ceremóniás mn és fn (kissé rég)
I. mn 15A2
1. ’vmely ünnepélyes alkalomhoz kapcsolódó, megszabott, hagyományos rendben végzett 〈cselekvés, eljárás〉 v. ilyennel kísért 〈rendezvény, esemény〉, ill. arra vonatk., azzal kapcs., hozzá tartozó’ ❖ Székely minden tzeremóniás Tisztségtl lejend meg-fosztódás nélkl a’ hadi állapatra alkalmatlannak lenni ki-jelentdjék (1786 Elmés megjegyzések C1560, 5) | [Mátyás király] megszüntette az új cerimoniás rendszert, ’s a’ régi egyűgyüt állította vissza (1837 Péczely József 8359006, 350) | [beíratta magát] a ceremóniás lajstromba (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | hallgattuk Szalait, aki a könyveiről, a villájáról, a kinti barátairól beszélt, […] párductestű nőkről és ceremóniás kormányfogadásokról (1989 Csengey Dénes 1028003, 69).
2. ’vallási ceremóniával történő, azzal kísért, jellemzően azt használó 〈cselekmény, alkalom v. szokás〉, ill. arra vonatk., azt előíró 〈rendelkezés〉’ ❖ a’ Mo’ses’ tzérémóniás törvényei szerént követi az Isteni tiszteletet (1784 Dézsi József ford.–Barthaloti C1415, 8) | F-Tiſzt. Rietaller Mátyás Úr, tzeremóniásan bé-ltetdött Máj. 26-dik napján, az ide való Róm. Cath. Káptalannak Érdemes tagjai közzé (1795 Magyar Hírmondó 7444125, 124) | kezdetét veszi a czibil ruhák czeremóniás temetése (1893 Farkas Emőd C1691, 104) | az ázsiai nomádoknak sohasem volt, nem lehetett látványos, ceremóniás vallásuk (1936 Veres Péter 9771011, 19).
3. (rendsz. pejor) ’a társadalmi v. a hivatalos érintkezés formaságainak (kínos gonddal) megfelelő, azokat (mereven) követő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ igen tzérémoniások az étel és ital, köszönet és egyebekben is (1801 Benkő Ferenc C0956, 224) | ceremóniás gúnnyal levette kalapját (1843 Vajda Péter ford.–Bulwer-Lytton C4689, 140) | ceremóniás meghajlással (1909 Laczkó Géza CD10) | a kérlelhetetlenül ceremóniás öreg komornyikkal (1925 Schöpflin Aladár CD10) | Tolsztoj Luzernben egy előkelő szállodában lakik, s nagyon unja, megveti az ott időző angol előkelőségeket, túlságos finomságuk, kényes tartózkodásuk, ceremóniás ünnepélyességük miatt (1956 Füst Milán 9161047, 344).
II. fn 4A (ritk)
1. ’udvartartásban a különféle szertartások, ceremóniák irányítója, szervezője; ceremóniamester’ ❖ A czeremóniás megnyittatja a katonákkal a térre vezető nagy utczát és bevonul (1878 Csepreghy Ferenc C1283, 97).
2. (rég, Vall) ’ünnepi istentisztelet ceremóniamestere’ ❖ Ceremoniarius: Tzeremoniás (1806 Ottlik Dániel C3373, 190).
ÖE: ~mester.
Vö. CzF.; ÉrtSz.