csábaire (6B1) l. csabaíre
csabaíre fn 6B1 csábaire
1. (Növ is) ’a Magyarországon honos két vérfűfaj vmelyikébe, kül. az ún. csabaírevérfű fajba (Sanguisorba minor) tartozó, szárnyasan osztott levelű, évelő lágy szárú növény, amelynek jellegzetes, fejecskeszerű virágzata zöldes v. pirosas színű’ ❖ Csába ire: Csába üröm, Chába Ire, Chába üröm, Dinnyeſzagu-fü, Iſten-ſzakálla-fünek vétek nevezni. […] Külső hasznai: 1) Sebet gyógyittanak a’ zöld öſzve tört és reá rakott levelek; a’ megſzáraztott és ſebbe hintett levelek pora-is azont miveli (1775 Csapó József 7062001, 51) | [Csaba] nyilát kilőve, a füvet találja, melylyel magát és 15 ezer vitézét újra feléleszti, honnét annak maig „Csaba ire” volna neve (1853 Ipolyi Arnold C2172, 77) | Orvosi vérfű. Sanguisorba officinalis L. – (Csaba ire, csába ír, csábafű, csaba üröm, Isten szakálla, vérszopóka […]) (1902 Wagner János CD35) | Korábban az Eurázsia mérsékelt övében vadon előforduló csabaire (Sanguisorba minor) gyógynövény volt (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 401).
1a. (rég) ’ilyen növény vérzéscsillapító hatásúnak tartott levele, ill. az annak felhasználásával készült (seb)tapasz’ ❖ Sok drága füvekkel Életét meg-hozni, És Csaba-irivel sebeit foltozni Szép Zamiájával Léta igyekezett (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 141) | Se balzsam, se „Csaba-íre” fel nem épít engem többé (1887 Jókai Mór C2279, 317).
1b. (Növ) ’〈az ún. csabaírevérfű faj (Sanguisorba minor) nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ Sanguisorba minor Csába ire (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6410, 1011) | csabaíre (csabaírevérfű) Sanguisorba minor (1998 Növényneveink C6120, 64).
2. (rég v. nyj) ’száraz gyepeken, kaszálóréteken élő, apró fehér v. rózsaszín virágú növény, amelynek gyöktörzsét gyógyászati célokra használják, ill. e növények faja, az ún. hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga); bábaíre’ ❖ ? pimpinella tsaba-íre (1787 Zavira, Constantin Johann C4567, 57) | Hasznos földi-tömjén. Pimpinella Saxifraga L. – (Rákfark, bábafű, bába ire, csába ire, Csaba íre […]) (1902 Wagner János CD35).
ÖE: ~fű.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.