szót se’ szólt, míg oda nem értem; Ott büffentett osztán: Jöjj-el hólnap értem! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 114) | még az iskolákban vagynak, egy ’s két szót tudnak deákul böffenteni (1790 Decsy Sámuel C1383, 90) | No fel Németszeghy! Böffents már egy két szót (1825 Irodalomtörténeti Közlemények C0217, 99) | Ezen megjegyzésre senki nem felelt, csupán Kapari böffentett valamit (1858 Boross Mihály ford. C1158, 190) | [egy] jelentéktelen alak „böffentett” valahol egy baromságot (1996 Magyar Hírlap CD09).
J: böffen.
Sz: böffentés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. böfög; ÉKsz.; ÚMTsz.