aláhanyatlik tn ige 16a4

1. (vál) ’vki (öntudatát vesztve) leroskad, lerogy vhova’ ❖ szárban törött virág gyanánt Aláhanyatlasz (1896 Erdélyi Béla C1620, 112) | Szent Teréz nyugtalanul gyűrődő redőkbe burkolt teste erőtlenül aláhanyatlik (1968 Artner Tivadar 9009001, 43) | durva, mikor [a tévéfilmben] a hősnő ájultan hanyatlik alá, s még padlót sem ér, röptében derékba töri a reklám (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég, vál) ’(egyensúlyát vesztve) leesik, lefordul vhonnan’ ❖ oly ádáz indúlattal csaptak össze, hogy … mindketten … élet nélkül hanyatlottak alá lovaikról (1862 Kazinczy Gábor ford.–Galeotto C2573, 17) | [a legény] aláhanyatlik a keskeny pallóról (1886 Timon Sándor C4164, 151) | utólszor indul el a szakadék fölött, […] középen megáll majd, eldobja egyensúlyozó rúdját […] s aláhanyatlik a boldog semmibe (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 154).

1b. (rég, vál) ’〈úszó személy v. hajó〉 elmerül, elsüllyed’ ❖ [a hajó] a mélységbe hanyatlik alá (1864 Tompa Mihály C4232, 26) | egy fürdőző hirtelen aláhanyatlott a hullámokba (1900 Budapesti Hírlap júl. 24. C0055, 6).

2. (rég, irod) ’〈fej(en), kéz(ben tartott tárgy)〉 felegyenesedő v. felemelt helyzetből erőtlenül leesik, lehanyatlik’ ❖ koronám ázva hanyatlik alá (1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius C3480, 31) | A király kezében aláhanyatlott a dárda (1851 Jókai Mór C2260, 97) | hirtelen leejtette fejét, s keze is aláhanyatlott (1878 Kristóffy József C2825, 124) | a kártya kiesett kezéből, feje aláhanyatlott erőtlenül (1885 Mikszáth Kálmán 8312253, 83) | újból alá hanyatlik a magyar zászló Földváry Károly kezében… kilőtték alóla a második lovat! (1885 Görgey István 8160003, 151) | A lány dermedten szólt: – Isten! Ó édes jó Isten – és a feje aláhanyatlott (1908 Gellért Oszkár CD10).

3. (ritk, vál) ’〈út, hegyoldal〉(meredeken) lejt(ve vhova tart)’ ❖ az ösvény meredeken hanyatlik alá (1860 Jókai Mór C2345, 12) | Meredeken hanyatlik alá az a partoldal, mely századokkal ez előtt a Duna medrének a partját képezte (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

4. (vál) ’〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén v. vmi mögött eltűnik’ ❖ Tűz-szekerével alá későbben hanyatlana Phoebus [ti. a Nap] (1792 Dayka Gábor ford. CD01) | [munkájába mélyedve] észre sem veszi, mint hanyatlik alá a nap a Balaton […] távolában (1856 Szegfi Mór 8430001, 5) | a teli hold aztán alá hanyatlott. Nyugat sötét felhői eltakarták (1880 Reviczky Gyula ford.–Poe 8392089, 220) | a Nap korongja aláhanyatlott a nyugati erdőség mögé (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 423) | [délután] már a nyugati oldalon látjuk őket [ti. a gyíkokat], ahol a lassan aláhanyatló nap sugarai még érik a kőfalakat (1995 Magyarország állatvilága CD14).

5. ’mértékét, ill. értékét tekintve (le)csökken’ ❖ a fényes diadalra egyszerre aláhanyatlott a magyar fölkelőkkel való kibékülési kedv Bécsben (1860 Jókai Mór CD18) | még sohasem hanyatlott alá annyira a népszerűségben, hogy magának kellett volna ruhát csináltatnia (1882–1883 Mikszáth Kálmán 8312003, 94) | valamely papirnak értéke […] a semmiségig aláhanyatlik (1889 Tolnai Lajos C4215, 84) | A pénz rendkivüli bősége folytán a kamatláb is aláhanyatlott (1902 Hazánk 2107001, 10) | A nap végére [a tőzsdén] kissé aláhanyatlott a lelkesedés (1996 Magyar Hírlap CD09).

5a. (vál) ’〈vmely fizikai, lelki v. társadalmi jelenség〉 erejét, színvonalát tekintve (le)romlik, (le)hanyatlik’ ❖ hajdankorban hatalmas, most aláhanyatlott városok félbehagyott templomokkal (1877 Jókai Mór CD18) | egészsége […] rohamosan aláhanyatlott (1900 Berkes Imre Izidor C1054, 108) | [Kisfaludy Károly] szorgalma lassankint annyira aláhanyatlott, hogy atyja kivette a győri gimnáziumból (1932 Pintér Jenő CD44) | [a dávidi dinasztia] nagyhatalmi helyzete aláhanyatlott (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

aláhanyatlik ❖ tárgyatlan ige ◦ 16a4 ◦
1. (vál)
vki (öntudatát vesztve) leroskad, lerogy vhova
szárban törött virág gyanánt Aláhanyatlasz
(1896 Erdélyi Béla)
Szent Teréz nyugtalanul gyűrődő redőkbe burkolt teste erőtlenül aláhanyatlik
(1968 Artner Tivadar)
durva, mikor [a tévéfilmben] a hősnő ájultan hanyatlik alá, s még padlót sem ér, röptében derékba töri a reklám
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég, vál)
(egyensúlyát vesztve) leesik, lefordul vhonnan
oly ádáz indúlattal csaptak össze, hogy … mindketten … élet nélkül hanyatlottak alá lovaikról
(1862 Kazinczy Gábor ford.–Galeotto)
[a legény] aláhanyatlik a keskeny pallóról
(1886 Timon Sándor)
utólszor indul el a szakadék fölött, […] középen megáll majd, eldobja egyensúlyozó rúdját […] s aláhanyatlik a boldog semmibe
(1923 Karinthy Frigyes)
1b. (rég, vál)
〈úszó személy v. hajó〉 elmerül, elsüllyed
[a hajó] a mélységbe hanyatlik alá
(1864 Tompa Mihály)
egy fürdőző hirtelen aláhanyatlott a hullámokba
(1900 Budapesti Hírlap júl. 24.)
2. (rég, irod)
〈fej(en), kéz(ben tartott tárgy)〉 felegyenesedő v. felemelt helyzetből erőtlenül leesik, lehanyatlik
koronám ázva hanyatlik alá
(1819 Perecsényi Nagy László ford.–Ovidius)
A király kezében aláhanyatlott a dárda
(1851 Jókai Mór)
hirtelen leejtette fejét, s keze is aláhanyatlott
(1878 Kristóffy József)
a kártya kiesett kezéből, feje aláhanyatlott erőtlenül
(1885 Mikszáth Kálmán)
újból alá hanyatlik a magyar zászló Földváry Károly kezében… kilőtték alóla a második lovat!
(1885 Görgey István)
A lány dermedten szólt: – Isten! Ó édes jó Isten – és a feje aláhanyatlott
(1908 Gellért Oszkár)
3. (ritk, vál)
〈út, hegyoldal〉 (meredeken) lejt(ve vhova tart)
az ösvény meredeken hanyatlik alá
(1860 Jókai Mór)
Meredeken hanyatlik alá az a partoldal, mely századokkal ez előtt a Duna medrének a partját képezte
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
4. (vál)
〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén v. vmi mögött eltűnik
Tűz-szekerével alá későbben hanyatlana Phoebus [ti. a Nap]
(1792 Dayka Gábor ford.)
[munkájába mélyedve] észre sem veszi, mint hanyatlik alá a nap a Balaton […] távolában
(1856 Szegfi Mór)
a teli hold aztán alá hanyatlott. Nyugat sötét felhői eltakarták
(1880 Reviczky Gyula ford.–Poe)
a Nap korongja aláhanyatlott a nyugati erdőség mögé
(1960 Baktay Ervin ford.)
[délután] már a nyugati oldalon látjuk őket [ti. a gyíkokat], ahol a lassan aláhanyatló nap sugarai még érik a kőfalakat
(1995 Magyarország állatvilága)
5.
mértékét, ill. értékét tekintve (le)csökken
a fényes diadalra egyszerre aláhanyatlott a magyar fölkelőkkel való kibékülési kedv Bécsben
(1860 Jókai Mór)
még sohasem hanyatlott alá annyira a népszerűségben, hogy magának kellett volna ruhát csináltatnia
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
valamely papirnak értéke […] a semmiségig aláhanyatlik
(1889 Tolnai Lajos)
A pénz rendkivüli bősége folytán a kamatláb is aláhanyatlott
(1902 Hazánk)
A nap végére [a tőzsdén] kissé aláhanyatlott a lelkesedés
(1996 Magyar Hírlap)
5a. (vál)
〈vmely fizikai, lelki v. társadalmi jelenség〉 erejét, színvonalát tekintve (le)romlik, (le)hanyatlik
hajdankorban hatalmas, most aláhanyatlott városok félbehagyott templomokkal
(1877 Jókai Mór)
egészsége […] rohamosan aláhanyatlott
(1900 Berkes Imre Izidor)
[Kisfaludy Károly] szorgalma lassankint annyira aláhanyatlott, hogy atyja kivette a győri gimnáziumból
(1932 Pintér Jenő)
[a dávidi dinasztia] nagyhatalmi helyzete aláhanyatlott
(1995 Jubileumi kommentár)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások