célszerűtlen mn és hsz 

I. mn 14B

1. ’vmely célnak nem megfelelő, annak elérését, megvalósítását nem segítő, arra alkalmatlan, nem célravezető’ ❖ miután erkölcsi erőnk megtagadása nélkül e tárgyakban sérelmet nem látnunk nem lehet, a főrendek pedig látni soha nem fognak, mert látni nem akarnak, az izeneteknek rakásra halmozását czélszerütlen demonstratiónak s idővesztésnek tartja (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a tárgyak sokszor célszerűtlenül választvák, ordító szamárról, s más hatástalan fonák darabok fordulnak gyakran elő [a szavaláson] (1849 e. Vasvári Pál 8515009, 198) | a mi korunk igényeihez mérten a reneszánsz legszebb palotái is célszerűtlenek, a bennöklakásra nem nagyon hívogatók (1914 Elek Artúr CD10) | kárt is okozhatnak bizonyos tiltások más vonatkozásban, amellett hogy célszerűtlenek és túlzók lehetnek (1997 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’értelmetlen, ésszerűtlen’ ❖ nem lenne czélszerűtlen egynehány ezer mázsa pamutot adni (1878 Bakahumor C4187, 219) | a szűr célszerűtlen viselet, kívül cifra, azért drága, de nyáron meleg, télen hideg: míg a guba minden jót egyesít; aztán olcsó (1902 Jókai Mór CD18) | a színpad első pillantásra teljesen érthetetlen, legalább hat-hét szintből áll, a fellépő zenekarok részére felfoghatatlanul célszerűtlen. Sehol egy akkora felület, ahol három ember egyszerre elférjen (1980 Pogány Imre 2054036, 451).

II. hsz 0 (rég, ritk)

’nem célravezető módon v. értelmetlenül, ésszerűtlenül’ ❖ a’ számvevőhivatal, melly leginkább ellenőrködhetnék a’ pénztárakon, fölötte roszul van organizálva: itt is csak három egyén van csekély fizetéssel, a’ munkák czélszerütlen osztatnak fel (1842 Pesti Hírlap CD61).

Vö. CzF. czélszerűtlen, czélszerűtlenül; ÉrtSz.; TESz. célszerű; ÉKsz.

célszerűtlen melléknév és határozószó
I. melléknév 14B
1.
vmely célnak nem megfelelő, annak elérését, megvalósítását nem segítő, arra alkalmatlan, nem célravezető
miután erkölcsi erőnk megtagadása nélkül e tárgyakban sérelmet nem látnunk nem lehet, a főrendek pedig látni soha nem fognak, mert látni nem akarnak, az izeneteknek rakásra halmozását czélszerütlen demonstratiónak s idővesztésnek tartja
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
a tárgyak sokszor célszerűtlenül választvák, ordító szamárról, s más hatástalan fonák darabok fordulnak gyakran elő [a szavaláson]
(1849 e. Vasvári Pál)
a mi korunk igényeihez mérten a reneszánsz legszebb palotái is célszerűtlenek, a bennöklakásra nem nagyon hívogatók
(1914 Elek Artúr)
kárt is okozhatnak bizonyos tiltások más vonatkozásban, amellett hogy célszerűtlenek és túlzók lehetnek
(1997 Országgyűlési Napló)
2.
értelmetlen, ésszerűtlen
nem lenne czélszerűtlen egynehány ezer mázsa pamutot adni
(1878 Bakahumor)
a szűr célszerűtlen viselet, kívül cifra, azért drága, de nyáron meleg, télen hideg: míg a guba minden jót egyesít; aztán olcsó
(1902 Jókai Mór)
a színpad első pillantásra teljesen érthetetlen, legalább hat-hét szintből áll, a fellépő zenekarok részére felfoghatatlanul célszerűtlen. Sehol egy akkora felület, ahol három ember egyszerre elférjen
(1980 Pogány Imre)
II. határozószó 0 (rég, ritk)
nem célravezető módon v. értelmetlenül, ésszerűtlenül
a’ számvevőhivatal, melly leginkább ellenőrködhetnék a’ pénztárakon, fölötte roszul van organizálva: itt is csak három egyén van csekély fizetéssel, a’ munkák czélszerütlen osztatnak fel
(1842 Pesti Hírlap)
Vö. CzF. czélszerűtlen, czélszerűtlenül; ÉrtSz.; TESz. célszerű; ÉKsz.

Beállítások