cábér l. alakváltozatként az alábbi szócikkben

cábár mn és fn (rég v. nyj)cabár, cábér, cajber

I. mn 14A1

1. ’elhanyagolt, rongyos öltözetű, lompos 〈személy〉’ ❖ cábár: pongyola, szakadott öltözetű (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 137) | czábír: loncsos (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 138) | Cábár (cabér, cajber sat.): 1) lompos, rendetlen v. elhanyagolt öltözetű (1895 Szinnyei József C5958, 51) | Cábár: 1. rendetlen […]; cábárul van öltözve (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 260).

1a. ’elhanyagolt állapotban levő, gondozatlan 〈hely, terület〉’ ❖ cábár udvar: rendetlen, piszkos udvar (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 93) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. […] 3. ’gazdátlan, elhanyagolt’ (udvar, kert) (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

2. ’komisz, szemtelen 〈személy, kül. gyerek〉’ ❖ Cábár (cabér, cajber sat.): […] 2) szabadjára hagyott, helytelen magaviseletű, vásott (gyermek) (1895 Szinnyei József C5958, 51) | Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt! (1905 Móricz Zsigmond C3231, 21) | Ahogy a könnyes, bohókás, eleven emlékek megrohanták az írót mint ahogy cábér gyerekhad, ujjongva és szepegve csimpaszkodik a papán, aki valami nagy látványosságra viszi őket hazulról (1923 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. […] 4. ’neveletlen, vásott’ Ezek a cá·bár kkök (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

3. ’könnyűvérű, feslett, ill. prostituált 〈nő〉’ ❖ Barca Maris: cábár lány (1911 Magyar Nyelvőr C5968, 93).

4. ’gazdátlanul kóborló, tilosban járó, bitang 〈jószág, állat〉’ ❖ Czábár (rizet nélkl való) (1833 Tudományos Gyűjtemény C7250, 77) | Czabár; őrizet nélkül való. Szathmár vidéki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 83) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. 1. ’olyan (lúd), amelyik már elvégezte a kotlást s egyidőre szabadjára eresztik, hogy majd hízásra fogják’. 2. ’gondviseletlen, kóbor, tilosba járó’ Cábár liba, malac (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

II. fn 4A4

1. ’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha’ ❖ czajber: erényekkel meghasonlott leány (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 378) | czajber: ringyó (1910 Magyar Nyelv C5852, 332) | [Vitorisz] érthetetlenül dühbe jött hirtelen: többször is, idegesen emlegette, hogy [Erzsi] késik, – aztán „ronda-cábér”-nak nevezte és még sokkal rosszabbnak is (1916 Kaffka Margit 9290041, 41).

2. ’félkegyelmű, bolondos ember’ ❖ Alávaló lett a falu előtt volta, Nevették az ifjak, a véne csufolta; Falu czábárja volt, ide-oda lökték, A garád alatt hált, ha fel nem költötték (1885 e. Tóth Endre¹ C4271, 23) | Cabár, így: cábár, a. m. félkegyelmű, bolondos. Tiszafüreden egy bolondos embert neveztek el Cábár Jankónak (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 216).

Vö. CzF. czabár, czábér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cábér - lásd alakváltozatként az alábbi szócikkben
cábár ❖ melléknév és főnév (rég v. nyj)
cabár I. 14A1 II. 4A4
cábér I. 14D1 II. 4D1
cajber I. 14D1 II. 4D1
I. melléknév ◦ 14A1
1.
elhanyagolt, rongyos öltözetű, lompos 〈személy〉
cábár: pongyola, szakadott öltözetű
(1878 Magyar Nyelvőr)
czábír: loncsos
(1880 Magyar Nyelvőr)
Cábár (cabér, cajber sat.s a többi): 1) lompos, rendetlen v.vagy elhanyagolt öltözetű
(1895 Szinnyei József)
Cábár: 1. rendetlen […]; cábárul van öltözve
(1913 Magyar Nyelvőr)
1a.
elhanyagolt állapotban levő, gondozatlan 〈hely, terület〉
cábár udvar: rendetlen, piszkos udvar
(1907 Magyar Nyelvőr)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév […] 3. ’gazdátlan, elhanyagolt’ (udvar, kert)
(1935 Csűry Bálint)
2.
komisz, szemtelen 〈személy, kül. gyerek〉
Cábár (cabér, cajber sat.s a többi): […] 2) szabadjára hagyott, helytelen magaviseletű, vásott (gyermek)
(1895 Szinnyei József)
Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt!
(1905 Móricz Zsigmond)
Ahogy a könnyes, bohókás, eleven emlékek megrohanták az írót mint ahogy cábér gyerekhad, ujjongva és szepegve csimpaszkodik a papán, aki valami nagy látványosságra viszi őket hazulról
(1923 Tersánszky Józsi Jenő)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév […] 4. ’neveletlen, vásott’ Ezek a cá·bár kkök
(1935 Csűry Bálint)
3.
könnyűvérű, feslett, ill. prostituált 〈nő〉
Barca Maris: cábár lány
(1911 Magyar Nyelvőr)
4.
gazdátlanul kóborló, tilosban járó, bitang 〈jószág, állat〉
Czábár (rizet nélkl való)
(1833 Tudományos Gyűjtemény)
Czabár; őrizet nélkül való. Szathmár vidéki szó
(1838 Magyar tájszótár)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév 1. ’olyan (lúd), amelyik már elvégezte a kotlást s egyidőre szabadjára eresztik, hogy majd hízásra fogják’. 2. ’gondviseletlen, kóbor, tilosba járó’ Cábár liba, malac
(1935 Csűry Bálint)
II. főnév ◦ 4A4
1.
〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha
czajber: erényekkel meghasonlott leány
(1873 Magyar Nyelvőr)
czajber: ringyó
(1910 Magyar Nyelv)
[Vitorisz] érthetetlenül dühbe jött hirtelen: többször is, idegesen emlegette, hogy [Erzsi] késik, – aztán „ronda-cábér”-nak nevezte és még sokkal rosszabbnak is
(1916 Kaffka Margit)
2.
félkegyelmű, bolondos ember
Alávaló lett a falu előtt volta, Nevették az ifjak, a véne csufolta; Falu czábárja volt, ide-oda lökték, A garád alatt hált, ha fel nem költötték
(1885 e. Tóth Endre¹)
Cabár, így: cábár, a. m.annyi mint félkegyelmű, bolondos. Tiszafüreden egy bolondos embert neveztek el Cábár Jankónak
(1902 Magyar Nyelvőr)
Vö. CzF. czabár, czábér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások