citerás mn és fn 

I. mn 2A9

1. (kissé rég) ’citerán játszó, ill. olyan 〈személy〉, aki tud v. szokott ilyen hangszeren játszani’ ❖ A’ tzitherás Méló, és a’ hárfás Zejté (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 187) | (Cziterás katona.) Kemenesi-Ságról egy ujoncz, Olaszhonba vitetvén, Veronából hazairt levelében kéri övéit, hogy kedves cziteráját, – mellyen ügyesen tudja kiverni a magyar huszár-dalokat, küldjék el neki (1859 Vasárnapi Újság CD56) | ha valaki kicsípett magának egy citerás vagy fuvolás hölgyet a zenekarból, elmegy a nóta citera vagy fúvóka nélkül is! (1938 Gelléri Andor Endre CD10).

2. ’citerán játszott, azzal kísért 〈ének, dal〉, ill. olyan 〈alkalom, esemény〉, amelyen ilyen hangszeren játszanak’ ❖ Ne [menj], míg a cziterás Dalokbul is nem hallasz egy csomót (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 298) | Citerás szórakozáson a zenész nem került pénzbe, a résztvevők felváltva játszottak a hangszeren (1977 NéprajziLex. CD47).

II. fn 4A

’az a személy, aki tud v. szokott citerán játszani, ill. citerazenekar tagja’ ❖ Most engem Chloe tart rabúl, A’ bájló cziterás, a’ gyönyör’ énekes (1822 Zsebkönyv C4585, 108) | A czitorások és tamburások rendesen paraszt emberek (1882 Kálmány Lajos C2482, XXI) | [A citerabálnak nevezett táncmulatságokon] a tánczenét nem zenekarok, cigánybandák, hanem alkalmi muzsikusok, rendszerint citerások szolgáltatják (1977 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; TESz. citera; SzT.; ÚMTsz.

citerás ❖ melléknév és főnév
I. melléknév ◦ 2A9
1. (kissé rég)
citerán játszó, ill. olyan 〈személy〉, aki tud v. szokott ilyen hangszeren játszani
A’ tzitherás Méló, és a’ hárfás Zejté
(1800 Perecsényi Nagy László)
(Cziterás katona.) Kemenesi-Ságról egy ujoncz, Olaszhonba vitetvén, Veronából hazairt levelében kéri övéit, hogy kedves cziteráját, – mellyen ügyesen tudja kiverni a magyar huszár-dalokat, küldjék el neki
(1859 Vasárnapi Újság)
ha valaki kicsípett magának egy citerás vagy fuvolás hölgyet a zenekarból, elmegy a nóta citera vagy fúvóka nélkül is!
(1938 Gelléri Andor Endre)
2.
citerán játszott, azzal kísért 〈ének, dal〉, ill. olyan 〈alkalom, esemény〉, amelyen ilyen hangszeren játszanak
Ne [menj], míg a cziterás Dalokbul is nem hallasz egy csomót
(1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész)
Citerás szórakozáson a zenész nem került pénzbe, a résztvevők felváltva játszottak a hangszeren
(1977 NéprajziLex.)
II. főnév ◦ 4A
az a személy, aki tud v. szokott citerán játszani, ill. citerazenekar tagja
Most engem Chloe tart rabúl, A’ bájló cziterás, a’ gyönyör’ énekes
(1822 Zsebkönyv)
A czitorások és tamburások rendesen paraszt emberek
(1882 Kálmány Lajos)
[A citerabálnak nevezett táncmulatságokon] a tánczenét nem zenekarok, cigánybandák, hanem alkalmi muzsikusok, rendszerint citerások szolgáltatják
(1977 NéprajziLex.)
Vö. CzF.; TESz. citera; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások